A Torinói Egyetem által végzett tanulmány különböző okokat vizsgált és talált arra vonatkozóan, hogy a városi területeken miért teker kevesebb nő, mint férfi. A Strava adatait négy évre visszamenőleg (2014-2018) elemezték az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Olaszországban és a Benelux államokban. Kiderült, hogy mindössze minden negyedik kerékpáros utat tette meg nő. Ez elég rossz arány!
A megfelelő infrastruktúra egyértelműen hozzájárul a kerékpározás népszerűsítéséhez. Természetes, és az adatok is alátámasztották, hogy azokon a területeken, ahol a biztonság prioritás, több a női kerekes. Az utak és jellemzőik javításával tehát emberek szélesebb köre bevonható a sportba.
Milyen akadályok állnak a női kerékpárosok előtt?
- Bizalmatlanság az utcákon történő sportolás biztonságával szemben
- Emelkedők
- Magas forgalom
- Magas légszennyezettség
- Alacsonyabb bevétel
- Éjszakai fénykibocsátás
- Zaklatás
- A nemek közötti egyenlőtlenség
Ami a tanulmány angol részét illeti: a brit adatok alapján a férfiak nemcsak gyakrabban bicikliznek, de nagyobb távokat is tesznek meg. Néhány európai országban más a helyzet, Dániában, Németországban és Hollandiában a kerékpárosok majdnem felét nők teszik ki. Ez azt bizonyítja, hogy a szakadék nem eredendően a nemekhez kötődik, hanem inkább „helyspecifikus akadályokat” foglal magában, melyeket azonosítani kell és eltávolítani, hogy a kerékpározás mindenki számára elérhető legyen.
A tanulmány megvizsgálta ezeket a helyfüggő akadályokat, és arra jutott, hogy a sík vidékeken magasabb a nők aránya, aminek számos oka lehet – akár strukturális, akár morfológiai, akár kulturális eredetű. Például, ha feltételezzük, hogy a nők gyakrabban visznek magukkal gyereket, vagy teli bevásárlószatyrokat a kerékpáron, akkor érthető, hogy ezt nehezebb dombos területen megtenniük.
A kerékpárok számára kijelölt sávok kialakítása az utakon vagy az alacsony sebességkorlátozási zónák növelése nem biztos, hogy segít ezekben a helyzetekben. Más ösztönzők viszont hasznosak lehetnek, például a közösségi e-biciklik is.
Egy másik összefüggés a légszennyezettséggel volt kapcsolatos. Ez pedig közvetve más okokkal is rezonál.
A tanulmány megállapította, hogy a nem elzárt kerékpárutak is biztonságosabbak a semmilyennél, és ezt a nők is így érzik.
Egy másik pont arra hívta fel a figyelmet, hogy a viszonylag gazdagabb és alacsonyabb éjszakai fénykibocsátással rendelkező városok nemek szerint egyenlőbb számú kerékpárost eredményeztek, bár nem világos, hogy miért.
A kutatók kifejtették, hogy számos nem-specifikus akadály létezik a biztonságon kívül is, melyeket érdemes további vizsgálatok alá vetni. Ezek lehetnek kulturális, pszichológiai és környezeti akadályok is.
A kérdés természetesen összetett és sokrétű. A nemek közötti egyenlőtlenség a tágabb társadalmi szinteken is probléma. Nem létezik a világ összes városára alkalmas megoldás, minden területnek önállóan kell dolgoznia azon, hogy a kerékpározás mindenki számára elérhető legyen. Ehhez pedig közvetlenül kell kommunikálni az érintettekkel!
