Amióta az ember felfedezte a két keréken való utazás élményét, a kerékpározás vonzott minden, különféle érdeklődéssel, szenvedéllyel és háttérrel rendelkező nőt. Jelentős szerepet töltött be abban is, hogy a nők bátran kibújjanak a tradicionális nemi szerepekből, és szabadságuk korlátait feszegetni kezdjék. A bringa máig a változás katalizátoraként funkcionál, ezért az idei nemzetközi nőnap alkalmából szeretnénk tisztelegni néhányuk előtt, akik kerékpártörténelmet írtak, normákat kérdőjeleztek meg, és segítettek kikövezni az utat, amely elvezetett oda, ahol ma tartunk.

Megosztás:

Ki hordja a nadrágot?

Amikor Amelia Bloomer 1951-ben elkezdett bokánál gyűrött, hosszú szárú nadrágot hordani, minden bizonnyal tisztában volt vele, hogy néhányan felvonják a szemöldöküket, ám valószínűleg arról sejtelme sem volt, hogy róla fogják elnevezni az általa oly büszkén viselt forradalmi darabot. A női jogokért küzdő Bloomer ugyan nem maga találta fel a nadrágot, de ő tette népszerűvé.

Bloomer női ruhában kardoskodott a reformokért

Sosem tartott attól, hogy némi vitát szítson, ezért Bloomer női öltözékben állt ki a reformok mellett, és ragaszkodott ahhoz, hogy a nagyobb mozgásszabadságnak, funkcionalitásnak és kényelemnek kell a ruhatervezés középpontjába kerülnie. A 19. század második felében, amint a biciklizés egyre nagyobb népszerűségnek örvendett, sokakat megbotránkoztatott, hogy a nők nadrágban tekertek, annak ellenére, hogy a ruhák és hosszú szoknyák nagyon megnehezítették a nyeregbe pattanást. Szerencsére Bloomert ez egyáltalán nem érdekelte, és nagyrészt az ő kiállásának köszönhetően a nadrágot viselő nők megbélyegzése idővel enyhült, és lassan feledésbe is merült.

Lazán lekörözve a férfiakat

Beryl Burton igazi legendának számít a kerékpáros körökben. Tucatnyi bajnoki címmel és nemzeti rekorddal maga mögött egyértelműen kiérdemelte helyét a bringás történelem elitjében. Akadnak kevésbé közismert, ám nagyszerű történetek róla, amelyek jobban megvilágítják a személyiségét.  A belgiumi Omloop Het Nieuwsblad elnevezésű bringás versenyen történt lebőgés után, ahol a női mezőnyt vezető versenyzőt visszatartották, miután utolérte a férfiakat – akik 10 perces előnnyel indultak – Burton egyik legpimaszabb manővere igazán megér egy misét.

Beryl Burton (középen)

Mit tett a kerékpáros társai által humoráról és gyors észjárásáról ismert Beryl Burton, miközben eltekert a férfi mezőnyben pedálozó Mike McNamara mellett a 12 órás időmérőn? A kifogástalan modorú Beryl lazán megkínálta társát egy medvecukorkával. Miért, csak a férfiak viselkedhetnek lovagiasan?

Miután kőtörmelékeken, bombák ütötte lyukak között kellett tekernie, talán nem kottyan meg neki egy kis versenyzés

A kerékpározáshoz vezető utak nem feltétlenül egyforma nehézségűek. Habár később ő lett a biciklizés úttörője, és a női versenyek bajnoka, Eileen Gray először a második világháború idején, közlekedési eszközként találkozott a bringával Koppenhágában, ahol mérnöki pontossággal tekert át a kőtörmelékeken, haladt el bomba ütötte lyukak mellett, át az általános káoszon. Annak ellenére, milyen veszélyes körülmények között ismerkedett meg a biciklizéssel, Gray mégis rájött, hogy imádja, és a háborút követően egyike lett a három nőnek, akik az első nemzetközi női kerékpáros csapatot alkották.

Eileen Gray verseny közben a bringáján

Ezek a nők hamar nekiláttak, hogy kiköveteljék a Nemzetközi Kerékpáros-szövetségtől a női rekordok elismerését és a nők versenyzésének engedélyezését. Gray lett a British Cycling Federation elnöke, majd a következő években különböző brit olimpiai csapatok helyettes parancsnoki tisztségét töltötte be. Ma is velünk élnek azok az alapok, amelyeket a női kerékpározás létrehozásához lefektetett, csakúgy, mint szervezési készsége, mely napjainkban is alakítja a női kerékpározás jövőjét.

Valaki adjon ennek a nőnek egy villáskulcsot

Még manapság is zavart válthat ki egy szerszámosláda látványa női kézben. Annak ellenére, hogy világszerte számtalan nő dolgozik azon, hogy ez a kerékpáros világban és azon kívül is megváltozzon, nem túlzás azt állítani, hogy Maria Ward bőven megelőzte a saját korát. Biciklizés nőknek című, 1896-ban megjelent könyve olyan átfogó kerékpározási útmutató, amely a bringa kiválasztásától a tekerés egészségre gyakorolt jótékony hatásáig mindent körbejárt. Habár a cím azt a kort tükrözi, amelyben íródott, a kézikönyv úttörőnek számít abban az értelemben, hogy a mechanikai részleteket sem hanyagolta el.

A könyv előremutató fejezetei közé sorolható a „Nők és szerszámok” és a „Kerékpározás mechanikája”. Ward célja saját bevallása szerint az volt, hogy felszabadítsa a női bicikliseket azáltal, hogy megtanítja nekik „a mechanika és az élettan törvényeit”. Így fejtette ki érveit a „Nők és szerszámok” című fejezet bevezetésében: „Úgy tartom, hogy bármely nő, aki képes használni egy tűt vagy ollót, ugyanúgy tud használni bármilyen szerszámot. Egy kerékpáros számára nagyon fontos, hogy a bicikli összes alkatrészét, azok használatát és illeszkedését ismerje. Sok értékes órát lehetne megtakarítani, ha egy kicsivel több és megfelelő figyelmet fordítanál kellő időben a masinádra.” Ámen, Maria!

Ez a weboldal cookie-kat használ

A személyes adatai cookie-kon keresztül történő kezelésével, valamint ezzel kapcsolatos jogaival kapcsolatban további információkat talál itt: Információk személyes adatai kezeléséről cookie-k és más webes technológiák használatával. Az alábbiakban adhat hozzájárulást személyes adatai meghatározott célból történő kezelésére.