„A rendőrség azt mondta, nincs elég emberük, nem tudnak ezzel foglalkozni” – emlékezett vissza a tolvajlás áldozata. Leült tehát az eBay elé, és öt nappal később rá is talált biciklijére, amit 50 fontért árultak az oldalon. Ismét felvette a kapcsolatot a hatóságokkal, de megint csalódnia kellett. „Azt mondták, felhívhatják az eladót, de úgyis el fog tűnni… Megmondtam nekik, hogy ha ők nem szerzik vissza, akkor majd én fogom!”
A férje, a testvére és három barátja kíséretében találkozott hát az eladóval. Elkérte egy próbakörre a biciklit, biztosítéknak a tolvajnál hagyta régi, üres kézitáskáját. Majd begurult egy parkoló autó mögé, hogy ne lássa az eladó, ahogy egyszerűen kereket old. Később a rendőrök többször is gratuláltak neki telefonon.
„Az elveimnek megfelelően cselekedtem. Ez nálam aranyszabály. Lehet, hogy ez csak egy bicikli, de az én biciklim.”
A rendőrség nem vallotta be, hogy megtagadta a segítségnyújtást, egyik kapcsolattartójuk azonban azzal magyarázta a hiányosságot, hogy vannak sürgetőbb esetek is. „A bűnüldözéshez idő kell és az erőforrásainkat úgy osztjuk el, hogy a lehető leghamarabb foglalkozhassunk minden esettel. Minden bejelentésnél mérlegelnünk kell, és a fenyegetettséget, az erőszakosságot és a veszély mértékét figyelembe véve priorizálunk.”
Szerinted helyesen cselekedett a károsult? Te bevállalnál egy ilyen helyzetet?
