A BMX sport két fő vonalra osztható: az egyik a versenyzés, ahol döngölt, ugratókkal és döntött kanyarokkal megszórt pályán megy a test-test elleni küzdelem. A másik a freestyle, ahová több szakág tartozik például a dirt vagy a street. Amikor egy beszélgetés során az utóbbira terelődik a téma, mindenki a levegőben trükköző, vagy korlátokon csúszkáló arcokra gondol. Pedig a flatlandnek is itt a helye. 

Megosztás:

A flatland a freestyle egyik kevésbé elterjedt szakága, ami azért furcsa, mert ennek van a legkevésbé komoly infrastruktúrára igénye: ahogy a neve is sejteti, a flatlandhez csak egy sima betonfelület kell. Ez egyfajta tánc a biciklivel, a bemutatott elemek sokszor művésziek, amikor a bringás igazán ügyes, olyan, mintha a gyakorlatok egymásba folynának. A flatlendes ritkán emelkedik el a földtől, nincsenek ugratók, sem más elemek, itt tényleg csak a kreativitás, az egyensúlyérzék, és a bringakezelés számít. Valahogy így:

Jellegéből adódóan a flatland nem mérhető stopperrel, itt is egy zsűri dönt, melyik versenyző gyakorlatsora ér több pontot. Vannak hibapontok, ez akkor jár, ha az adott gyakorlatot nem fejezi be a versenyző, vagy akkor, ha leteszi a lábát, miközben bemutat egy trükköt. Ugyanígy szempont az, hány gyakorlatot mutat be, és az is számít, mennyire bonyolult elemeket vállal be a versenyző. Szempont lehet még a trükkök eredetisége, és az is, hogy mennyire folyamatos, mennyire akadásmentes a bemutatott gyakorlatsor. És persze az sem mindegy, hogy mekkora a show, amit a bringás előad.

A flatland bringa első ránézésre emlékeztet a hagyományos BMX-ekre, pedig komolyan eltér azoktól. Fő különbség a lényegesen rövidebb tengelytáv, hiszen egy kompakt bringát lényegesen könnyebb mozgatni. Jellemző még a szabadonfutós (freecoaster) kerékagy, amellyel úgy lehet hátrafelé gurulni, hogy nem forgatja a pedált. Bár egyes versenyzők fék nélkül mennek, sokan használnak rotort. Ez egy olyan, a homlokcsőre épített mechanika, amellyel úgy is átvihető a fékerő, hogy a kormány folyamatosan pörög, nem akadnak össze a bovdenek.

Fontos különbség még az is, hogy az első tengely a nyakcső síkjába esik, hiszen a jó egyenesfutásnál fontosabb az agilitás. A tengelyek végére pegeket szerelnek, ezek bordás alumínium csövek, melyekre a bringás rááll, így még több lehetősége van trükközni.

A sport három keresztapjának R. L. Osbornt, Bob Harót és Bob Moralest tekintik. Osbornra komoly hatással volt, hogy az apja volt a BMX Action magazin szerkesztője, 1978-ban ő és Haro megalapította az első BMX csapatot, Amerika-szerte tartottak bemutatókat. Három évvel később csatlakozott Morales a csapathoz, a BMX sport népszerűsége pedig egyre nőtt, igaz, akkor még nem voltak ennyire élesek a határok a freeestyle szakágak között. Haro még Steven Spielberg látókörébe is bekerült, a rendező az E. T. bringás kaszkadőrjeleneteit is ráosztotta.

A flatland a freestyle-on belül is rétegsportnak számít, jóval kisebb közfigyelem jut neki, mint más BMX-es szakágaknak. Ettől függetlenül talán mégis a legtöbb kreativitást igénylő BMX-es sport, hiszen sem ugratók, sem betonelemek, sem félcsövek nem segítik a bringást, csak a sima placc áll rendelkezésre. Talán pont emiatt megkapó annyira a flatland még egy kívülállónak is.

Ez a weboldal cookie-kat használ

A személyes adatai cookie-kon keresztül történő kezelésével, valamint ezzel kapcsolatos jogaival kapcsolatban további információkat talál itt: Információk személyes adatai kezeléséről cookie-k és más webes technológiák használatával. Az alábbiakban adhat hozzájárulást személyes adatai meghatározott célból történő kezelésére.