Nemrég közöltünk egy cikket muffolt acélvázas biciklikről, amit az olvasók egész egyszerűen imádtak. Szóval, ha ezúttal végiglapoztátok az alábbi vázak vadító képeit, osszátok meg velünk ti is kedvenc kerékpárjaitokat a kommentek között – jól látszik, hogy ez a legizgalmasabb rész.
Vermonti kirándulás
Néhány európai biciklis klubon és megszállotton kívül másnál még nem láttam annyi klasszikus, acélvázas országúti biciklit, mint Észak-Amerikában. Ez különösen igaz Torontóra és Montrealra, ahol nagyon elterjedtek a klasszikus Peugeot és Bianchi biciklik. Amikor a sógornőmet látogattam meg Vermontban, ragaszkodott hozzá, hogy megmutassa nekem a férje „olasz biciklijét”.
Nos, ez a vermonti fickó egy régi, hetvenes évekbeli Atala Milano biciklit örökölt az édesapjától – és nagyon szépen állította helyre. Ahol csak lehetett, megtartotta a ritka, Svájcban készült Weinmann részegységeket. Ki tudna ellenállni ezeknek a csábító, 70-es évekbeli Campagnolo váltókaroknak? Biztosan nem volt olcsó.
Száguldó démonok
A muffolt vázak és a hegesztés nem tűntek el a történelem süllyesztőjében, egyes biciklikészítők még mindig űzik ezt a fekete mágiát. Tom Warmerdam egy igazi rosszfiú, aki továbbviszi a tradíciót, de mivel az ő bringái legalább 100 óra munkával készülnek el, fel kell készülni arra, hogy ezt senki sem úszhatja meg olcsón.
Szóval mire képes Tom? (Amellett, hogy a bringa tökéletesen méretre szabott és olyan magas minőségű a hegesztése, hogy a Colnago-gyár 80 éves szakija is csak pironkodva nézi.) Rengeteg muffolt acélt pakol rá, és szinte semmi mást. A kerékpárok laminált acélból készülnek, és a színskála ennyiben ki is merül. Az ördög most aztán csak a részletekben rejlik.
Cicomázd fel!
Bár Warmerdam stílusa egyértelműen angolos (magabiztosan tartózkodó), az olaszok már generációk óta dolgoznak a muffolt acéllal. Van egy kis machiavellis bajkeverés a stílusukban, és a harlekin bohócokra hasonló színskálával dolgoznak. Az erőfeszítés nélküli stílusosságon is túllépnek, ha biciklikről van szó. Nézd csak meg:
Ha igazán szent a céltárgy, az olaszok ragaszkodnak a katolikus tradícióhoz, amely a szépségen keresztül imádja a földöntúlit. Hát, ha Luther Márton ezt látta volna, ide a bicikliboltra szögezte volna ki a tételeit. Bár én protestáns családból származom, ezen a stíluson csak tátom a számat.
Micsoda vázak
Mindig legyél hálás a szüleidnek, meg minden nagybácsinak és nagynéninek is. Sosem tudhatod, miket hagynak majd rád, és hogy mi van a garázsban vagy kamrában, amit segítesz nekik kipakolni. Figyelj oda az acélvázakra. A legjobbakat lehet, hogy alig használták, és akkor is csak barátságos időjárási körülmények között. Nézd csak ezt az igazi kincset!
A végső tanácsom csak annyi: tekerj nyugodtan, bármilyen vázat is találsz. Ahogy Vermont példája is mutatja (egy leharcolt bicikli, olcsó részegységekkel), sok mindent fel lehet újítani úgy, hogy örömteli vintage bicikli váljon belőle. Amivel a biciklizés is örömteli, sőt különleges élmény. Most pedig jöhetnek a ti szerzeményeitek!
