Amikor Vas Kata Blanka október közepén egy edzésbalesetben kulcscsontját törte, és gyors műtétre is szükség volt, többen attól tartottak, hosszabb kihagyás is várhat az egyik kedvenc műfajára, a cyclocrossra edző magyar klasszisra (aki a szakági idényét kiválóan kezdte, a hollandiai, oisterwijki európai nyitányt meg is nyerte). Szerencsére egyáltalán nem így lett: a belgiumi operáció kiválóan sikerült, olyannyira, hogy Blanka már a hónap végén vissza is ülhetett a nyeregbe. Akkor az M1-nek azt nyilatkozta, „néhány verseny most kimarad, de jöhetett volna egy rosszabb pillanatban is ez a sérülés. Még mindig jobb most, mintha az olimpia vagy a világbajnokság előtt történt volna, így legalább pihenek kicsit. A cél, hogy minél gyorsabban gyógyuljak. Napról napra jobban érzem magam. Az orvos azt mondta, a legkorábbi időpont, amikor talán újra versenyezhetek, az november 25-e, ez nem olyan rossz szerintem.”
A doktoroknak végül igazuk lett, a 22 éves versenyző a november 25-i, kortrijki versenyen már rajthoz állhatott, és a hathetes kihagyást követően egyből egy 7. hellyel jelezte, nem törte meg a lendületét a kényszerű pihenő. A hétvégén aztán tovább folytatta szereplését, szombaton ismét Belgiumban, a Superprestige Boomon már konkrétan a dobogóért harcolt: a fagyos terepen többször is be-betámadta riválisait az éllovas duót üldözve, végül az utolsó körben néhány kisebb hibát elkövetve a hetedik helyen jött meg – hat holland mögött az első nem hollandként… Másnap már a franciaországi Flamanville-ben versenyzett, jelezve, hogy a duplázás sem gond neki, itt a 13. helyen zárt, de egyelőre nem is a számszerű eredmények a lényegesek, hanem a visszaszokás.
Ahogy Blanka az Eurosportnak elmondta: „Az október végi műtét után szerintem maximum öt olyan napom volt, amikor nem tudtam kerékpárra ülni. Aztán elkezdtem görgőzni, de két alkalom után már mentem is ki. Elsőre még csak 1-2 órát tekertem, aztán két hét után ment 3 óra is. Szépen óvatosan nyomtam, tényleg nem siettetünk semmit, épp ezért az első versenyeken valószínűleg még nem is leszek túl jó. De nincs katasztrófa, ha nem jövök meg a mezőny első felében, mert most a visszaszokás a lényeg. A vállam már egyáltalán nem fáj, de a bordáimat kicsit még érzem. Valószínűleg volt egy minimális zúzódás, az orvos azt mondta, hogy ezt akár még nyolc héten át érezhetem. Főleg akkor zavar, amikor rázós az út, de nem fáj, inkább csak zavar.”
A sokoldalú magyar kedvenc most ezen a hétvégén pihen egy kicsit, a következőn viszont már jön is a következő, namuri állomás, majd a karácsonyi erőltetett menet, így legjobb női bringásunk idén az ünnepeket sem itthon tölti – miközben fél szemmel már a tavaszi, országúti szezonra is előre tekint.
