Az érzékelt erőfeszítés határozza meg, hogy fogsz-e újra edzeni
Tudjuk, hogy az emberek más módon érzékelik az erőfeszítést a fizikai aktivitás során, és ez hatással van arra, hogy mennyire valószínű, hogy valaki újra végezze az adott tevékenységet. Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy az emelkedett dopaminszinttel rendelkező emberek hajlandóbbak fizikai erőfeszítést tenni jutalom érdekében, a jelenlegi tanulmány azonban azt vizsgálta, mi a helyzet, ha nincs a képben jutalom.
A markolási erő tesztelése dopaminnal és dopamin nélkül
A tanulmányhoz 19, Parkinson-kórban szenvedő felnőttet (10 férfi, 9 nő) toboroztak, 67 éves átlagéletkorban. Két különböző napon tesztelték a markolásuk erejét.
- A kontrollnapon a betegek bevették a napi szintetikus dopamin gyógyszerüket a teszt előtt.
- A vizsgálati napon arra kérték őket, hogy legalább 12 órával a teszt előtt ne vegyenek be gyógyszert.
Mindkét napon két fázisból állt a teszt. Az első fázisban a résztvevők megtanulták az összefüggést a kézi dinamométerrel kifejtett markolási erő és az erőfeszítés szintje (0-100) között. A kijelző zöldre világított, ha elérték a célerőt. A második fázisban nem tudták, mekkora erőt kell kifejteniük, csak akkor, amikor már zöldre váltott a lámpa.Ezután meg kellett becsülniük, mennyi erőfeszítést tettek az ismeretlen cél elérése érdekében.
A dopamin hiányától nehezebbnek tűnik az erőfeszítés
A tanulmány eredményei azt mutatták, hogy amikor a résztvevők szintetikus dopamin gyógyszert szedtek, akkor pontosabban értékelték saját erőfeszítéseiket, mint amikor nem szedték a gyógyszert. Kevesebb változékonyságot mutattak az erőfeszítéseikben, pontosabban szorítottak különböző erőfeszítésszinteken. Ezzel szemben, amikor a betegek nem szedték a dopamin gyógyszert, következetesen túlértékelték az erőfeszítéseiket. Úgy érezték, hogy a feladat fizikailag nehezebb, mint amikor dopaminnal végezték. Ezenkívül jelentősen nagyobb volt a kifejtett erő változékonysága.
“A kutatók régóta próbálják megérteni, miért találják néhányan könnyebbnek a fizikai erőfeszítéseket, mint mások. Ennek a tanulmánynak az eredményei arra utalnak, hogy az agyban rendelkezésre álló dopamin mennyisége kulcsfontosságú tényező” – mondta a tanulmány vezetője, Vikram Chib, Ph.D.
Könnyebben vállalunk kockázatot, ha magas a dopamin-szintünk
A kutatók még két további kísérletet végeztek a tanulmány során, annak megállapítására, hogy a dopamin milyen hatással van a kockázatvállalásra. Az első ilyen kísérletben a résztvevők választhattak, hogy alacsony erőfeszítéssel szorítsanak-e, vagy dobjanak fel érmét: ha fej, egyáltalán nem kell szorítaniuk, ha írás, akkor viszont nagy intenzitással. Amikor a résztvevők szedték a dopamin gyógyszert, gyakrabban választották a kockázatos érmedobást. A második kísérletben a résztvevők választhattak, hogy inkább kapjanak egy kis mennyiségű garantált pénzösszeget, vagy érmedobás után kapjanak mindent (egy nagyobb összeget) vagy semmit. Ezúttal a dopamin nem befolyásolta a kockázatos lehetőség vállalására való hajlandóságukat. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a dopamin akkor befolyásolja a kockázatvállalást, ha a fizikai erőfeszítésen alapuló döntéshozatalról van szó.
Összességében a tanulmány eredményei arra utalnak, hogy a dopamin kulcsfontosságú tényező ahhoz, hogy az emberek pontosan meg tudják határozni, mennyi erőfeszítést igényel egy fizikai feladat. Ez befolyásolhatja, hogy mennyire valószínű, hogy valaki testmozgást végezzen. Emellett segíthet magyarázatot találni az állandó fáradtságra a depresszió, a hosszú betegségek és kezelések során.
