Nem gondoltam volna, hogy idáig eljutok – Kun Ádám interjú

Szerző: We Love Cycling

Kun Ádám 33 éves korára mindent elért a flatland sportban. Háromszoros világbajnok, számtalan trükk fűződik a nevéhez, most pedig a folyamatos gyakorlás mellett saját vállalkozását vezeti, amely bringás bemutatókat szervez. Fejlődésről, kreativitásról és versenyzésről beszélgettünk vele.

Miért pont a flatland? Ez egy rétegsport rétegsportja, világszinten sem űzik sokan, itthon meg pláne nem.

 Sátoraljaújhelyen nőttem fel, itt nem volt lehetőség BMX-parkban, vagy dirt-ugrósoron gyakorolni, viszont volt két srác, Sarlósi Attila és Pásztor Gábor, akik akkor már flatlandeztek. Már jártak külföldre, jártak versenyezni, ők még a BMX banditák c. filmből nyertek ihletet, amiatt kezdték el. Én 11-12 éves korom környékén kezdtem, és bár pont bejött a hegyi bringa őrület, nem kaptam montit, maradt a BMX. Akkor a tévében még nem volt nagyon extrémsportos műsor, ahonnan lehetett volna inspirálódni, de egyszer láttam Attilát és Gábort, utána mondtam anyukámnak, hogy én ezt akarom csinálni. Tőlük, velük kezdtem el tanulni a flatlandet.

Ők még bringáznak?

Bringáznak, nem versenyszerűen, de bringáznak. Egyiküknek bringaboltja van, másikuk pedig bemutatózgat néha.

Háromszoros világbajnokként hova van még lehetőséged fejlődni?  

Gyerekként álmodni sem mertem volna, hogy idáig eljutok, akkor azt gondoltam, hogy elég, ha majd egyszer azt mondják, Hű, de jól bringázik ez a srác. Amikor láttam a lehetőségeket, milyen trükköket lehetne csinálni, mik a távlatok, elkezdtem azon agyalni, de jó lenne azokkal a profikkal tekerni, akiket akkor videón néztem. Akkor még nem gondoltam volna, hogy majd dobogón is állok velük, illetve felettük a világversenyeken. Nem voltam sosem versenycentrikus, a stílusommal tudtam kiemelkedni, inkább azt akartam javítani. Nem akarnék még egyszer vagy még ötször világbajnokságot nyerni, inkább találnék ki új trükköket, inspirálnám a fiatalokat, és jó lenne minél több helyre elutazni a sport által.

Még bőven a kilencvenes évek közepén kezdtél flatlandezni, honnan jött az inspiráció?  

Agyonmásolt, borzasztó minőségű amerikai videókat néztünk, amiket Németországból szereztünk, de akkor is megnéztem napi harmincszor. Ennyi, ez volt, meg a srácok, akikkel bicóztam, ők mondták, hogy mit tanuljak meg, és akkor igyekeztem másnapra megtanulni. Ha elég ideig csinálod, kialakul a saját stílusod.

Említetted, hogy a sport sokat változott. Fel tudod venni a mai versenyzőkkel ritmust?

Másfél éve nem versenyeztem, mert sok a szponzori rendezvény, és egyéb elfoglaltságok. Trükköket ugyanúgy találok ki, ugyanúgy edzek, jövőre pedig tervezek elindulni pár versenyen. De kész vagyok, ha két hét múlva lenne egy verseny, oda tudnék állni.

Beszéltél arról, hogy sokszor lemásolják a trükköket, amiket kitalálsz. Ez hogy érint, inkább büszke vagy rá, vagy zavar? 

Őszintén szólva eleinte rosszul éltem meg, és még most is van bennem egyfajta rossz érzés, főleg, amikor profik lemásolják és érvényesülnek vele. Ezt nem értem, inkább találjon ki mást, ugyanakkor a fiatalok képben vannak, tudják, kitől jött az ötlet, ráadásul inspirálja őket, ami meg azt jelenti, hogy az adott elem jó. Ez viszont büszkeséggel tölt el, tehát mindenképp felemás érzés. 

Azt szokták mondani, a flatland azért jó, mert csak egy üres placc kell hozzá. Mennyire van nehéz helyzetben az, aki ma áll neki flatlandezni, mennyivel másabb, mint 20 éve volt? 

Komoly különbség, hogy amikor én kezdtem, még volt első-hátsó fék a bringán, ma már mindenki fék nélkül biciklizik. A bicikli lendületét máshogy őrzöd, lábbal fékezel, teljesen más technika kell a fék nélküli bringázáshoz. Emiatt a mai fiatalok nem tanulnak meg olyan trükköket, amikkel én éveket töltöttem, mert már nem kell. De ha valaki eleget gyakorol, és kreatív, ugyanúgy sikereket ér el, ebben nincs különbség.

Miért tűnt el a fék? A súlycsökkentés, vagy pedig így nincsenek útban a vezetékek? 

Ez a sportban való fejlődés, nekem már egyszerűen nincs rá szükségem. Nem volt kihívás fékkel bringázni, sok elem magától értetődő volt fékkel, most nagyobb kihívás ugyanazokat fék nélkül megcsinálni.

Milyen bringád van most? 

Egy húszcolos, króm-molibdén bringával megyek, fék ugye nincs, de van négy kilépő. Régen mindenféle hajlított csövekkel, ilyen olyan keresztbe hegesztett vázakkal próbálkoztak, ma már a letisztult formák a népszerűek, az én bringám is teljesen egyenes csövekből van. Ami különleges, az a szabadonfutós agy, ami nem forgatja vissza a pedált, amikor hátrafelé gurul a bringa. Fontos, hogy a trükkök közben mindig ott legyen a pedál, ahol számítok rá.

A flatland mennyire veszi igénybe a bringát, mennyire pusztul a technika? 

Ez attól függ, ki, mennyit, és hogyan gyakorol, nálunk leginkább a gumik kopnak. A pörgés, a cipővel való hajtás és hasonlók komolyan igénybe veszik a külsőket. El lehet törni vázakat, kormányokat is, csak attól függ, az ember hányszor dobja el a bringát gyakorlás közben, összességében elég komoly az igénybevétel.

Mondtad, hogy gyakorolsz, bemutatózol. Mekkora részét teszi ki az életednek a bringa, és mit csinálsz civilben? 

Teljes állásban BMX-es vagyok. Az elmúlt 10 évben versenyeztem, bemutatóztam, az utóbbi időben inkább a bemutatók voltak túlsúlyban. Van egy cégem, ami többnyire külföldre szervez bemutatókat, sok sportolót ismerek, így sokféle rendezvényre tudok embereket küldeni. Triál, BMX, montisok, van, hogy workshopokat tartunk, elég szerteágazóan dolgozunk.

Mi a célod a bringázással a jövőben? 

Mostanában sokat gondolkodok azon, hogy veszek egy nagy levegőt, és megint nekimegyek a világbajnokságnak, és valami nagy eredményt durrantok lezárásnak. Egyelőre viszont nem ez a fő cél, a bemutatók vannak az első helyen, fontos, hogy jó legyen a kapcsolat a szponzorokkal, de jövőre lehet, visszajön a versenyzés is. Ez most egy ilyen átmeneti időszak, nem is tudom, mi lenne a legjobb.