Rekumbens biciklik vs. hagyományos biciklik

Szerző: Siegfried Mortkowitz

Az ötlet, hogy úgy biciklizzünk, hogy közben fekszünk, röviddel a kerékpárok elterjedése után, a 19. század végén merült fel: mert ha már csinálunk valamit, csináljuk úgy, ahogy a legkényelmesebb. A hátadon fekve tekerni pedig állítólag kevésbé fárasztó hosszú távon. Végül is olyan, mintha az ágyadban pedáloznál.

Az első rekumbens bicikli, a Fautenil Vélociped Franciaországban, 1893-ban készült, de nem aratott nagy sikert. Az 1930-as évekig a fekvőbringák nem igazán vonzották az embereket, amikoris a francia kerékpár-készítő, Charles Mochet felkért néhány profit, hogy versenyezzenek fekvő modelljeivel.

A rekumbens biciklik gyorsabbak, mert a fekvő pozíció kisebb légellenálláshoz vezet. © mastersky / DPphoto / Profimedia

Mochet járgánya számos rekordot megdöntött, többek között a leggyorsabb kerékpárét és a legmagasabb átlagsebességet. Azonban a Union Cycliste Internationale kitiltotta a fekvőkerékpárokat azokról a versenyekről, ahol hagyományos kerékpárok is indultak, csökkentve ezzel feltörekvő népszerűségüket.

Az 1970-es években váltak újra népszerűvé, a direkt ezeket a járműveket népszerűsítő események hatására. 1979-ben a piacra került az első tömeggyártott rekumbens bringa, az Avatar 2000. Ez a modell és számos versenytársa ismét nagy rekord-döntésekbe kezdett, így terjedek el világszerte. A 80-as években az első elektromos modelleket is megalkották, melyek még a század elején nemzetközi szervezetek elismerését is elnyerték.

Azonban még ma is ritkaságnak számít, ha egy ilyen bicikli jön szembe az utcán. És ha úgy gondolkodtok, mint mi, akkor ti sem értitek, miért csinálják ezt emberek. Tényleg csak azért, mert könnyebb? Vagy vannak más előnyei is a hagyományos biciklikkel szemben?

© Oleksandr Rupeta / Zuma Press / Profimedia

Úgy tűnik, hogy vannak. Az előnyök legszembetűnőbben a balesetek során mutatkoznak meg. Mivel közelebb vagy a földhöz, kisebbet esel, enyhébb lesz a becsapódás, és az ütés inkább a test alsó részeit éri, semmint a fejet. Emellett a féktávolság és a kicsúszás esélye is kisebb.

A rekumbens biciklik ráadásul sokkal kíméletesebbek a nyak és a hát számára. Néhány modellen pedig a bringás lábai ugyanolyan magasan vannak, mint a szíve, ami jót tesz a keringésnek és növeli az állóképességet hosszú túrák esetén. Megfelelően lélegezni is könnyebb, hiszen nem kell előrehajolni, mint a hagyományos bicikliken.

Fekvőkerékpáron tekerni a csontok, inak és ízületek számára is kellemesebb, mert a bringás testsúlya nagyobb felületen oszlik el – ellenben a térdnek és az ereknek kevésbé jó. Néhány kutatás viszont a hagyományos bicikliknek tulajdonítja a férfi impotencia kialakulását, az ülés kialakítása miatt.

© Martin Remmers / AFP / Profimedia

Végül pedig a rekumbens kerékpárok gyorsabbak, mert kisebb a légellenállás a fekvő pozíció miatt. Nem kell speciális sisakot venned, vagy előre dőlnöd a kormányra!

Azonban vannak hátrányai is ennek a közlekedési eszköznek, a legfontosabb a látás: kevésbé jól látható a környezet, a forgalom fekve, és az alacsony szint miatt könnyen eltakarhatja a kilátást egy kerítés vagy egy autó. Ráadásul egy rekumbens bringás nem tud hátrafordulni.

Vica versa: a fekvőbiciklit más közlekedők is nehezebben veszik észre, bár vannak, akiknek könnyebbséget okoz az, hogy egy szinten vannak a sofőrökkel. Sok fekvőbringás úgy oldja meg a láthatóság kérdését, hogy színes zászlókat és fényvisszaverő anyagokat aggat a járműre.