A biciklilánc sokadrangú alkatrésznek tűnik. Nem olyan bonyolult, mint egy teleszkóp, nem olyan finom mechanikailag, mint egy hidraulikus fékrendszer, mégis fontos, gondozást igénylő alkatrész. Minimális idő ráfordításával rengeteg nyűgöt és pénzt spórolhatunk.

A lánckarbantartás alapja a tisztítás, hiszen a kenésnek semmilyen formában sincs értelme, ha a lánc tele van szennyeződésekkel. Ha az ember nem hanyagolja, többnyire egy ronggyal való törlés is elég. Ezzel már eltávolítható a por, ami beletapadt a korábban felvitt kenőanyagba, viszont ehhez nem árt minden tekerés után gondozni a láncot.

Ha már kialakult a lerakódás, még mindig megúszhatjuk a lánc leszerelését az erre a célra kitalált lánc-mosóval. Ez egy pici, két végén nyitott, felülről zárható tartály, amelyet a láncra rácsukva, azt a tartályba épített görgőkön átvezetve tisztít. A tartályt persze fel kell tölteni oldószerrel, emiatt érdemes kesztyűt használni. Miután végeztünk, ne öntsük ki az oldószert, ha leülepítjük a leoldott koszt, az anyag tovább használható.

Ha extrém módon elhanyagolt láncról van szó, sajnos le kell szerelni, és oldószerrel kell dolgozni. Ilyenkor érdemes az oldószert egy üdítős flakonba tölteni, a láncot beleengedni, majd néhányszor alaposan felrázni, végül ázni hagyni. Az áztatás után a láncot hagyjuk száradni, majd visszaszerelni, és jöhet a kenés.

Erre mindenkinek megvan a maga módszere, függően attól, mit enged a bringa felépítése, vagy a műhely lehetőségei. Mindenképp használjunk kifejezetten bringaláncra szánt olajat, viszont érdemes odafigyelni, mert többféle létezik. Vehetünk száraz időre szánt változatot, ez azért jó, mert nem gyűjti a port. Létezik nedves időre, esőben való használatra szánt, tapadósabb keverék is, ezt a víz sokkal nehezebben mossa le. Érdemes egy fajtánál maradni, és csak évszakonként cserélgetni egy-egy komolyabb takarítást követően.

A kenőanyag felvitele sem egyértelmű: vannak szórófejes kiszerelések, és hagyományos, csepegtetősök is. A szórófejessel bánjunk óvatosan, hiszen ez nagyobb területre szór, és ha az ember nem figyel, oda is jut, ahová nem kéne. A felnit még csak-csak le tudjuk mosni, de ha a féktárcsára vagy a felnifék felületére is jut, az már komolyabb probléma. Akár a csepegtetőben, akár a szórófejben hiszünk, mindenképp érdemes kenés közben a lánc alatt tartani egy rongyot, hogy a felesleg ne fröccsenjen szét. Újabb megoldás még a wax. Ez egy dezodor-szerű tubusból adagolható, szappanra hasonlító állagú anyag, emiatt csak annyi kerül a láncra, amennyit akarunk, és egy csepp sem megy mellé. Akár több színben is elérhető, hátránya, hogy csak teljesen tiszta láncra vihető fel, de por-, és víztaszító képessége kimagasló.

Ha a láncra felkerült az olaj, ne töröljük le azonnal a felesleget, érdemes egy éjszakát állni hagyni, hogy a kenőanyag bejusson a csapok és lemezek közé. Ha végeztünk, forgassuk át a hajtást, viszont elég csak másnap reggel letörölni. A lánckarbantartás nem komoly tudomány, de sok pénz spórolható vele, hiszen a sor, a lánctányér és főleg a lánc élettartama komolyan kitolható, arról nem is beszélve, hogy jelentősen javul a váltás és a hajtás minősége. Meg aztán, ez is egy olyan munka, ami egy pár gumikesztyűvel, egy ronggyal és az olajjal öt perc alatt letudható, kár elspórolni.