A tájkép szinte tökéletes az előttünk tekerő, latexbe csavart, belógó feneke nélkül.
Senki nem veri fel a port előtted, hogy az a szemedben landolva késztessen sírásra.
Nem kell törődnöd azzal, hogy makulátlan és illatos legyen a felszerelésed.
Nincs vita arról, ki menjen elöl, sosem leszel szélárnyékban! Ez pedig remek erősítés.
Ha egyedül tekersz, nincs kihez hasonlítanod magad. Nem bizonygathatod, hogy másoknak könnyebb, mert jobb a biciklijük. Csak saját magadat kell legyőznöd.
Kénytelen vagy fejleszteni a szervizeléssel kapcsolatos tudásod.
Nem fogod elfelejteni, hogy magaddal vidd a pumpát, az energiaszeletet, a tartalék gumibelsőt, mert tudod, hogy nagyon rosszul jársz, ha mégis.
Az esély arra, hogy lemaradsz, közelít a nullához.
Csak rajtad múlik, milyen hosszú útra indulsz.
Csoportban tekerni a kompromisszumokról szól és mindig meg kell állni valaki miatt. Egyedül viszont csak akkor és ott tartasz pihenőt, ahol akarsz.
Egyetlen kerékpárost könnyebben kerülnek ki az úton az autók, mint egy teljes csoportot.
Te adod a tempót.
Akkor indulsz, amikor neked a legjobb, nem kell sietned vagy másokra várnod.
