Megosztás:

Amennyiben korábban még nem foglalkoztál mélyrehatóan azzal, hogy milyen típusú féket használj a kerékpárodon, az alábbi írásunk segítségül szolgálhat ennek eldöntésében. Alapvetően 3 egyszerű kérdést kell feltenned magadnak: Mire fogod pontosan használni a fékrendszert, milyen vázad van mindehhez, és végül milyen anyagi keret áll rendelkezésre? 

 

Aki a V-fékre esküszik

Az biztosan nem downhillezik, ugyanis ott pótolhatatlan az az instant méregerős fékhatás, melyet a tárcsafék nyújtani tud. Túrázáskor azonban már jóval szelídebbek a körülmények, így a praktikum és a javíthatóság nagyobb súllyal eshet számításba. Egy bowdenes féket azért jóval egyszerűbb kicserélni, mint egy zárt rendszerű olajos vezetéket, főleg, ha nem otthon van az ember.

A többi kitétel leginkább a pénztárcánkat fenyegetheti, ha meglévő biciklink nincs „felkészülve” a tárcsafék befogadására. Megfelelő erősségű kerékagy kell hozzá, a küllőknek legalább 2-es, de inkább 3-as keresztezett fűzésűeknek kell lenniük. Ha pedig a hátsó részen nincs szem, amire fel lehet szerelni a féktestet, akkor jobb, ha az egész vázat cseréljük, mert az utólag hozzátoldott elem veszélyesen instabil lehet. Ezt nem ajánljuk senkinek. Ezen kívül még az egyenetlenül eloszló fékerő csavarhatja a villát, de persze ez ma már nemigen releváns a masszívabb darabok esetében.

Összefoglalva tehát az alábbi esetekben érdemes inkább V-féket választani:

– Amikor kritikus mértékben számít a súly, pl. CrossCountry versenyzés (bár egyre többen használnak ott is tárcsaféket).

– Amikor nincs szükség extrém fékerőre.

– Ha nincs a tárcsafékhez rögzítő szem a vázon vagy villán.

– Ha váltóval egybeépített fékkarral szerelt a gép.

– Ha speciális agy van a kerékben, amire nem szerelhető tárcsa.

– Amikor gyenge a teleszkópos (vagy anélküli) villa, ami rosszul tűri a féloldalas terhelést.

Másnak a tárcsafék a nyerő

Ők pedig előszeretettel hangoztatják a V-fék felnifüggőségét, ami igen sok fejfájást okozhat, ha nem optimálisak a körülmények. Mivel itt a felni pereme a fékezőfelület, egyértelmű, hogy annak kopásával számolnunk kell, ami következtében intenzívebb használat esetén akár évente is cserélni kell a kereket. Arról nem is beszélve, hogy ha sikerül egy gyönyörű nyolcast beszerezni, a kellemetlen kormányzás mellé még kiszámíthatatlanul romló fékhatást is kapunk.

A természetben járva gyakran előfordulhat, hogy sáros helyeken tekerünk végig, a V-fék pedig tökéletesen alkalmas arra, hogy oly mértékig összegyűjtse a sarat, hogy megálljon a kerék. Ezzel nem szerencsés út közben foglalatoskodni, persze ha időben észrevettük a problémát, és nem estünk orra. Hátrányként szokás említeni a tárcsafék túlmelegedését, de ez a jelenség hétköznapi használat mellett igen ritka. Versenykörülmények között (downhill) pedig idejében megoldják a szakszerű cserét.

Nézzük pontról-pontra, miért lehet inkább a tárcsafék jobb:

– A fékfelület többnyire nem érintkezik potenciális szennyeződés forrásokkal, ezért a fékhatás ilyen eseteken is azonos vagy jó marad.

– Nem koptatjuk a felnit, a tárcsa a fékező felület, ezért a gumiméretet sem befolyásolja.

– A felni ütése egyáltalán nem befolyásolja a fékezést.

– Sáros terepen könnyebben elforog a kerék.

– Az olajos tárcsafékek működési elvéből adódóan nem kerül kosz a rendszerbe, így az nem befolyásolja a fékhatást. Mindig könnyed és erős marad.

– A tárcsafékek betétei jobban bírják a gyűrődést és önbeállítók is.

Ez a weboldal cookie-kat használ

A személyes adatai cookie-kon keresztül történő kezelésével, valamint ezzel kapcsolatos jogaival kapcsolatban további információkat talál itt: Információk személyes adatai kezeléséről cookie-k és más webes technológiák használatával. Az alábbiakban adhat hozzájárulást személyes adatai meghatározott célból történő kezelésére.