Hogyan változott a mezőny táplálkozása?

Szerző: Jiri Kaloc

A Tour de France versenyzőinek étrendje nagyon megváltozott az elmúlt 20 évben. Hannah Granttel, az egyik versenyszakáccsal beszélgettünk, hogy megtudjuk, hogyan fejlődött a kerékpárcsapatok táplálkozási szakembereinek a szerepe ez alatt az idő alatt. Megvizsgáltuk, hogy a kerékpárosok milyen ételeket ettek korábban, és miért álltak ellen az ételválaszték változtatásainak. Hannah-nak az amatőrök számára is vannak étrendi tanácsai, olvass figyelmesen!

Milyen ételeket ettek a kerékpárosok, amikor először csatlakoztál egy profi csapathoz szakácsként?

Amikor 2011-ben kezdtem, rengeteg tészta volt a menüben, sokszor ketchuppal és egyszerű grillezett csirkével. Őszintén szólva nagyon unalmas és egyhangú ételek voltak ezek. Nem fordítottak figyelmet a bélflóra egészségére vagy az egészséges zsírok bevitelére az idegek és az agy számára. Volt egy “sport büfé” koncepció, ahol a különböző szállodák minden nap ugyanazt a  kínálatot készítették el, ami egy nagyon régi iskola sportdiétáján alapult. Ez salátából, paradicsomból, konzerv kukoricából, uborkából, konzerv tonhalból, olajbogyóból, bolognai spagettiből, paradicsomszószból, grillezett csirkéből és halból, rizsből és különböző grillezett zöldségből állt, amit senki sem evett meg. Minden nap ugyanazt enni unalmas, és biztos módja annak, hogy a versenyzők elveszítsék az étvágyukat – és ha elveszítik az étvágyukat, akkor elveszítik a versenyt.

Ma már ez teljesen más, az étkezések testre szabottak, ízletesek, változatosak és vonzóak, és a versenyzők többet esznek, mint valaha, különösen kerékpározás közben!

Mit gondolsz, akkoriban miért ettek így a kerékpárosok? Teljesítménytáplálkozási szakember írta elő? Vagy egyszerűen ezt szerették?

A kerékpározás erős hagyományokon alapul, és sok csapatmenedzser versenyzett akkoriban, amikor a kerékpárosok még éheztek a versenyeken. Így az étkezési szokások generációról generációra öröklődtek tovább, együtt a hihetetlen mítoszokkal. Például az idősebb versenyzők és sportszakemberek azt hitték, hogy az ízes ételek rosszul hatnak a gyomorra. Akkoriban nem voltak olyan teljesítménytáplálkozással foglalkozó szakemberek, mint most. Legtöbbször orvos írta elő az étrendet, és a legtöbb sportorvosnak nagyon kevés ismerete volt az élelmiszer és táplálkozás terén, és főként az emésztési problémák elkerülésére összpontosítottak.

Az idősebb versenyzők hozzászoktak ahhoz, hogy egyhangú ételeket fogyasszanak újra és újra, de a fiatalabb versenyzők nehezen boldogultak így, a generációváltással tehát ebben is elkezdődött egy változás.

Miért zajlott le ez a nagy változás az elmúlt években az élelmiszer és táplálkozás terén? A táplálkozástudomány fejlődésével van összefüggésben? Vagy a “tűmentes politika” bevezetésének volt köszönhető?

Mindkettőnek, őszintén szólva. És emellett a versenyzők jóllétére is egyre nagyobb hangsúly került, a hosszú távú egészségük fontosabb lett. Számomra a “tűmentes politika” azt jelentette, hogy a szakácsoknak sokkal tápanyagdúsabb ételeket kellett készíteniük, és ez volt az alapja annak, amilyen ételeket ma esznek a versenyzők.

Megjegyzés: A “tűmentes polika” 2011-ben került bevezetésre, és megtiltotta az olyan beavatkozásokat, amelyek a teljesítmény mesterséges javítására vagy a felépülés elősegítésére irányultak. Ez azt jelentette, hogy a versenyzők már nem injektálhattak vitaminokat, cukrokat, enzimeket, aminosavakat vagy antioxidánsokat közvetlenül a véráramba.

Milyen volt az elképzelésed a kerékpáros táplálkozásról, amikor először csatlakoztál egy csapathoz? Milyen ételeket akartál készíteni?

Mindenre készen álltam, egészséges ételekkel készültem, friss alapanyagokból főzve. Azonban a versenyzők nem voltak egyformán lelkesek. Ez kihívást jelentett az elején. De ahogy teltek az idők, és a fiatalabb versenyzők és az újoncok egyre jobban átálltak, az idősebb versenyzők is kezdtek alkalmazkodni.

Nehéz volt dolgozni a régi iskola táplálkozási szakembereivel? Volt, hogy vitákba keveredtél velük a menü miatt?

Röviden: igen, időnként. Az évek során sokféle táplálkozási szakértő és szakember csatlakozott a csapathoz, és mindenkinek más volt az elképzelése arról, mi a helyes. Számomra mindig a legnehezebb az volt, hogy megbirkózzak a régi iskola logikájával és olyan tanulmányokkal, amik értelmetleneknek tűntek számomra. Például, a tésztát nem súly szerint, hanem térfogat szerint mérni. Világos, hogy egy csésze farfalle kevesebbet nyom, mint egy csésze spagetti. Ez az extra munka rendkívül frusztráló volt számomra. Szerencsére ez csak nagyon rövid időre volt vitatott téma.

https://www.instagram.com/p/CuOR3FYI07M/

Hogyan sikerült áttérned az ízletesebb főzésre a többszakaszos versenyeken?

Kis lépésekben, először is elkezdtem megismerni, milyen ételeket szeretnek a versenyzők, majd fokozatosan hozzáadni 1-1 új összetevőt 2 olyanhoz, amit már megszoktak – szép lassan kibővítve így az “elfogadott” ételek listáját. Nem egyik napról a másikra történt, az biztos.

Voltak pozitív tapasztalataid is táplálkozási szakemberrel? Dolgoztál olyanokkal, akik hatással voltak a saját megközelítésedre?

Igen, szerencsére volt ilyen is. A versenyzőknek meg kellett bízniuk bennem, és nekem képesnek kellett lennem rá, hogy megmagyarázzam, hogy miért szolgáljuk fel azt, amit. Számomra fantasztikus volt olyan táplálkozási szakemberekkel dolgozni együtt, akik segítettek nekem megcáfolni a sok élelmiszerrel kapcsolatos mítoszt és válaszolni a versenyzők kérdéseire. Sok jó barátot szereztem és sokat tanultam tőlük.

Van-e valamilyen tanácsod az amatőr kerékpárosok számára, akik szeretnék optimalizálni az étrendjüket és javítani a teljesítményüket?

Igen, lenne néhány:

  • Vegyél fel egy táplálkozási szakértőt, aki megfelelő képesítéssel rendelkezik a teljesítménytáplálkozás terén. Segíthet optimalizálni az étrendedet és személyre szabott tanácsokat adhat a teljesítményed fokozásához.
  • Próbálj ki új ételeket és alapanyagokat. Ne félj kísérletezni az ízekkel és textúrákkal. A változatos étrend sokkal élvezetesebbé teszi az étkezést, és biztosítja a szükséges tápanyagok sokféleségét.
  • Figyelj a szénhidrátok és a fehérjék megfelelő arányára az edzés és versenyzés során. A szénhidrátok adnak energiát, míg a fehérjék segítenek az izomépítésben és regenerálódásban.
  • Figyelj a hidratálásra. A kerékpározás során sok folyadékot veszítesz, ezért fontos, hogy megfelelően hidratálj. Igyál vizet és izotóniás italokat a versenyek és hosszabb edzések során.
  • Ne felejtsd el a pihenést és a regenerációt. Az egészséges étrend mellett fontos, hogy megfelelően pihenj és regenerálódj az edzések között. Ez segít elkerülni a túledzettséget és javítja a teljesítményt.

Ezek csak általános tanácsok, és minden egyéni kerékpárosnak más lehet a szükséglete. Egy táplálkozási szakértő segíthet a személyre szabott étrend kialakításában, amely optimalizálja a teljesítményt és javítja az egészséget!