Ez az elmélet – ellentétben más munkáival – végül kitépett jegyzetlapként végezte, amivel Einstein izzadságot törölt a homlokáról egy elhagyatott német úton, egy biciklitúrán, ami nyomokban sem tartalmazott hátszelet.
Az alapfeltevés
Bármelyik irányba is tekersz, mindig szembeszél fúj.
A tudomány persze azt mondaná, ez lehetetlen. A szélirányt időjárási rendszerek, nyomáskülönbségek és más bonyolultan hangzó dolgok határozzák meg. De ha valaha is ültél bringán, tudod, hogy itt a logika mit sem ér.
Vizsgáljuk meg a bizonyítékokat!
A-tétel: az oda-vissza túra
Elindulsz észak felé. Erős szembeszél. Azt gondolod, hogy „sebaj, most szenvedek, de visszafelé majd száguldok, mint egy rakéta!”
Aztán visszakanyarodsz dél felé. És a szél… veled fordul. Most délről fúj. Megnézed a fákat – ők is ezt mutatják. A szél elárult téged.
A korábbi magabiztos Strava-bejegyzésed – „Most szenvedés, később repülés 💨” – most egy szomorú haikunak tűnik.
B-tétel: a csoportos tekerés anomáliája
Egyedül? Orkán erejű szél csap az arcodba.
Csoportban? Rejtélyes módon te vagy elöl végig, te töröd a szelet mindenki másnak. Amint lefordulsz a sor végére, a tempó hirtelen lelassul. Próbálsz szélárnyékban maradni? Ugyan! A szél átkígyózik a társaid között, hogy rád találjon.
Mintha személyes küldetése lenne, hogy megkeserítse az életed.
C-tétel: a görgő illúziója
Bemenekülsz. Bent nincs szél, ugye?
Dehogy nincs.
A ventilátor, amit te magad állítottál be, hirtelen úgy fúj, mintha a pokolból érkezett volna. Átteszed máshová? Mindenhonnan megtalál. Einstein úgy vélte, hogy a szél – akárcsak az idő – relatív. Relatív, hogy mennyire járul hozzá a szenvedésedhez. De hozzájárul.
Van rá tudományos magyarázat? Nem számít.
Ez nem fizika. Ez kerékpáros metafizika. A hátszél-paradoxon egy kvantum-szerű, gonosz logikával működő jelenség, amely minden bringást arra késztet, hogy filozófiai mélységekbe (vagy káromkodásokba) süllyedjen.
Lehetséges megoldások (egyik sem működik)
- Csak velodromban bringázz – nincs szél, de van egzisztenciális krízis.
- Szerezz be egy szélzsákot – teljesen haszontalan, de szakértőnek látszol tőle.
- Menj gyorsabban, mint a szél – más néven: legyél profi kerékpáros.
- Panaszkodj hangosabban – nem hatékony, de rendkívül felszabadító.
Ez egy személyes ügy
Einstein kimondta, hogy az idő relatív. De ha több időt töltött volna két keréken, rájött volna: a széljárás pedig személyes. És nem szeret téged.
Szóval legközelebb, amikor nyeregbe pattansz, és a szellő azt suttogja: “ma nem lesz jó napod”, ne feledd – nem vagy egyedül. Te vagy az élő bizonyíték, hogy a hátszél-paradoxon – egy kegyetlen, kozmikus tréfa, amire még a tudomány sem tud magyarázatot adni -, igenis létezik.
