Így találd fel a közösségi kerékpárt, hogy aztán senki ne emlékezzen rád

Szerző: Tereza Antonova

2020-ban úgy tűnhet, Hollandia mindig is kerékpáros nemzet volt, azonban csak 50 évet kell visszaugranunk az időben, hogy lássuk, ez nem igaz. Rengeteg időbe és erőfeszítésbe telt, hogy a biciklik meghódítsák az utakat. Jó példa erre a közösségi bringák kialakulásának története.

Ahogy az lenni szokott, minden egy radikális csoporttal kezdődött, amely elhatározta, hogy megváltoztatja az akkoriban uralkodó rendszert. A szóban forgó „Provo” (a provokálni szóból) az 1960-as években alakult, a dohányzás-ellenes Robert Jasper Grootveld gondolataira és elveire épülve. Hamarosan a mozgalom más területeket is beépített a programjába, így egyre nagyobb és nagyobb lett. Első kiáltványukból (Provocation No. 5.) már egyértelműen kiolvasható volt, hogy a kerékpározással is aktívan foglalkoznak, hiszen ebben látták az amszterdami légszennyezettség megoldását. Ahhoz, hogy elérjék a céljaikat, a városi kerékpározás aktív népszerűsítésébe fogtak: egész pontosan a közösségi biciklizés rendszerének kialakításába vágtak bele.

Luud Schimmelpennink, 1967

Az úgynevezett „Fehér Kerékpár Terv” legnagyobb támogatója egy ragyogó és kimondhatatlan nevű férfi volt: Laurens Maria Hendrikus Schimmelpennink, akire a továbbiakban csak Luud Schimmelpenninkként hivatkozunk. Igazi gondolkodóként briliáns ötlettel állt elő: vásároljon Amszterdam önkormányzata évente 20.000 kerékpárt és hagyja ezeket az utcán, hogy bárki szabadon használhassa őket!

Schimmelpennink terve sajnos nem aratott nagy sikert: a városi hatóságok elvetették az ötletet. De az elkötelezett elme soha nem adja fel! A Provo mozgalom úgy döntött, hogy az állam segítsége nélkül is megvalósítják az elképzelést: 50 biciklit vásároltak és festettek fehérre, hogy az utcán hagyják őket. A Fehér Kerékpár Terv elindult! Ironikus módon, végül a rendőrség volt az, aki elkobozta az ingyenes járgányokat. A mozgalom ugyanis megsértette azt az önkormányzati rendeletet, ami kimondja, hogy az őrizetlenül hagyott kerékpárokat le kell zárni.

Szerencsére a rendőrség visszaadta a csoportnak az elkobzott bicikliket, így a Provo tagjai tovább gondolkodhattak a megoldáson. Felszerelték a járműveket zárakkal és rájuk festették a kódot. Bármennyire is ravasz volt az ötlet, végül Schimmelpennink többet akart: csatlakozott a Városi Tanácshoz, és belülről próbálta véghezvinni, hogy a közösségi kerékpárok biztosítása önkormányzati feladat legyen.

Luud Schimmelpennink elképzelései ihlették azt a rendszert, amit ma más számos európai városból ismerhetünk. Mint annyi jövőbe látó embernek, neki sem sikerült élete során véghezvinni a terveit, azonban olyan magokat vetett el akkoriban, melyek kicsírázva megváltoztatták Hollandia arculatát.