Ahogy új tanulmányok és termékek jelennek meg, úgy változnak a táplálkozási trendek is, ezért elengedhetetlen, hogy legyen legalább egy olyan koncepció, ami mellett képes vagy lehorgonyozni. Azalatt a majdnem tíz év alatt, amit hivatásos sportolóként töltöttem, már rengeteg teljesen különböző módszert és javaslatot hallottam a helyes táplálkozásra vonatkozóan.
Ami ez idő alatt bizonyossá vált számomra, az az, hogy én vagyok az egyetlen, aki valóban tudatában van a teste jelzéseinek, és aki meg tudja mondani, ha esetleg valami még hiányzik a szervezetének. Igyekszem ebben hű maradni önmagamhoz. Kipróbáltam különböző diétákat, vagy abbahagytam bizonyos termékek fogyasztását, de az igazság az, hogy mindez csak elvette az időmet attól, hogy saját magam találjam ki, mit tolerál a testem, illetve mit tudna nélkülözni.
A sikerhez türelem kell
Időbe telik, míg ráhangolódsz a testedre. Ma már a szó szoros értelmében nem diétázom. Sosem számolgatom össze, miből mennyit eszek pontosan, de azt sem engedem meg magamnak, hogy túlzásba essek a szénhidrátbevitellel. Próbálok egy egészséges egyensúlyt fenntartani az elfogyasztott ételek mennyisége és az elégetett kalóriák között. Mostanra továbbá azt is megtanultam, mennyire fontos az étkezések időzítése, különösen az edzések szempontjából. Korábban három órán keresztül is kerékpároztam üres gyomorral, azt remélve, hogy úgy majd lefogyok. De ez persze sosem történt meg.
Most már 20-30 percenként eszek biciklizés közben, ami után úgy jövök haza, hogy nem azt érzem, hogy fel tudnám falni az egész hűtőt. Ez segített abban is, hogy sokkal gyorsabban regenerálódjak. Mindig is elleneztem és mindig is ellenezni fogom a szigorú diétákat, melyek megszállottá tesznek, és pontosan megszabják, hány falatot ehetsz. Egy ilyen életforma egyszerűen nem fenntartható.
Természetesen, mint mindenki más, én is követek el táplálkozási hibákat. Fiatalabb versenyzőként gyakran túlzásba estem, ami egy olyan egészségtelen állapotot eredményezett, melyben a testem nem működött megfelelően. Ennek következtében évekig kimaradt a menstruációm. Szerencsére olyan emberek vettek körül, akik segítettek megváltoztatni az ételről alkotott szemléletmódomat, hogy képes legyek üzemanyagként tekinteni rá, ami lehetővé teszi, hogy gyorsabban tekerjek, ne pedig ellenségként, ami mindent csak megnehezít.
Testünk igényei folyamatosan változnak
Fontos tisztában lenni azzal, hogy a megfelelő táplálkozás kialakítása egy folyamat. Mint utólag kiderült, az edzéseim során például egészen tavalyig helytelenül ettem. Egy új edző és egy hatalmas cél (a Tour de France) kellett ahhoz, hogy végre legyőzzem a makacsságomat. Azt hittem, eleget eszem, azonban néhány teszt elvégzése és különböző módszerek kipróbálása után rájöttem, hogy az edzések során mennyire létfontosságú a jó üzemanyag-ellátás. Az izmaid mellett a beleidet is edzened kell, hogy amikor majd versenyzel és óránként kb. 80-100 g szénhidrátot fogyasztasz, a tested már értse, hogyan kell azt energiává alakítania.
Nincsenek varázsételek
Egyénenként eltérő, hogy kinél melyik étel válik be a legjobban. Személy szerint télen, egy-egy tekerés után én gyakran vágyom házi készítésű humuszra és padlizsánkrémre egy kis tortilla chipsszel. Nyáron pedig jöhetnek a friss gyümölcsök dióvajjal vagy tahinivel.
Azt az energiát is imádom, amit a rizs képes adni! Rengeteg rizskészítményt eszem, a verseny előtti rizspudingtól kezdve a kerékpározás közbeni rizspogácsán át a vacsoraasztalnál elfogyasztott tojásos rizsig. Soknak hangzik, de annyira jól esik a testemnek, és mindig nagyon jóllakottnak érzem magam tőle. Kivéve persze, ha Olaszországban vagyok, akkor ugyanis a tészta az igazi.
A szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket
Az étrendem sokat változik az év során. A szezonon kívüli időszakban például engedékenyebb vagyok magammal és szinte bármit megeszek. Persze nem zabálok minden este, de amikor igen, akkor megpróbálok ellazulni, és nem érzem magam bűnösnek. Ahogy viszont elkezdem a felkészülést a következő szezonra, már jobban odafigyelek a cukor korlátozására (édesszájú vagyok, ezért ez kemény kihívás), de még ekkor sem állok le vele teljesen.
Az is az előnyömre válik, mikor elmegyek a csapattal az első edzőtáborba, ekkor ugyanis fegyelmezettebbé és figyelmesebbé válok az adagok és az ételek minősége szempontjából. Az edzőtáborok mindig arra motiválnak, hogy átálljak és újra komolyan vegyem a dolgokat. Ezek után már következetes tudok maradni, és arra összpontosítok, hogy karcsú legyek minden fontos versenyen, ahol a súly is számíthat.
Aztán minden ilyen komolyan vett esemény után újra elengedek mindent, és azt eszek, amit csak akarok. A szezon vége felé szinte már oda se kell figyelnem az étkezésre, mert a sok edzés miatt a testem szinte minden kalóriát eléget, amit beletöltök. Az utolsó verseny után pedig azonnal elfelejtem, hogy sportoló vagyok, és néhány napig újra az egyetemi életemet élem. Végül azonban elkezdem hiányolni az egészséges életmódot, így a kör kezdődik elölről.
