Sinka Károly Sinya a budapesti bringás élet meghatározó alakja. Futárként kezdte, és máig a Hajtás Pajtásnál dolgozik, igaz, ma már nem teker, hanem irányít. Mellette igyekszik egyengetni a bringás mozgalmak útját, de csak úgy hobbiból nem bringázik. Futárkodásról, közösségről és az élhető városról beszélgettünk.

Megosztás:

A futárkarrier előtt hentesként dolgoztál. Volt bármi közöd a bringázáshoz, mielőtt beálltál a Hajtás Pajtáshoz?

Semmivel nem volt több, mint egy tizenéves gyereknek, nyilván nyaranta bicikliztem erre-arra, meg hétvégenként egy Campinggel tekertem. Aztán, amikor jött a monti-őrület, akkor azzal is. Nem voltam egy bringás arc, a hozzám hasonló srácoknál picivel mentem csak többet.

Mennyire volt sokkoló az első pár nap? Szabadságnak élted meg, hogy mehetsz mindenhová, vagy inkább azt érezted, hogy túlnő rajtad a feladat?

Nagyon éles váltás volt, hentesként 4:40-kor keltem és este 6-7-ig dolgoztam, még szombaton is 4-ig, semmi szabadidőm nem maradt. Hiába kerestem háromszor annyit, mint később futárként, nem volt időm elkölteni. Itt meg belekerültem egy közösségbe, ahol zenekarok voltak, haverok voltak, nagyon más volt. Nincs közvetlen főnök a fejed felett az utcán, csak bicikli, szabadság és közben a bringázást is egyre jobban megszerettem.

Most vezetőként dolgozol a Hajtás Pajtásnál, mennyi ideig tartott, mire az utcáról bekerültél az irodába?

Ahogy nőtt a cég, egyre csak kitermelt pozíciókat, például egy idő után kellett valaki, aki koordinálja a diszpécsereket, akkor az én lettem. Aztán ahogy multisodott a cég, lépkedtünk felfelé, és Küküvel (Kürti Gábor, a cég másik vezetője) osztoztunk ezeken a posztokon. Jól meg tudtuk osztani a feladatokat, szerepeket: volt a hülye punk, aki kiabál és fejjel megy a falnak, az én vagyok, Kükü meg a nyugodt, megfontolt családapa. Spenót és Lackó ( óth Zoltán és Géresi László, a cég tulajdonosai) ugyanezt a dualista felfogást adták át nekünk.

Hol tart most a Hajtás Pajtás, sikerült visszakapaszkodni a válság előtti szintre?

Teljes átalakuláson megy át a logisztikai szakma. Volt ennek egy csúcsa, egy hatalmas fellendülés, úgy 2006 előtt, amikor pörgött itthon a gazdaság, az emberek vállalkoztak, csináltak mindent, de az informatikai háttér nem volt meg, megmaradtak a papír-alapú dolgok. Például mire egy újsághirdetés végleges lett, többször megfordult a megrendelő és az ügynökség között, aztán nyakon vágott a válság, és a technika is akkorát fejlődött, hogy mára rengeteg dolog letudható e-mailen. Ezért döntöttünk úgy, hogy más irányba is indulunk, és ez bejönni látszik: termékminták mindig lesznek, kis csomagok mindig lesznek, a netes webáruházak éves szinten 22-25%-ot nőnek. Nem feltétlenül akarunk a válság előtti állapothoz visszatérni, hanem egy másik nyomon próbálunk nagyobbak lenni.

Tudsz mondani három dolgot, ami most tipikus tétel a megrendeléseiteknél?

Magyarországon élünk, úgyhogy az aláírt szerződés nagyon jellemző, de inkább azt mondom, hogy A4-es boríték, és minden, ami abba belefér. Jellemző még a termékminta, ilyen fél cipősdoboznyi méretű doboz, amiben megnézhetsz valamit kicsiben, mielőtt rendelnél. Harmadiknak a webáruházak termékeit mondanám, ami mirelit túrótortától az agyaggalambig bármi lehet.

Egyre több cargo-bringát látni futárok alatt a városban. A bringás futár legnagyobb előnye, hogy még talán a motornál is fürgébb, ezt egy nagyobb cargo-bringa nem bukja el? Miben jobb egy ilyen, mint egy robogó?

Egyrészről sokkal több dolog belefér, másrészről nem használ üzemanyagot, harmadrészt még mindig sokkal több helyre el lehet vele jutni, mint motorral. Az is nagyon fontos, hogy milyen városképet alakítasz ki: a robogó károsanyag-kibocsátása az egyik legrosszabb, hiszen a benzin mellett olajat is éget. Az elektromos rásegítésű Larry Vs Harry Bullitt bringáink viszont 150 kilóval terhelhetőek, és ugyanott elférnek, ahol egy hagyományos bringa. Szerintem öt éven belül több futár lesz cargo-bringán, mint sima biciklin, nem is annyira a motorokat, inkább az autókat fogja kiváltani.

A Hajtás Pajtás körül szerveződött közösség, a bulik, a zenekarok még mennek? Vagy a fiatalabb futárok inkább munkahelyként tekintenek a cégre?

A közösség megvan, bár egy mostani huszonéves, ha idejön futárkodni, az sokkal inkább a munkahelyének tekinti, mint mi tekintettük. Régen, ha megkértek valamire, azt megcsináltam, mintha csak anyám kért volna, az meg, hogy még fizetést is kaptam, egy nagyon jó dolog volt. De ez most egy nagyobb cég, vannak főnökök, vannak konkrét feladatok, de ezzel együtt is lényegesen jobb a hangulat, mint más, hasonló méretű helyeken. Itt munka után együtt megyünk kocsmázni, együtt megyünk túrázni, tartunk bulikat, még zenekarban is játszanak a kollégák. És ezeknek a kilencven százaléka alulról jön, a főnökségtől szinte függetlenül. Nem a HR-es talál ki a dolgozóknak programot, hanem a dolgozók maguknak szervezik meg azokat, és ebben a Hajtás Pajtás segít, ahogy csak tud.

A Critical Mass is hozzátok kötődik, hogy lett belőle I Bike Budapest?

A Critical Mass egy hangos tömeg volt, egy ilyen kicsit punkos, asztalra csapunk, megyünk kiabálunk, még több bringát a buliba jelmondattal, de ez elérte a csúcsát. Lehetett volna még egy kicsit cöcögni rajta, legyünk kicsivel többen, legyen még egy újságcikk, de érdemi változást nem hozott volna sem a város életébe, sem pedig a miénkbe, váltani kellett. Ahhoz, hogy ez a város élhetőbb, jobb és kedvesebb legyen, ahhoz olyan városvezetési változásokra lett volna szükség, amihez a Critical Mass már kevés volt. Ezért alakult ki az I Bike Budapest mozgalom, ami viszont totálisan együtt mozog a Magyar Kerékpárosklubbal, aminek már tényleg van arra infrastruktúrája, hogy be tudjanak menni a főpolgármesteri hivatalba, tervezőasztalhoz üljenek, és kérdésekre profin, szakmai alapon válaszoljanak.

A kedves, punk mozgalomból lett egy profin működő gépezet.

Ezért is mentem kicsit hátrébb, mert én szeretek kiabálni jó hangosan a Parlament előtt, aminek komoly a médiaértéke, de van, amikor nem arra van szükség, hanem arra, hogy valaki 350 órán át tervezze egy útszerkezet átalakítását a bringás közlekedésért. Ez egy borzasztó fontos dolog, de nem látványos, épp ezért kell támogatni a Kerékpárosklubot. Én mondjuk jobban bírom az ordibálást, de most erre van szükség. Nem gondolom, hogy ez a lehetőség azért jött össze, mert valami nagyon különleges dolgot tudnék. Egyszerűen szerencsém volt, hogy bringás futárnak álltam, láttam a problémákat, aztán megismertem olyan barátokat, haverokat, újságírókat meg szakembereket, akiket ez érdekelt. Találkozott életem lehetősége azzal, amit szeretek csinálni.

Bringás szempontból élhető városnak tartod Budapestet?

Mihez képest? A tíz évvel ezelőtti állapothoz, vagy egy valóban élhető bringás nagyvároshoz képest? Sok tényezőn múlik ez, autózástól a közműveken át a tömegközlekedésig, a bringázás csak egy szelete. A jelenlegi városvezetést nem képes arra, hogy a várost abba az irányba terelje, amilyen a jövőben a város lesz, legjobb esetben is csak egy helyben áll. Például, amikor elképzelik, hogy milyen legyen a Bartók Béla út, akkor azt nem olyanra kell megcsinálni, hogy most jó legyen, hanem tíz-tizenöt év távlatában. Menj át a Margit hídon, a bicikliúton, hétvégén, nyáron. Sehol nem férsz el, mert tele van emberekkel, mindenki özönlik ki a Margit szigetre, nő az emberekben a zöld iránti igény. És a változó igényeket az infrastruktúra nem tudja kiszolgálni. Én valahol még a politikusokat is megértem, hiszen őket négy évre választják, mit érdekli őket, mi lesz a jövőben, ez a demokrácia velejárója. Most nem akarnak megszüntetni parkolóhelyeket a belvárosban, hiszen az ma szavazatvesztéssel járna, viszont tíz év múlva olyan problémákat hoz, amik akkor már megoldhatatlanok lesznek. Nincsenek hosszú távú elgondolások, vagy ha vannak, gyávák megvalósítani, viszont ezért vannak a civilek, akik ki akarják találni, mi lesz a jövőben és jó, amikor ez a két hatás találkozik.

Igazgatsz, szervezel, közösségi életet építesz, mennyire fér bele az életedbe a bringa? Milyen gyakran tudsz elmenni tekerni?

Ez nagyon vicces, eszembe ágába nem jut. Ha szombaton, tízkor felhívna egy haverom, hogy menjünk el bringázni, egyrészről lecseszném, hogy miért nem hagy aludni, másrészt röhögnék. A kerékpár egy közlekedési eszköz, ami a leggyorsabban visz el A-ból B-be. Ha lenne ennél jobb eszköz, akkor azt használnám, nem kötődök hozzá. Ha milliárdos lennék, és semmivel sem kéne foglalkozni, egy Rolls-Royce állna a ház előtt, ami elvinne, ahova akarom, és ott kiszállnék, csak hát nem vagyok milliárdos. Jégkorongozom, focizom, horgászom, tehát sportolok, punkzenekarban is játszom, de bringázni csak úgy nem szoktam.

Akkor gondolom egy bringád van.

Azért nem, négy-öt bringát össze tudnék szedni a városban, ami éppen ennél van, annál van, amúgy két bringám van. Van egy fixi, egy klasszikus futárbringa, meg fél éve használok egy e-bike-ot. Ebbe teljesen beleszerettem, a világ legjobb találmánya, legalább másfélszer annyit megyek, kevésbé érzem magam lustának, sokkal nagyobb távokat vállalok. Ezzel meg fognak szűnni azok a kifogások, amiket sok ember ma használ, hogy miért nem jár munkába bringával. Amilyen ütemben csökken az áruk, szerintem egy éven belül el fogják lepni az egész várost, és ez lesz a bringás forradalom következő komoly etapja.

Ez a weboldal cookie-kat használ

A személyes adatai cookie-kon keresztül történő kezelésével, valamint ezzel kapcsolatos jogaival kapcsolatban további információkat talál itt: Információk személyes adatai kezeléséről cookie-k és más webes technológiák használatával. Az alábbiakban adhat hozzájárulást személyes adatai meghatározott célból történő kezelésére.