Ki hordja a nadrágot?
Amikor Amelia Bloomer 1951-ben elkezdett bokánál gyűrött, hosszú szárú nadrágot hordani, minden bizonnyal tisztában volt vele, hogy néhányan felvonják a szemöldöküket, ám valószínűleg arról sejtelme sem volt, hogy róla fogják elnevezni az általa oly büszkén viselt forradalmi darabot. A női jogokért küzdő Bloomer ugyan nem maga találta fel a nadrágot, de ő tette népszerűvé.
Sosem tartott attól, hogy némi vitát szítson, ezért Bloomer női öltözékben állt ki a reformok mellett, és ragaszkodott ahhoz, hogy a nagyobb mozgásszabadságnak, funkcionalitásnak és kényelemnek kell a ruhatervezés középpontjába kerülnie. A 19. század második felében, amint a biciklizés egyre nagyobb népszerűségnek örvendett, sokakat megbotránkoztatott, hogy a nők nadrágban tekertek, annak ellenére, hogy a ruhák és hosszú szoknyák nagyon megnehezítették a nyeregbe pattanást. Szerencsére Bloomert ez egyáltalán nem érdekelte, és nagyrészt az ő kiállásának köszönhetően a nadrágot viselő nők megbélyegzése idővel enyhült, és lassan feledésbe is merült.
Lazán lekörözve a férfiakat
Beryl Burton igazi legendának számít a kerékpáros körökben. Tucatnyi bajnoki címmel és nemzeti rekorddal maga mögött egyértelműen kiérdemelte helyét a bringás történelem elitjében. Akadnak kevésbé közismert, ám nagyszerű történetek róla, amelyek jobban megvilágítják a személyiségét. A belgiumi Omloop Het Nieuwsblad elnevezésű bringás versenyen történt lebőgés után, ahol a női mezőnyt vezető versenyzőt visszatartották, miután utolérte a férfiakat – akik 10 perces előnnyel indultak – Burton egyik legpimaszabb manővere igazán megér egy misét.
Mit tett a kerékpáros társai által humoráról és gyors észjárásáról ismert Beryl Burton, miközben eltekert a férfi mezőnyben pedálozó Mike McNamara mellett a 12 órás időmérőn? A kifogástalan modorú Beryl lazán megkínálta társát egy medvecukorkával. Miért, csak a férfiak viselkedhetnek lovagiasan?
Miután kőtörmelékeken, bombák ütötte lyukak között kellett tekernie, talán nem kottyan meg neki egy kis versenyzés
A kerékpározáshoz vezető utak nem feltétlenül egyforma nehézségűek. Habár később ő lett a biciklizés úttörője, és a női versenyek bajnoka, Eileen Gray először a második világháború idején, közlekedési eszközként találkozott a bringával Koppenhágában, ahol mérnöki pontossággal tekert át a kőtörmelékeken, haladt el bomba ütötte lyukak mellett, át az általános káoszon. Annak ellenére, milyen veszélyes körülmények között ismerkedett meg a biciklizéssel, Gray mégis rájött, hogy imádja, és a háborút követően egyike lett a három nőnek, akik az első nemzetközi női kerékpáros csapatot alkották.
Ezek a nők hamar nekiláttak, hogy kiköveteljék a Nemzetközi Kerékpáros-szövetségtől a női rekordok elismerését és a nők versenyzésének engedélyezését. Gray lett a British Cycling Federation elnöke, majd a következő években különböző brit olimpiai csapatok helyettes parancsnoki tisztségét töltötte be. Ma is velünk élnek azok az alapok, amelyeket a női kerékpározás létrehozásához lefektetett, csakúgy, mint szervezési készsége, mely napjainkban is alakítja a női kerékpározás jövőjét.
Valaki adjon ennek a nőnek egy villáskulcsot
Még manapság is zavart válthat ki egy szerszámosláda látványa női kézben. Annak ellenére, hogy világszerte számtalan nő dolgozik azon, hogy ez a kerékpáros világban és azon kívül is megváltozzon, nem túlzás azt állítani, hogy Maria Ward bőven megelőzte a saját korát. Biciklizés nőknek című, 1896-ban megjelent könyve olyan átfogó kerékpározási útmutató, amely a bringa kiválasztásától a tekerés egészségre gyakorolt jótékony hatásáig mindent körbejárt. Habár a cím azt a kort tükrözi, amelyben íródott, a kézikönyv úttörőnek számít abban az értelemben, hogy a mechanikai részleteket sem hanyagolta el.
A könyv előremutató fejezetei közé sorolható a „Nők és szerszámok” és a „Kerékpározás mechanikája”. Ward célja saját bevallása szerint az volt, hogy felszabadítsa a női bicikliseket azáltal, hogy megtanítja nekik „a mechanika és az élettan törvényeit”. Így fejtette ki érveit a „Nők és szerszámok” című fejezet bevezetésében: „Úgy tartom, hogy bármely nő, aki képes használni egy tűt vagy ollót, ugyanúgy tud használni bármilyen szerszámot. Egy kerékpáros számára nagyon fontos, hogy a bicikli összes alkatrészét, azok használatát és illeszkedését ismerje. Sok értékes órát lehetne megtakarítani, ha egy kicsivel több és megfelelő figyelmet fordítanál kellő időben a masinádra.” Ámen, Maria!
