Az összecsukható kempingasztalok, fésűk és bicskák után nem kellett sok idő, hogy a kerékpár is ugyanerre a sorsra jusson. Így tervezték meg az első olyan bringát, amit félbe lehetett hajtani a könnyebb szállítás érdekében. Sok nagyszerű találmányhoz hasonlóan, itt is a hadsereg volt az elsődleges célcsoport.

A francia hadsereg összecsukható kerékpárjai az 1890-es évek elején keltették fel a világ érdeklődését. Az ő példájukat követte hamarosan a brit haderő, és a második búr háborúban már ők is összecsukható Pedersen kerékpárokat használtak.

Military bicycle
Nagy-Britanniában, Franciaországban, Olaszországban és Belgiumban már az első világháború előtt fegyveres erőként használták a kerékpárokat. © Profimedia

A 24 hüvelykes kerekekkel felszerelt kerékpárok súlya 8 kilogramm volt, egy rájuk szerelt puskával együtt. Előnyei a hadsereg számára vitathatóak voltak, amint azt a 25. kerékpáros zászlóaljában szolgáló Trapmann százados, 1908 decemberében felettesének benyújtott jelentésében olvashatjuk: „Biztosíthatom Önöket, hogy féltucat kiváló okból nem állítanék soha szolgálatba ilyen kerékpárt, vagy ha mégis megtenném, akkor sosem csuknám össze, kivéve, ha a rugó váratlanul kiugrana, ami sajnos egyik rossz szokása.” A kerékpárokat egészen másként kezelték, mint ma – a montikat még hetven évig nem találták fel. Az 1900-as években hasznos volt az összecsukható kerékpár, mert a katonák könnyen vihették a hátukon, ha mászniuk kellett, vagy nehéz hegyvidéken haladtak át.

Trapmann százados bírálta a jármű súlyát, stabilitását és azt is, hogy rengeteg idő kellett az összecsukásához. Elmondása szerint a legrosszabb mégis az volt, hogy a katonák hátáról csak segítséggel lehetett leszedni. “Az előnyök, még ha valósak is, aligha kompenzálják ezeket a hátrányokat” – összegezte.Folding bikes

Az első ismert kerékpár-használat a Jameson Raid során történt – 1895 végén egy Dél-afrikai Köztársaság elleni sikertelen razzia során, amelyet egy brit gyarmati államférfi és csapatai hajtottak végre, s amelyben a kerékpárosok a hírvivők szerepét töltötték be. © ProfimediaA kedvezőtlen egyéni tapasztalatok azonban nem akadályozták meg a hadsereget abban, hogy nagy mennyiségű összehajtható kerékpárt szerezzen be és használjon az első világháborúban és a második világháború első éveiben.

Bár elképzelni is szörnyű, hogy egy biciklivel a hátadon ugorj ki egy Dakota repülőgépből, a brit ejtőernyősök pontosan ezt tették a Normandiai partraszállás során, és más csatákban is. 1942 és 1945 között több mint 60000 ejtőernyős modellt gyártott le a birminghami kézifegyver-társaság. Ezeknek a célja az volt, hogy az ejtőernyősöknek könnyű és diszkrét közlekedési lehetőséget biztosítsanak az ellenséges vonalak mögött.

A váz felső és alsó részén található két hatalmas szárnyat meg kellett lazítani az összecsukáshoz, az első kereket pedig a hátsóval párhuzamos pozícióban rögzítették. A katonák hátára úgy került fel, hogy a nyereg és a kormány érjen először földet, hogy ne a kerekek sérüljenek.

Az összecsukható kerékpár ötletét a háború végét követő években elvetették, de az 1970-es években ismét megnőtt az érdeklődés az egykori praktikus biciklik iránt. A Raleigh Twenty és a Bickerton Portable lettek az évtized ikonikus összehajtható modelljei. A 80-as évek elején pedig már születtek modern összecsukható városi kerékpárok is, amiket ma is ismerünk.

1976-ban a cambridge-i mérnöki, Andrew Ritchie ötlete alapján készült el az az összecsukható kerékpár, amelyet a londoni Brompton Oratóriumról nevezett el. A járgány egy csuklós vázon és 16 hüvelykes kerekeken alapult. Az eredeti koncepció a mai napig szinte változatlan maradt, a Brompton pedig ma már az Egyesült Királyság legnagyobb kerékpárgyártói közé tartozik, évente mintegy 40 000 eladott biciklivel. Ritchie a kerékpár megalkotásáért 2009-ben elnyerte a Philip Prince tervezői díjat!