Merckx, a Kannibál sokak szerint minden idők legeredményesebb bringása, tizenegy Grand Tourt nyert meg, öt Tourt, öt Giro-t és egy Vueltát. Csak a Tour de France-on 34 szakaszon tudott győzni, ez máig megdöntetlen rekord, 204 profi győzelem után vonult vissza. Becenevét, a Kannibált csapattársának lányától kapta, miután az apa elmesélte neki, mennyire nem állhat senki Merckx és a győzelem közé. Az 1945-ben született belga tulajdonképpen mindent elért a sportban, amit el lehetett, 1978-as visszavonulása után pedig edzőként és versenyek szervezőjeként maradt a bringázás közelében. Bár a doppingbotrányok őt sem kerülték el, nem ezek határozzák meg a karrierjének emlékét, a 2019-es Tour rajtját az ő tiszteletére szervezték Brüsszelbe.
A Kannibál sem rossz becenév, de Cipollinire Oroszlánkirályként vagy Super Marióként hivatkoztak, ami azért más minőség. A most 52 éves olasz 1988-tól 2005-ig dominált, 172 profi győzelem köthető a nevéhez, generációja legjobb sprintereként tartják számon. Nem szerette a hegyi szakaszokat, volt, hogy a Vuelta kaptatói helyett inkább a strandon lazult, és erről képeket is osztott meg a sajtóval. Extravagáns ruháit már szinte mindenki láthatta, aki a kilencvenes években nézett valamilyen versenyközvetítést, zebra, oroszlán, vagy a Tron techno-világa mind volt minta a mezein. Igazi karakter volt a versenyek világában, sokszor bulizott hajnalig, hogy másnap úgy is győzzön, de állították meg rendőrök autópályán, amire csak annyit mondott, hogy ott tud elég sokáig megfelelő tempót menni. Egyszerre volt stílusikon, a nők bálványa, és sikeres versenyző, de a karakteréről mindennél többet elárul, hogy egyszer azt nyilatkozta, Ha nem profi bringás lennék, akkor pornósztár.
Cipolloni tökéletes ellentéte Indurain, akit szerénysége miatt ismernek, pedig felvágni éppen lenne mire: a spanyol versenyző az első, akinek sikerült egyhuzamban ötször Tour de France-t nyernie, 1991 és 1995 között Indurain erőssége az időfutam volt, az 1992-es Tour egyik ilyen szakaszán hajmeresztő 3 percet adott a második befutónak. 187 centijéhez 80 kiló társult, innen kapta a Big Mig becenevet, előszeretettel hasonlították bikához, már csak pamplonai származása miatt is. 1991-ben és 92-ben nyert a Giro-n, ezzel ő az egyetlen, aki a Tour-ok mellett a másik legkeményebb körversenyt is megnyerte, két egymást követő évben, de 1996-ban elhozta az aranyat az atlantai olimpián egyéni időfutamban is. Egy 2016-os interjúban Indurain orvosával is beszéltek, aki azt állította, hogy a versenyző nyugalmi pulzusa mindössze 28, míg a szíve versenyzés közben percenként 50 liter vért pumpál. Utóbbi duplája az átlagosnak.
Coppi 13 évesen otthagyta az iskolát, és beállt egy hentes mellé dolgozni, 15 évesen elkezdett versenyezni, 20 évesen pedig megnyerte az első Giró-ját. Az 1919-es születésű olasz a második világháború körüli évek egyik legmeghatározóbb versenyzője volt, öt Giro, és két Tour győzelem kötődik a nevéhez. Pedig az első versenyén még klub és csapat nélkül indult, díjazása 20 líra és egy szendvics volt. A háború alatt besorozták, és 1943-ban Afrikába küldték, ahol brit fogságba esett. Érdekes módon a későbbi Tour-menő, Claudio Chiapucci apjával raboskodott együtt, de 1945-ben szabadulása után meg is nyerte az első versenyét. Bár akkor még nem volt tiltott, de Coppi sosem csinált titkot abból, hogy stimulánsokat használ, az általa kevert, beszédes nevű La bomba koktél egyik fő alkotóeleme a metamfetamin volt. A sors fintora, hogy a mindössze 40 éves Coppi Burkina Fasóban tett eleget az elnök meghívásának, hogy versenyezzen a helyiek ellen, amikor elkapta a maláriát, és belehalt.
