Kerékpárverseny az Északi sarkig

Szerző: Siegfried Mortkowitz

1911-ben a norvég felfedező, Roald Amudsen és a brit Robert Scott világhírű versenyre indultak az Északi sark felé. Amundsen és négy társa december 14-én érkezett a célhoz, 5 héttel ellenfeleik előtt. Scott, csapatával együtt életét vesztette a hazafelé vezető úton.

Több mint egy évszázaddal később ismét verseny indul a sarkra, bár az elérhető technológia miatt kevésbé drámai, kevésbé ismert és kevésbé kockázatos Persze még mindig hatalmas kihívás, hiszen Antarktika egy hideg, zord és veszélyes vidék, a klímaváltozás ellenére is, ráadásul nem könnyíti meg az indulók dolgát a jármű sem.

A verseny kevésbé impulzív, hiszen az 1911-es eseménnyel ellentétben, a versenyzők nem egyszerre indulnak, ahogy Amundsen és Scott tette. A brit északkutató, Maria Leijerstram már megtette ezt az utat: 2013-ban lett az első ember, aki áttekert Antarktikán és eljutott a Sarkra. Egy erre a célra kialakított biciklin, 10 nap alatt tette meg a 638 km-es utat az akkor 35 éves nő, ez a rekord pedig azóta is megdöntetlen.

Összesen 55 kg-t nyomott a bringa és a sátorból, hálózsákból és élelmiszerből álló felszerelés. 10-17 órát tekert naponta, pihenőnap nélkül, így hamarabb érte el az Északi Sarkot, mint előtte bárki. A választott útvonalon üzemanyagot szállító teherautók jártak, így a hó le volt taposva. Azonban az „utat” három hete nem használták, azóta pedig sokat változott a terep. Emellett hóviharral, jeges széllel, és a -30 fokos hőmérséklettel is meg kellett küzdenie. Testúlyának 8,2%-át vesztette el, hiába indult decemberben, a legkiszámíthatóbb hónapban.

„Készülhetsz rá, amennyit csak akarsz” – nyilatkozta Leijerstram a Cycling magazinnak. „De sosem fogsz tudni felkészülni arra, ami vár. Antarktika önmagában egy szörnyeteg és bármikor úgy dönthet, felfal. Gyönyörű és elátkozott egy hely.”

A sikerhez elengedhetetlen volt a három kerék. „Két keréken biztosan nem tudtam volna megtenni az utat, legalábbis tekerve. Le kellett volna szállnom, és tolni, így viszont nem lett volna igazi bicikli-rekord, hanem inkább sí vagy sétálás.”

Két másik biciklis – az amerikai Daniel Burton és a spanyolajkú Juan Menendez Granado – ugyanebben az évben érték el a legészakibb pontot, kétkerekűn tekerve, egy hosszabb úton, de nekik többször kellett tolniuk a járgányokat.

Egy másik brit, Sir Chris Hoy, világ- és olimpiai bajnok kerékpáros 2017-ben úgy döntött, új rekordot állít. Valószínűleg nem hallott a háromkerekűt szorgalmazó tanácsról, mert két keréken gyakorolt. Többször is el kellett halasztania az utat, mert nem talált senkit, aki „elég idióta ahhoz”, hogy megtegye velem.

Sir Chris Hoy kávézik a londoni Boxparkban. © Nic Serpell-Rand / Shutterstock Editorial / Profimedia

Leijerstam izgatott a konkurencia feltűnése miatt. „Imádom, hogy egy olimpikon próbálja megdönteni a rekordom. Nagyon izgalmas és alig várom, hogy lássam, mi történik, hiszen ő egy hihetetlenül ügyes, tehetséges es elhivatott sportoló. De ez egy teljesen más játék.”

És ha Hoy vagy valaki más megdönti rekordját? „Meglátjuk, hogy így lesz-e, és újra végig kell-e csinálnom az egészet. Nem kizárt.”