A legjobb tanács: rendezd meg a saját „versenyeidet”
Számomra a legjobb tanács, amit akkor kaptam, amikor belevágtam az ultra távú kerékpározásba az volt, hogy kezdjek el saját „eseményeket” szervezni, hogy minél több tapasztalatot gyűjthessek. Nem kell (és valószínűleg nem is érdemes) rögtön versenyt keresned, ha még nem töltöttél el jó néhány hosszú napot a nyeregben. Rengeteg útvonal elérhető önállóan is, és a legjobb, ha ezeket a saját tempódban, nyomás nélkül teljesíted, akkor, amikor neked megfelel. Így építhetsz szilárd alapokat a navigáció, a kempingezés, a táplálkozás és a tempó terén, illetve a váratlan helyzetek kezelésében is.
Mire lesz szükséged?
Sok hibát megspórolhatsz, ha előre utánanézel az alapoknak. Az éjszakai túrázáshoz szükséges alapfelszerelésről részletesen írtunk korábbi cikkünkben.
Ha a táplálkozás, főzés, csomagolás és útvonaltervezés érdekel, akkor a bikepackingről szóló sorozatunk jó kiindulópont.
De mi kell még? Összegyűjtöttem néhány tapasztalt bringás véleményét, akik igazán értenek hozzá. Átadom nekik a szót.
Bárki képes rá
„Az ultraállóképességi sportok csodálatosak, mert bárki képes rájuk. Ha megnézed, kik azok, akik igazán inspirálóak ebben az ágazatban, észreveheted, hogy nincs bennük közös pont testalkat, kor vagy háttér szerint. Ha van benned szenvedély, és hajlandó vagy nagy távokat bevállalni, akkor csak nézz a tükörbe, és mondd: ez vagyok én. Meg tudom csinálni. Bárki képes rá.” – Mark Beaumont (@mrmarkbeaumont)
Ismerd meg a gyengepontokat
„A legfontosabb a reális célok kitűzése. Van, aki már elsőre a leggyorsabbak közé akar kerülni, másoknak idő kell a fejlődéshez. Előbb döntsd el, hogy mi a célod: befejezni? Top 10? Dobogó? Ha ezt tisztázod, akkor eszerint tudsz készülni. Ha még sosem töltöttél 18 órát a nyeregben, akkor csináld meg legalább egyszer, hogy megtudd, hogyan reagál a tested. Értsd meg, hol vannak a gyengepontjaid: kéz, láb, nyereg, stb. Gyakorold, amit majd a versenyen csinálsz. Kulcsfontosságú, hogy a realitás talaján maradj és, hogy alaposan felkészülj.” – Sofiane Sehili (@sofianeshl), KS Suspension Newsroom
Navigáció és étkezés
„Az, hogy letérsz az útvonalról, egy dolog – de az ebből eredő frusztráció a napok alatt összeadódik. Állandóan fáradt vagy, és a kis hibák ilyenkor sokkal nagyobbaknak tűnnek.”
„Ne hagyd abba az evést! Az ultra bringázás lényege, hogy folyamatosan enni kell. Ez is egy munka. Nekem rengeteget segített, hogy beállítottam étkezési emlékeztetőket. Az, hogy a navigációs rendszerem ott van a csuklómon, az emlékeztetők pedig szólnak, amikor ennem kell, akkora könnyebbség, hogy valószínűleg órákkat hamarabb érek miattuk be a célba.” – Daniel Connell (@dirtydanbikes), Coros-interjú a Tour Divide top 10-es helyezettjeivel
Alakítsd át a negatív energiát
„Szeretned kell a bringázást, különben nem éri meg ennyi időt tölteni a nyeregben. Fel kell készülnöd fájdalomra, éhségre, szomjúságra. Sok minden elromolhat – nem találsz kaját, rossz az idő, stb. Próbáld a negatív energiát pozitívvá alakítani. Ha csak a bajra figyelsz, megőrülsz. Engedd meg magadnak, hogy tudomásul vedd a kellemetlenségeket, de ne pörögj rajtuk túl sokat.”
„Az egyedülléttel is meg kell birkózni. A legtöbben társaságban bringáznak, így amikor először vannak teljesen egyedül egy önellátó versenyen, az nagyon megterhelő. Három-négy nap magány után az agy elkezd játszani veled – főleg éjjel, sötétben, amikor nincs mit nézni és nincs kivel beszélni. Elég erősnek kell lenned ahhoz, hogy kibírd ezeket a pillanatokat.” – Kristof Allegaert (@allegaertk), Outside Magazine
Ez egy evőverseny
„Ha versenyképes akarsz lenni, minden perc számít. Berohansz egy benzinkútra vagy boltba, telepakolod a zsebed kajával, és mész tovább. Az ultra bringázás inkább evőverseny. Folyamatosan eszel. Én mindig próbálok minél több kaját vinni magammal.” – Sherry Cardona (@sherry.cycling)
Többre vagy képes, mint hinnéd
„Sokkal könnyebb, mint gondolnád – és sokkal többre vagy képes, mint hinnéd. Engem mindig meglep, hogy mire vagyok képes. Amikor nőkkel beszélgetek, a kérdéseik 90%-a a biztonságról és a kockázatokról szól. Mindenki azt hiszi, hogy ez egy nagyon veszélyes sport, pedig ez a rész csak a verseny 0,5%-át teszi ki.” – Emily Chappell (@emilyofchappell), Outside Magazine
