Buzsáki Virág az egyik leggyorsabban fejlődő hazai terepbringás. Habár kifejezetten eredményes, mégis gondol a jövőre, hiszen tudja, hogy a sport nem tart örökké. Edzésről, hobbikról és tervekről beszélgettünk.

Megosztás:

Hogy kerültél a kerékpársport közelébe?

 A volt nevelőapám kerékpározott, és egyszer anyukámmal elkísértük egy versenyre, ahol volt gyerekfutam. Elindultam rajta, nem készültem rá különösebben, csak egy sisakom volt, egész ügyes voltam, aztán megkérdezték, akarom-e komolyabban folytatni. Mondtam, hogy próbáljuk meg, hátha lesz belőle valami, és elég gyorsan beleszerettem. Nem is volt opció, hogy hobbikerékpáros legyek, rögtön az elején nyertem a számomra fontosabb versenyeket, a magyar bajnoki cím is összejött. A versenyzés magától értetődött.

Mennyire volt sikeres az idei év? Összejött, amit terveztél?

Van az a mondás, hogy Ha azt akarod, hogy isten nevessen, mesélj neki a terveidről. Tulajdonképpen semmi sem sikerült. Úgy estem neki ennek az U23-as első évnek, hogy az idei eredményekkel sikerül felkelteni egy külföldi csapat figyelmét, és ott elhelyezkedni. A téli felkészülést viszont hátráltatta, hogy el kellett kezdenem dolgozni, meg a gimnázium is tartott még, készültem az érettségire, ráadásul mivel Piliscsabán laktam, az utazás rengeteg időt elvitt. Ennek ellenére egy sikeres edzőváltással egész jól indult a szezon, de a derékfájás miatt áprilisban a legjobb formámat kellett eldobnom, ugyanis kiderült, hogy porckorong kiboltosulásom van, ami tulajdonképpen egy kezdődő gerincsérv. 

19 éves vagy, éppen elkezdted az egyetemet, most kéne dönteni, hogy a sportba, vagy tanulásba fektetsz többet. Sikerül megtalálni az egyensúlyt? 

Pszichológus akartam lenni, de a felvételi időszak elején látszott, hogy ahhoz nem lesz elég pontom. Elkezdtem a bölcsészkarokon keresni valamit, amit szívesen tanulnék, így kötöttem ki a szociológiánál. A lehető legjobb választás volt, mert összesen kilenc órám van, másrészt, ha meglesz a diplomám, elég sok dolgot kezdhetek vele. Az elsődleges cél az, hogy kerékpársportolóként megéljek, de az nem tart örökké, és ha lezárul, akkor már nem sporttal szeretnék foglalkozni. Nem csak a sport körül forog a világ, a szabadidőmben a barátaimmal, hobbijaimmal szeretek foglalkozni. 

Mennyit edzel? 

Az egyetem indulásával véget is ért a szezon, most 3-3,5 órákat tekerek majdnem minden nap, hogy ne a novemberi szutyokban kelljen elkezdeni az alapozást.

Milyen terepen érzed magad igazán ütőképesnek?

 Mindenhol. Imádom az összes terepet, de a kedvencem az erdőtalaj, abba tudok a legjobban beletapadni, de imádom a sarat is, jó csúszkálni benne. A sódernek is megvan a maga szépsége, de nyilván egy versenyen abban sok élvezet nincs, amikor látod magad előtt a sok száz méternyi monoton mászást, de a tipikus crosscountrys dolgokat szeretem.

Sokat durvultak a crosscountry pályák, helyenként olyanok, mint pár éve a downhill ösvények. 

Kezdem azt érezni, hogy a pályaépítők úgy rakják össze a pályát, ahogy épp sikerült, a versenyzőknek úgyis át kell rajta menni. Az EB-pályán olyan sziklakert volt, mintha csak leborították volna a köveket a teherautóról és úgy hagyták volna. 

Milyen bringával mész?

Idén egy messze nem világszínvonalú merevfarú Ghosttal megyek, ez a harmadik Ghostom. 29-es kerekeken fut, egy Rock Shox Sid villával. A hajtásom Sram Eagle, de a hajtókarokat Shimanora cseréltük, hogy a wattmérőt felrakhassam, így ugyanazt a műszert tudom országútin és montin is használni. És droppert (gombnyomásra süllyeszthető-emelhető nyeregcső) használok, annyi előnye van, hogy megéri a súlytöbbletet. 

Férfiként vagy nőként könnyebb érvényesülni itthon ebben a sportban? 

Nehéz kérdés, külföldön talán könnyebb nőként, hiszen kevesebben vannak, könnyebb jó eredményt elérni, mivel kisebb a mezőny. Itthon viszont talán nőként nehezebb, hiszen például nincs meg az a lehetőség, mint a férfiaknál, hogy átmennek országútizni. Ott van esély jó csapatra, jó háttérre, és a srácok lassan átcsábulnak abba a szakágba, ez a lehetőség a lányoknak nincs meg.

Szoktál a felkészülés mellett örömbringázni? Vagy minden az edzés?

Edzés után az embernek nem nagyon van ereje már bringázgatni, a városban járok vele, mert sokkal jobb, mint tömegközlekedni. Bárhol ott tudok lenni tíz perc alatt.

Akkor mit csinálsz szabadidődben?

 Sokat olvasok, és nagyon szeretek főzni. Ha van időm, szívesen sütök olyan dolgokat, amik nem fél óra alatt készülnek el, hanem foglalkozni kell velük.

Említetted, hogy jön a felkészülési időszak. Mik a tervek jövőre? 

Befigyel egy csapatváltás, a Pávéból el, egy olyan helyre, ami még nem publikus, de nagyon bizakodó vagyok. Úgy érzem, végre lesz egy biztos háttér mögöttem, olyan emberek munkájával, akik a maximumot nyújtják. A következő elég rövid év lesz, június végéig lefut az EB/VB, májusban lezárul a kvótafutás, július közepén olimpia, remélem sikerül stabil formát hozni.

Itthon vagy külföldön? 

 Külföldön, bár június végéig biztosan a válogatottal fogunk versenyezni. Itthon nincsenek elég rangos versenyek, a fejlődéshez meg erős mezőny kell, az pedig itthon általában nincs meg.

Ez a weboldal cookie-kat használ

A személyes adatai cookie-kon keresztül történő kezelésével, valamint ezzel kapcsolatos jogaival kapcsolatban további információkat talál itt: Információk személyes adatai kezeléséről cookie-k és más webes technológiák használatával. Az alábbiakban adhat hozzájárulást személyes adatai meghatározott célból történő kezelésére.