De ha sok a jó hegyi menő, akkor csak néhány a kiváló. Azok, akik képesek egy háromhetes Grand Touron keresztül megmászni az összes emelkedőt anélkül, hogy időt vesztenének, majd hosszú, győztelmi menetet produkálnak a verseny csúcspontján, a legnehezebb hegyen. Talán a jelenlegi legjobb hegymászó a világon a Jumbo-Visma kétszeres Tour de France-bajnoka, Jonas Vingegaard. Tim Heemskerk, az edzője szerint a siker egyik legfontosabb eleme a fiziológiai adottság.
„A legnagyobb képessége az, hogy olyan teljesítményt tud mutatni a verseny vége felé is, még egy háromhetes során is, mint amit edzés közben, hiába mások a körülmények, a magasság vagy a meleg” – mondta a holland Wieler Revue magazinnak. „A valódi hegymászók abban különböznek a kevésbé jóktól, hogy a verseny végén hozzák a legjobb teljesítményüket. Alig mutatnak fáradtságot. És ez így van extrém körülmények között is.”
Heemskerk több más tulajdonságot is felsorolt, amelyek megkülönböztetik tanítványát a többiektől. Az egyik az, hogy testa nagyon gyorsan reagál az edzésekre. „Az összes olyan versenyző közül, akivel valaha dolgoztam, Jonas az, aki a leggyorsabban formába lendül, ha megkapja a megfelelő ösztönzést” – mondta. És Vingegaard teste gyorsan alkalmazkodik a változó körülményekhez is. „A tested folyamatosan alkalmazkodik. A testednek van memóriája” – magyarázta. „Tehát ha többször edzel magaslatokban, egyre gyorsabban alkalmazkodsz majd a szinthez. Jonas olyan ember, aki gyorsan alkalmazkodik a kihívásokhoz, például a magassághoz, a hőhöz vagy a betegségekhez.” Emellett pedig a dán versenyző nagyon keményen edz, különösen a Tour de France-ra. „Több mint öt héten át a hegyekben edzünk majd a Tour előtt” – mondta az edzője.
Tehát a legjobb hegymászó edzője szerint a versenyző fiziológiája elengedhetetlen a sikerhez. Más szóval, a test számít. Például – bár nagyszerű kerékpáros, és jól mászik -, az 1,90 magas és 78 kilós Wout van Aert (Jumbo-Visma) valószínűleg túl testes ahhoz, hogy valaha is elég jó hegymászó legyen a Grand Tour-okon – hacsak, ahogy ő maga mondta, nem ad le sok-sok súlyt, amit azonban nem hajlandó megtenni.
Másrészről Vingegaard, a csapattársa ideális méretű, 1,71 méteres magasságával és alig 60 kg-jávaé. Ha elosztjuk a testsúlyát a magasságával. .350-et kapunk eredményül. Ez a szám azt jelenti, hogy a versenyző testének 1 cm-én átlagosan ennyi súlyt hordoz. Összehasonlításképpen, Van Aert testének tömegaránya .410, ami jóval több súlyt jelent centiméterenként. Ez a szám más versenyzőknél így néz ki: Primož Roglič, .367; Tadej Pogačar, .375; Remco Evenepoel, .356. Tehát az egyik ok, amiért Vingegaard képes következetesen több teljesítményt nyújtani a hegyi szakaszok során, mint riválisai, egyszerűen az, hogy kevesebb arányosított súlyt hordoz.
Persze ez nem tudományos magyarázat, ráadásul a versenyzők teste megváltozik egy háromhetes verseny során, sokan sokat fogynak. Azonban érdekes, hogy Van Aertnek és riválisának, Mathieu van der Poelnek (Alpecin-Deceuninck), szinte azonos a testsúly-magasság arányuk, és valóban hasonló típusú versenyzők, akik ráadásul soha nem nyertek Grand Tourt. Míg Chris Froome, aki négy Tourt nyert, ugyanolyan aránnyal rendelkezik, mint Roglič.
A hegymászáshoz hozzátartozik az aerodinamika is, de kevés szerepet játszik a hosszú, meredek emelkedőkön, amelyek általában eldöntik a versenyt, mert a kerekesek egyszerűen nem haladnak elég gyorsan. Ezért egy olyan versenyző, akinek kiváló az aerodinamikája a kerékpáron, mint például Evenepoel, hátrányban lehet, ha erre támaszkodik egy hosszú hegyi szakaszon. Azonban a Soudal-QuickStep vezetőjének úgy tűnik, hogy megvan a megfelelő testalkata ahhoz, hogy elit hegymászóvá váljon, és természetesen elég keményen is edz ehhez. De a hegymászáshoz több kell, mint a megfelelő testméret és az edzés.
A mászás leginkább alábecsült része talán a versenyző formája, azaz, hogy hogyan tekeri a pedálokat, ahogy felfelé halad, és mennyi erőfeszítése veszik kárba. Érdekes, hogy a legjobb hegymászók, mint Vingegaard, gyakran kiváló időfutam versenyzők is. A dán időfutama az idei Tour de France-on valóságos csoda volt, és fő riválisát, Pogačart, hihetetlen 1 perc 38 másodperccel verte a 22,4 km-es etapon. Ez azt jelentheti, hogy Vingegaard nemcsak a legjobb hegymászó a mezőnyben, hanem talán a legjobb kerékpáros is, mivel hatékonyabban teker, mint bárki más. Összességében, még akkor is, ha megvan az ideális testalkatod és keményen edzel, minden attól függ, hogy jobban tudod-e tekerni a pedálokat, mint a riválisaid.
