A freeride-ot sosem engedném el – Lenthár Gábor interjú

Szerző: WLC

Lenthár Gábor 2017-ben versenyezte először végig az évet downhill szakágban, és meg is nyerte az Eplényben rendezett országos bajnoki futamot. Persze nem akkor ült először bringán, de az eredmény így is szép, azóta az egyik legsikeresebb hazai downhilles. Bringákról, esélyekről, versenyzésről beszélgettünk.

Hogy sikerült a hétvége? Épp csak hazaértél a maribori iXS Európa Kupa futamáról.

Csalódott nem vagyok, de ennél többet vártam. 129. helyen jöttem be (a több mint 200 elit kategóriájú versenyzőből – a szerk.), ez a harmadik legjobb magyar eredmény. A pálya is új volt, nem szoktam még hozzá az ilyen technikásabb nyomokhoz, eddig leginkább az SPDH (szlovák kupasorozat) futamain mentem. Ez volt a második Európa Kupa futamom, szokni kell még a körülményeket. Ráadásul a bringám is csak pénteken készült el, kellett volna még egy kicsit szokni. Ehhez képest nem sikerült rosszul, csak mindig többet várok magamtól.

Milyen bringával is mész most?

Egy CTM Mons Pro – val, ami többnyire gyári, de tavaly év közben Fox futóműre váltottam. A tag egy rugós DHX 2, a villa pedig egy Fox 40. A gyári Rock Shox elemek sem rosszak, de versenyzéshez egyszerűen jobb a Fox.

Éppen a downhill szakágban is alakulnak a trendek: te mit gondolsz, 27,5, vagy 29 colos kerékkel jobb lejtőzni?

Az a baj, hogy annyira nem vagyok még benne ebben a sportban, ez a harmadik aktív évem, de most már úgy érzem, kipróbálnék egy 29-est. Lehet, ha most kellett volna kitalálni a bringát, és a CTM-nek lett volna ilyenje, már arra esett volna a választásom. Izgatja a fantáziámat, látom az előnyeit, kicsit úgy is érzem, hogy a bringázási stílusomhoz még jól is jöhet. Ki tudja, lehet, hogy jövőre kipróbálom.

Honnan érkeztél a downhillbe? A motorozás felől, vagy valamilyen más bringás szakágról váltottál?

A dirt jumpból érkeztem (földből épített, meredek ívű ugratók, a hangsúly a trükkökön van – a szerk.), 2003-4-ben már a Red Bull Dirt Ride versenyén indultam, vagyis olyan 13 év dirtversenyzés után kezdtem bele a downhillbe.

Azért a két sport nagyon messze van egymástól, miért váltottál?

A dirt jump nagyon jó volt, csak sosem volt egy egyértelmű eredmény, hiszen egy zsűri pontozza a trükk stílusát, kivitelezését. Nem éreztem, hogy igazságtalan lett volna, de elkezdtem vágyni arra a fajta megmérettetésre, ahol egy óra van. Az nem hazudik, azt nem lehet máshogy értékelni, de főleg azért váltottam, mert kezdtem kiöregedni a dirtből. Nem tanultam már olyan könnyen új trükköket, jöttek a fiatalok, akiknek ez nem volt gond. Szeretek eredményes maradni, és a dirtben erre már nem volt lehetőségem, most viszont tudok fejlődni, tanulni, és ez tök jó érzés.

Melyik ad többet? Amikor kimész és örömből biciklizel, célok nélkül, vagy amikor számol az óra és verseny van?

Az előbbit szerintem nem tudnám kiölni magamból, mégiscsak az örömbringázás teszi ki a nagyobbik részt a versenyzés mellett. Csak úgy menni, látványbiciklizni, trükközni, szaltózni, ezek még mindig többet adnak. Viszont kell az az érzés is, amikor egy versenyhétvége lezárul, most ez a célom.

Mondtad, hogy endurózol is. Sok downhill világkupa menő mozdult tovább az enduró felé, te gondolkodtál már ezen?

El tudnám képzelni magam endurósként, de most egyszerűen nem érzem a motivációt, hogy kipróbáljam versenyszinten, bár ezt látom a legvalószínűbb továbblépési lehetőségnek majd a downhill után. Szeretném azt hinni, hogy még nem értem el mindent a szakágamban, még hajtanám a célokat.

Kevés hazai sportoló teheti meg, hogy kizárólag a sportjából, a sportjának él. Hogy szorítasz helyet a downhillnek? Mivel foglalkozol civilben?

Civilben katona – szokták mondani. Egy multinál dolgozom, már hatodik éve, mint szoftverfejlesztő. Rugalmas a munkaidőm, tudom olyan szinten csinálni a downhillt, ahogy szeretném. Amikor van időm, hét közben erőnléti edzéseket csinálok, hogy bírjam a tempót a fiatalabbakkal. Nem mondom, hogy minden hétvégén downhillezek, de minden második, harmadik hétvégén igyekszem a technikai edzéseket csinálni. Szezon közben meg persze versenyzek.

Hova jársz edzeni? Nem állunk túl jól heggyel, inkább külföldre mész, vagy vannak itthon is jó nyomvonalak?

Amikor nincs időm, vagy a pénztárcám nem engedi, hogy egy hétvégén 3-400 kilométert autózzak, akkor erőnléti edzés gyanánt elmegyek endurózni, és akkor a lefeléket is tudom gyakorolni. Ez egy elég jó párosítás, de ha a lehetőségek engedik, akkor a környező hegyekbe, Semmeringbe, Mariborba, Szlovákiába járunk ki, a felvonós pályákon edzünk.

Hogy látod a hazai versenyzők helyzetét a régióban? Nagy a különbség a futamokon?

Sajnos le vagyunk maradva, akár a szlovák, szlovén, vagy osztrák bringásokhoz képest. Például most Mariborban, az Európa Kupán a szlovák élmenője, Adam Rojcek hat másodperccel maradt el az első helytől, még a kisdöntőt is megnyerte. Igaz, a legjobb harmincba nem jutott be, de ment egy olyan időt, hogy le a kalappal. A szlovének még egy fokkal a szlovákoknál is jobbak, több világkupa versenyzőjük van, és az osztrákok is elég erősek. Nagyon le vagyunk maradva, míg mi a századik hely környékén evickélünk, ők ott tudnak lenni a legjobb 20-30-ban.

Szerinted a földrajzi adottságok, vagy a sporthoz való hozzáállás az oka a lemaradásnak?

Biztos vannak földrajzi okai is, kevés a felvonós hegy, de nagyon sokat lehetne változtatni a sporthoz való hozzáálláson is. Nem nagyon látni itthon azt a downhill-kultúrát, ami kitermelne egy teljes értékű sportolót az utánpótlásnak. Nincsenek downhillre szakosodott technikai vagy erőnléti edzők, downhill csapatok sem nagyon, aki tudja, önállóan oldja meg a felkészülést. Talán csak a Limit Racing képes konzekvensen csinálni a csapatagokkal való közös, tudatos felkészülést, de az is erősen gyerekcipőben jár.

Mi volt az az élményed, ami a legmaradandóbb az utóbbi pár évből? Nem is feltétlen sikerre gondolok.

Nagyon sok volt, de a plusz egy az, amikor Lenzerheidéban, a világbajnokság helyszínén a whip-off versenyen indultam poénból. Akkora ugratón még életemben nem ugrottam és mindig vágytam erre, hatalmas élmény volt, nagyon örülök, hogy sikerült. Aztán azt sem gondoltam volna, hogy a második versenyszezonomban kijutok a világbajnokságra, és az eredmény szempontjából az volt még nagyon kellemes emlék, amikor a Szlovák Kupa egyik nagyon hosszú, technikás pályáján, esőben sikerült elsőként bejönni a helyiek előtt.

Gepostet von Gábor Lenthár am Freitag, 7. September 2018

 

Mit szeretnél idén elérni? Eléggé a szezon elején vagyunk.

Szeretném megnyerni az országos bajnoki címet. Eddig csak master bajnoki címem van itthonról, de most eggyel feljebb léptem az elit kategóriába, jó lenne azt is megnyerni. Ez az elsődleges cél, és persze bejutni a hazai válogatottba pontverseny alapján.