Könnyű azt feltételezni, hogy minden sportnak megvan az ideális testalkata, így a biciklizésnek is, ez azonban nem így van. Miért terjednek mégis az előítéletek?

Egy 2012-es tanulmány így fogalmazott: „A testsúllyal kapcsolatos előítéletek egyenlőtlenséghez vezetnek a munkaerőpiacon, és az egészségügyi- és oktatási intézményekben is, hiszen elterjedt negatív sztereotípia, hogy a túlsúlyos emberek lusták, motiválatlanok, nincs önfegyelmük és hanyagok.”

Aki a saját bőrén tapasztalja ezeket az előítéleteket, nézze meg a Shimano filmjét, az All Bodies on Bike-ot! A főszerepben két, saját magukat kövér kerékpárosnak valló nő áll, Kailey Karnhauser és Marley Blonsky, akik együtt indultak el bikepacking útjukra az amerikai Corvallis városból a Csendes-óceánig. És remekül teljesítették a kihívásokat!

A film sokakra nagy hatást tett. Amióta közzétették YouTube-on, közel 210 ezer megtekintést ért el, és Kaileyt és Marleyt is elárasztották a pozitív visszajelzések.

Az egyik komment így szólt: „Kövér kerékpárosként, mélyen érintett Kailey és Marley története. Olyan üdítő látni valakit, aki hasonlít rám, és szereti önmagát és a kerékpárját! Rengeteg örömet nyújt a biciklizés. Több ilyet szeretnék látni!”

Kornhauser egy interjúban elmondta, hogy kíváncsian várta a reakciókat, hiszen egy érzékeny témáról van szó. A bringás először 2019-ben került a figyelem központjába, amikor egy, Alaszkán átívelő, 1000 mérföldes utat követően megjelent a Bicycling címlapján.

Blonsky régi támogatója a kövér emberek jogaiért küzdő közösségnek és a méltóságukat hirdető politikai mozgalmaknak. Ő mesélte, hogy egyszer kapott egy üzenetet, amiben egy ex-kerékpáros leírta, hogy azért hagyta abba a tekerést, mert úgy érezte, túl kövér hozzá.

„Defektet kapott, és azt hitte, hogy ez az ő hibája volt. Azonban látva, hogy én is posztolok arról, hogyan lehet defektet javítani, rájött, hogy ez egy hétköznapi dolog, a kerékpáros élet része, és megnyugodott.”

Mindketten számos üzenetet kaptak olyan emberektől, akiknek felszabadító érzés volt látni, hogy hozzájuk hasonló testalkattal is büszkén bicikliznek. Sokukat inspirálta arra a film, hogy újra nyeregbe üljenek. Sőt, meglepő módon, nem csak a túlsúlyos nőket motiválta a történet.

„Rengeteg üzenet érkezett sovány férfiaktól, akik megköszönték, hogy segítünk tágítani a biciklisekről elképzelt képet” – mondta Blonsky. „Ez azért szuper, mert sokan vannak, akik nem illenek ebbe a kialakult elképzelésbe. Szeretnénk befogadóbbá tenni a sportot!”

Kornhaus hozzátette, hogy az elit sportolóktól is ugyanezt az üzenetet kapták. „Marley és én nem ismerjük ezt a környezetet, szóval nagyon meglepő és izgalmas, hogy ők is azonosulni tudnak a testképet érintő előítéletek problémájával” – mondta.

A 13 perces kisfilm a biciklizés valódi oldalát mutatja be, nem a szépített verziót. Üzenete, hogy a túlsúlyos emberek ugyanolyan emberek, mint a vékonyak és a soványak.

A tengerparti útszakaszon a két nő remekül mulat a nyeregben, majd a teljes stábbal együtt csobban egyet a Csendes-óceánban. Nincs ebben semmi különös, és mégis rendkívüli, mert feltárja a világot, ami sok bizonytalan ember fejében létezik, és amely világban nem ülhet bárki kerékpárra. Pedig dehogynem!

Ahogy Blonsky mondta: „Ez az életünk. Kerékpározunk, jól érezzük magunkat és kövérek vagyunk!”