Az egyéni időmérő versenyt várva még mindig próbáljuk feldolgozni a vasárnapi női országúti versenyen történteket. Az olimpiai országúti versenyzés történetének egyik legjelentősebb meglepetés győzelmének lehettünk ugyanis tanúi. Anna Kiesenhofer osztrák versenyző szerezte meg az aranyérmet Tokióban, míg Annemiek van Vleuten és Elisa Longo Borghini ezüst-, illetve bronzérmet szereztek.

Amikor azonban van Vleuten átlépte a célvonalat, a levegőbe emelte a kezét, hogy megünnepelje, hogy ő nyerte a versenyt, ami kellemetlen pillanatot okozott mindenkinek, beleértve más versenyzőket is, mint például Lizzie Deignant, aki gratulált a győzelemhez. Kiesenhofer, aki 2017 óta nem áll senkivel szakmai szerződésben és csapattársak nélkül biciklizett, akkor már több, mint egy perce áthaladt a célvonalon. Szóval, hogy történhetett ez?

Érd el, hogy megfeledkezzenek rólad!

A felháborodás ellenére bárki, aki nézte a versenyt, nem vitatja Kiesenhofer dominanciáját és megérdemelt győzelmét. A 30 éves lány a 137 kilométeres futam kezdetétől a nemzetközi Fuji pályáig támadott, ráadásul annyira sikeresen, hogy az utolsó 40 km-t egyedül tette meg.

A zászló elejtésétől kezdve Carla Oberholzerrel, Vera Looserrel, Omer Shapira -val és Anna Plichtával együtt tekert, majd átvette a vezetést. Alig több, mint 50 km volt hátra, amikor Van Vleuten úgy döntött, hogy támadást indít.

Túl kevés, túl későn. A Kagosaka-hágón Kiesenhofer meghatározó lépést tett, mikor az utolsó két hátralévő versenyzőt kiejtette. A verseny ezen a ponton nagyjából lezárult. Erőfeszítései ellenére Van Vleutennek ekkor még 25 km hára volt, ekkor Shapira, Plichta és Kiesenhofer bicikliztek elöl.

Anna Kiesenhofer
Kiesenhofer meglepő győzelme után. © Profimedia

Miután a két volt leszakadt versenyzőt az utolsó 5 km-en elkapták, Hollandia csapata felkészült a célba érésre. Van Vleuten az utolsó 2 km-en támadott, Elisa Longo Borghini pedig üldözőbe vette – nem vette észre, hogy sorsuk már megpecsételődött.

Megszakadt kommunikáció

Persze még mindig nehéz elképzelni, hogyan vesztették el a nyomát a hollandok annak, hogy Kiesenhofer volt az élen. Van azonban néhány, az olimpiai versenyekre jellemző tényező, ami hozzájárult a kialakult zűrzavarhoz. Például az olimpián nem engedett a rádió, ellentétben más profi versenyekkel, így nehéz lépést tartani azzal, hogy állnak a versenyzők.

Másodszor, az a tény, hogy a mezőnyt kis csapatok népesítették be – csak négy nemzet rendelkezett négy taggal – valószínűleg hozzájárult ahhoz a káoszhoz, ami Van Vleuten zavarát eredményezte, amikor Kiesenhofer után 75 másodperccel elérte a célvonalat.

-El vagyok keseredve – nyilatkozta van Vleuten. – Öt kilométer volt még hátra, mikor Marianne odaért hozzám, egyikünk sem tudta, hogy bárkit kiejtettek. Ez történik akkor, ha rossz a kommunikáció egy ilyen fontos versenyen.

Nem vet jó fényt a női mezőnyre

Nem csak a hollandok zavarodtak össze. Lizzie Deignan brit versenyző, aki 11. Helyen végzett, a verseny után adott interjúk során gratulált Van Vleutennek, mielőtt rájött volna, ki a valódi győztes.

“Semmit sem tudok róla” – mondta Deignan Kiesenhoferről. – Határozottan egy meglepetés győztest köszönthetünk benne!

“Hatalmas információ hiánnyal küzdöttünk” – tette hozzá Deignan. “Valószínűleg a verseny előtti holland dominancia ellenem dolgozott. Senki nem kötelezte el magát. Egyéni versenyzőként nem tehettem semmit és meglepett az együttműködés hiánya.”

Más versenyzők határozottabban fogalmazták meg, hogyan vélekednek a verseny színvonaláról. Cecilie Uttrup Ludwig, a sokoldalú dán versenyző, aki Deignan előtt végzett a 10.helyen, nem volt megelégedve a dolgok alakulásával. “Ez abszurd.” – mondta az Ekstra Bladet dán hírügynökség beszámolójában.

A Danish Broadcasting Corporation-nek (DR) később ezt nyilatkozta: “Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor szar volt. Ez elég rossz fényt vet a női kerékpározásra.”

Nos, ki is ez a meglepetés nyertes?

Ennek ellenére a vasárnapi verseny bebizonyította, hogy a női mezőny minden, csak nem kiszámítható, és mindig történhetnek váratlan helyzetek.

Szóval mi a helyzet ezzel a meglepetés olimpiai bajnokkal? Az osztrák versenyzőnek – aki az első osztrák versenyző volt, aki Adolf Schmal óta az olimpiai dobogó tetején állt az 1896-os athéni játékokon – minden bizonnyal nem mindennapi út vezetett az aranyhoz Tokióban. A kezdeti ígéretes karrier ellenére 2017-ben felhagyott ezzel a sportággal, ekkor ugyanis nem tudott csapatot biztosítani az induláshoz.

Néhány évvel később, 2019-ben, amatőr versenyzőként tért vissza, és megnyerte az osztrák országos országúti versenyt. Végül kereskedelmi csapattal és szakmai szerződés nélkül indult el az olimpián. Kerékpáros elfoglaltságai mellett matematikai doktori címet is szerzett, majd Bécsben és Cambridge-ben tanult, mielőtt 2016-ban Katalóniában doktorált. Jelenleg a Lausanne-i Egyetemen ötvözi az oktatást a kutatással.

Anna Kiesenhofer
A győzelem ünneplése. © Profimedia

Ez már az olimpiai aranyérem nélkül is egy lenyűgöző önéletrajz. Tehát, annak ellenére, hogy az idei női országúti versenyt átható érzelmi hullámzás határozottan érezhető, jöjjenek most a győztes szavai:

„Úgy terveztem, hogy az elejétől támadok, és örültem, hogy elöl helyezkedhetek el. Örülök, hogy nem féltem. Támadtam, és a csoporton belül többé -kevésbé együtt dolgoztunk. Láttam, hogy én vagyok a legerősebb, és tudtam, hogyan tudom megoldani a mászást a hosszú ereszkedés előtt.

Végül csak megpróbáltam elérni a célt. A lábaim teljesen kész voltak. Soha életemben nem erőlködtem így. Alig tudtam pedálozni. Úgy éreztem, hogy egyáltalán nem maradt energia a lábamban […] Ez egyszerűen hihetetlen. Tényleg sokat áldoztam erre a napra. Nem számítottam arra, hogy így fogok teljesíteni. Én is mindent feláldoztam volna a legjobb 15 helyért, de ez a diadal bebizonyította, hogy minden erőfeszítés megérte. ”

Gratulálunk Anna Kiesenhofer lenyűgöző győzelméhez, és izgatottan nézünk elébe a további kerékpáros versenyeknek az olimpián!