Amikor a sport legizgalmasabb pillanatairól beszélgetünk, valamiért mindig kimarad a kerékpározás. Még a lelkes bringások is valószínűleg előbb idéznek fel egy focimeccset, mint Mathieu van der Poel felfoghatatlan győzelmét a 2019-es Amstel Gold-on, vagy Tadej Pogačar brutális teljesítményét a tavalyi TdF 8. szakaszán. És ezektől a különleges pillanatoktól eltekintve is átszövi a versenyeket az izgalom.

Egyetlen más sporthoz sem fűződik annyi drámai momentum az elmúlt évszázadban, mint a biciklizéshez. Minden támadásra, amire felhördült a tömeg, jut egy tucat ellentámadás, ami valósággal megőrjíti a nézőket. Minden hegyszörnyeteg megmászáshoz társul egy vad ereszkedés. Minden epikus kitöréshez öt korszakalkotó trónfosztás. És bár ezek közül a pillanatok közül sok tele van haraggal, csalódottsággal és könnyekkel, ugyanannyi történet szól a nehézségek legyőzéséről, az esélyek, sőt talán a sors elleni küzdelemről. Azonban csak egyetlen ilyen pillanatot neveznek a „történelem legnagyobb visszatérésének.”

Greg LeMond in 1989
LeMond az 1989-es Tour 16. szakaszán. © Profimedia

Macska-egér játék

1989. július 23. A 76. Tour de France végén járunk. Már csak egy szakasz van hátra: egy 24,5 km-es egyéni időfutam Versailles-tól az ikonikus Champs-Elysees-ig. Az egész futam filmbeillően izgalmas volt, végig Greg LeMond és Laurent Fignon váltotta egymást a reflektorfényben. Dicsőséges tánc két erős gép között, melyben az amerikai került először fölénybe az 5. szakasz időmérője után. Fignon azonban csak 5 másodperccel maradt le, és alig várja, hogy megszerezhesse a sárga trikót.

A következő öt szakaszban folytatódott a macska-egér játék, LeMond kihasznált a sárga mez erejét és végig agresszíven tekert, mindig Fignon árnyékában. A legkeményebb Pireneusok-szakaszon a franciának elege lett. Egy kilométerrel a szakasz vége előtt támadott és 12 másodpercet vert az amerikaira. Most először lett Fignoné a sárga trikó, és 7 másodperc előnnyel állhatott a következő szakasz rajtvonalához.

Öt etappal később az Alpes lejtőin LeMond ismét megszerezte a sárga mezt, de két szakasz után a legendás Alpe d’Huez emelkedőjén ismét elvesztette. A francia 26 másodperc előnyben volt, de a következő három szakaszon ezt majdnem megduplázta.

1989. július 23-án már csak egy szakasz volt hátra. 50 másodpercet kellett LeMondnak behoznia, és Fignon egészen biztos volt benne, hogy a 24,5 km-es időfutamon ez nem fog sikerülni.

Két évvel korábban

Greg LeMond nem az első győzelméért küzdött. 1938-ban megnyerte az UCI-világbajnokságot, 1986-ban pedig a Tour de France-t is. 1987 áprilisában azonban, miközben egy csuklósérülésből lábadozott, pulykavadászatra indult nagybátyja kaliforniai tanyáján. A kerékpáros elkeveredett társaitól, a sógora pedig mozgást látott egy bokorban és lőtt. Sajnos a puska másik végén Greg volt. Körülbelül 60 sörét csapódott a hátába és a jobb oldalába. Mire kórházba szállították, már vére 65%-át elvesztette. Húsz percre volt a biztos haláltól. Hosszú életmentő műtét után stabilizálták, de 35 sörét mindig is a testében marad.

Egy évvel később Greg készen állt rá, hogy visszatérjen a versenybe, de elhivatottságával épp az ellenkezőjét érte el. A túl sok edzés miatt a jobb sípcsontjában ínhüvelygyulladás alakult ki, amit meg kellett műteni. Minden jel arra utalt, hogy Greg legjobb bringás évei már sosem térnek vissza.

Egy emlékezetes futam

50 másodperces lemaradás a Tour de France utolsó szakaszában közel két évvel azután, hogy majdnem meghalt, önmagában is figyelemre méltó eredmény, különösen, egy olyan istenadta tehetség ellen, mint Laurent Fignon. Azonban, amint az életéért vívott harc során nyilvánvalóvá vált, LeMond nem riad vissza semmitől. Ráadásul az amerikai személyre szabott kormánya jobb aerodinamikát biztosított számára, így nem kételkedett benne, hogy van esélye nyerni. 50 másodperc, 24,5 km. Ennek tudatában állt rajthoz.

5,4,3,2,1… és LeMond elindult.

Greg LeMond and Laurent Fignon
Macska-egér játék. © Profimedia

Két perccel később Fignon vette át a helyét a rajtnál. A párizsi magabiztosnak tűnt – sem aerodinamikus sisak, sem kormány nem segítette. Fignon előtt az a cél lebegett, hogy három évnyi várakozás után újra megszerezze a franciáknak a győzelmet.

LeMond olyan volt, mint egy mozdony. A szakasz első részén elérte a 64 km/h-t. Egyszer sem veszítette el a ritmust, és a befutónál csal néhány másodpercre volt Delgadótól, aki 2 perccel előtte indult. A lehetetlen egyszerre lehetségesnek tűnt. Greg elképesztő 26:57-es idővel zárt és rekordsebességgel, 54,5 km/órával haladt át a célvonalon. Úgy szállt le a bicikliről, mintha nem is tett volna meg 24 km-et rekordsebességgel. Megvolt az ideje az összeomlásnak is, de nem most. Fignon csak pár perccel járt mögötte és Greg látni akarta a diadalát.

Fignon viszont úgy tűnt, már a rajtnál kiesett a ritmusból és felállt a nyeregben, hogy visszanyerje lendületét. Az első 10 km alatt 18 másodpercet veszített előnyéből. Még ebben az ütemben is neki kellene nyernie, 5 másodperces előnnyel, bár a szakaszgyőzelem már biztosan LeMondé lesz.

Greg számára nem nézett ki jól a helyzet: Fignon a szakasz második felére felvette az ütemet, és olyan tempóban tekert, mint addig még soha. A legjobbját nyújtotta. 24:47-es időt kellett teljesítenie és övé a győzelem.

Az utolsó 10 másodperc

27:37. Mindössze 10 másodperccel a bajnoki cím elvesztése előtt, Fignon átszáguld a 250 métert jelző vonalon. Lehajtja a fejét, ég a lába, a tömeg magán kívül van.

27:38. Fignon a célvonalra pillant, ami olyan közel van, mégis olyan távol.

27:40. Elhagyta a 200 méteres táblát, utolsó sprintjére készül.

27:41. Fignon biciklije kitér balra, mintha a párizsi tehetetlenségét mutatná.

27:45. A francia mindent belead. Fájnak az izmai, sikít a szíve, haldoklik a lába.

27:46. Egy másodperc és mindennek vége. A közönség előre ünnepel.

27:47. Itt a vége. Fignon kevesebb, mint 130 méterre a cél előtt, és lejárt az ideje. Greg LeMond repesett az örömtől. Megtörtént a lehetetlen.

8 másodperccel

Fignon csak 8 másodperccel később ért célba. Nyolc másodpercbe és a Tour de France címébe került. Nyolc másodperc tette legendává LeMondot. A legcsodálatosabb ebben a befejezésben, hogy Fignon nem bízta el magát. Átlagsebessége közel 53 km/óra volt, ami a valaha volt leggyorsabb időmérő tempó. De egy titánt nem lehet legyőzni.

Ez a 8 másodperces győzelem a mai napig a legkisebb különbség, amellyel eldőlt a Tour de France.

Nem szerencse volt

Sokan LeMond győzelmét a kiváló kerékpárjának tulajdonítják, az innovatív kormányával. Greg visszatérése azonban korántsem volt egyszeri esemény. Alig néhány hónappal később az amerikai megnyerte az UCI világbajnokságot. Aztán a következő évben visszatért a Tour de France-ra, és ismét győzött, ezúttal sokkal nagyobb különbséggel.

LeMond sokak számára inspirációt jelentett. A küzdőszellem megtestesítője lett, a halhatatlan győzelmi vágyé, a megszállottságé. És bár a legtöbben nem érezhetjük át, milyen érzés megnyerni a Tour-t, azt megtanulhattuk tőle, hogy soha nem szabad feladni, mindig küzdeni kell az álmainkért.