Kerekektől a szárnyakig: A nő, aki a földet és a levegőt is uralta

Szerző: Tereza Antonová

A reneszánsz ember tökéletes példája volt Hélène Dutrieu, világbajnok kerékpáros, színésznő, pilóta, újságíró, és itt még nincs is vége a felsorolásnak. A belgiumi születésű hölgy élete során mindig sikeresen váltott egyik fantasztikus munkáról a másikra, és kiválóan helyt állt mindegyikben.

Nem ismert pontosan, hogyan ismerkedett meg a kerékpározással, ám az biztos, hogy 18 éves korában Dutrieu az egy óra alatt megtett távolság világrekordere lett. Sikereinek ezt követően folyamatosan gyarapodott. 1896-ban megnyerte a Course de 12 Jours elnevezésű futamot, amely egy 12 napos verseny Londonban, ahol 2 kilométert 4 perc 31 másodperc alatt megtéve lett világbajnok. Később, 1897-ben a tehetséges kerékpáros egy másik világbajnokságon is kimagaslóan szerepelt és 1898-ban a Grand Prix d’Europe bajnoka lett.

Hélène szerencsés volt, hogy egy olyan korban született, amikor a nők nem csupán versenyezhettek, de megfelelő mennyiségű pénzt is kereshettek és függetlenné válhattak. Azonban ez az időszak csupán 7 évig, 1895 és 1902 között tartott. Az új század beköszöntével ez a színtér leáldozott. Ám ekkorra már Dutrieu is másra összpontosított. Női kaszkadőrként csinált karriert.

Hélène sikeresen váltott az egyik fantasztikus munkáról a másikra, és kiválóan helyt állt mindegyikben

Az „emberi nyílvessző” névre keresztelt, saját maga által kitalált attrakciójában ez az aprócska hölgy egy meredek rámpán vágtatott le, hogy a magasba emelkedjen, és 15 méterrel arrébb, a rámpa másik oldalán landoljon. Ja, és mindezt védőkorlát nélkül. Nem meglepő módon, mutatványa hatalmas látványosságnak számított. Hélène a magazinok társasági élettel foglalkozó oldalain tűnt fel, a különböző partikon pedig VIP vendéggé vált. Később úgy döntött, motorra cseréli a biciklit és mutatványát a La Motocyclette Ailée, azaz „szárnyas motor” névre kereszteli át, azonban ennek egy baleset lett a vége, ami után Hélène hónapokig ágyhoz volt kötve.

Felépülését követően Dutrieuból színésznő lett. Elképzelhető, hogy a színházi fellépések nem voltak elég veszélyesek számára, ezért az adrenalint hajhászó Hélène autókkal is versenyzett a Clement-Bayard nevű cég égisze alatt. Később a cég felkérte, hogy legyen a tesztpilótájuk első saját építésű repülőgépükön. Ugyan ki mást kérhettek volna fel erre?

Ne felejtsük el, hogy a huszadik század hajnalán járunk. A légi közlekedés repülési része többé-kevésbé megoldódott, ám a biztonsággal nagy gondok voltak. A pilóták rendszeresen haltak meg tragikus balesetekben. Dutrieu mégis úgy döntött, belemegy. Az egyetlen kiképzés egy rövid beszélgetés volt a műszerésszel, amelyet követően a fiatal pilóta beszállt a gépbe, bepánikolt és röviddel ezután lezuhant. Szerencsére az „emberi nyílvessző” túlélte ezt a balesetet, akárcsak egy pár évvel később egy következőt Odesszában. Mindkét balesetben volt valami közös volt: a gépek teljesen szétroncsolódtak, ám Hélène a legkevésbé sem.

Az emberi nyílvessző akcióban

A Farman testvérek úgy döntöttek, szponzorálni fogják az égbolt feltörekvő királynőjét és ellátják minden szükséges kellékkel. Dutrieu egyik kitüntetést zsebelte be a másik után, köztük a patinás francia Becsületrendet is.

Ám ezután kitört az első világháború, és Hélène repüléssel töltött évei véget értek. Kórházigazgató lett, majd a háborút követően újságíró. Ugyanekkor, 45 éves korában ment hozzá Pierre Mortierhez, a Gil Blas – egy akkoriban népszerű kulturális magazin – szerkesztőjéhez. Mivel a férje zsidó származású volt, a háborút száműzetésben vészelték át. Sajnálatos módon, Pierre 1946-ban elhunyt rákban. Dutrieu visszatért Párizsba és az Aéro-Club de France egyesület női részlegének elnöke lett. 1961-ben hunyt el, és a mai napig úgy emlékeznek rá, mint az egyik legcsodálatosabb hírességre, aki a kerékpározással robbant be a világ színpadára.