Az utóbbi években már megszokhattuk, hogy az év utolsó háromhetese, a Vuelta egyben sokszor a legkeményebb is, ám az idei kiírásra, úgy tűnik, ez fokozottan igaz.
Eleve a globális felmelegedés, és ennek nyomán a nyári évszak időbeli kitolódása a spanyolországi éghajlaton hatványozottan érezteti hatását: a mezőnynek az idei versenyen nem csak a szokásosan kemény útvonallal kell megküzdenie (gyakorlatilag nincs egyetlen klasszikus sík etap sem a három hét alatt), de a nem ritkán 40 fok feletti átlag(!)hőmérséklettel is. És akkor az alacsonyan szálló őzekről még nem is szóltunk…
Szóval az idei Spanyol Kör nagy valószínűséggel minden idők eddigi legforróbb Vueltájaként vonul be a történelemkönyvekbe. Valamennyi induló a határait feszegeti, a szervezők, a zsűri és a versenyigazgató folyamatosan kapcsolatban van a csapatokkal, a szakaszok közben extra mennyiségű vizet és jégkockát biztosítanak a versenyzők számára külön erre a célra kijelölt járművekkel hűtés gyanánt. Negyven fokos hőségben hosszú órákat tekerni a kőkemény terepen ugyanis nem csak egészségtelen, de olykor már kimondottan veszélyes is: sorra dőlnek ki a szívósabbak is, a fehér trikós Antonio Tiberi például a 9. szakasz során konkrétan hőgutát kapott, az összetett 4. helyéről volt kénytelen feladni a viadalt.
A célba érkezés után, Granadában az Emirates etapgyőztes klasszisa, Adam Yates azt nyilatkozta, soha életében nem szenvedett még így, Valter Attila pedig közösségi oldalán hasonlóképpen írt a megpróbáltatásokról: „Az idei La Vuelta eddig leginkább a forróságról szólt. Életemben nem mentem még ilyen melegben, ráadásul napokon keresztül. 40 fok fölötti átlaghőmérsékletben tekerve az ember nagyon gyorsan túlterhelheti magát, onnantól pedig szenvedés lehet még a célba érkezés is. (…) Természetesen mindenki teljesítményére nagyban hatott ez a meleg, elég érdekes dolgok történtek eddig a versenyen, de szerintem ezzel együtt vagy pont emiatt az utóbbi évek egyik legérdekesebb GrandTourja ez.”
Ez kétségkívül igaz, ugyanis egyéb szokatlan dolgok is borzolták a kedélyeket. A nyolcadik etapon például két bringás, Giulio Ciccone és Txomin Juaristi úgy keveredett komoly bukásba, és szerzett zúzódásos sérüléseket, hogy az úttesten átugrató őzek borították fel őket. Az esetről utóbb Valter Ati elmondta, ő is épphogy csak elkerülte a bizarr találkozást; de volt olyan istálló is, amelynek jelentős anyagi kárt okozott az egyik patás, lévén éppen a csapatkocsi tetején szállított nagy értékű kerékpárokat találta telibe. És ha mindez még nem lenne elég, újra felütötte fejét egy felednivaló régi ismerős, a Covid is, több versenyző is emiatt volt kénytelen feladni az idei őrült Vueltát.
Magyar szemmel nézve azonban a legfontosabb, hogy legjobbjaink a fantasztikus párizsi bravúrok után gyakorlatilag ott folytatják, ahol az olimpián abbahagyták: Valter Ati szerdán egy remek szökés után a nagyszerű 11. helyen ért be, és már az összetett top 30-ban van, míg a Párizsban hozzá hasonlóan ugyancsak negyedikként végző Vas Blanka nemrég a legnagyobb versenyen, a női Tour de France-on tudott történelmi szakaszgyőzelmet elérni. Csak így tovább!
