Kevesebb mint öt perc alatt minden kerékpárunkat a tetőre rögzítettük. Ezeken kívül nem is lesz túl sok mindenre szükségünk: sisak, felszerelés, váltóruha, étel és egy sátor, amiben éjszakázunk. Ahhoz, hogy eljussunk a hegyekbe, egy nagy, de nem túl nagy autóra van szükségünk; ami bármilyen terepen elvisz minket, de nem terepjáró. A választás egyértelműen a ŠKODA KAROQ modellre esett.

Végül négyen sikerült jó sok csomagot összepakolnunk, de a ŠKODA KAROQ SPORTLINE csomagtartójában könnyedén elfért minden. A végigdolgozott hét után mindannyian nagyon vártuk, hogy lejtőkön és emelkedőkön tekerhessünk, ösvényeket fedezzünk fel és kikapcsolódjunk ez alatt a pár nap alatt.

ŠKODA KAROQ
A ŠKODA KAROQ állandó kapcsolatban áll a külvilággal. Meghibásodás esetén maga a jármű veszi fel a kapcsolatot egy szervizzel, baleset esetén pedig a mentőkkel. © Jakub Frey

Péntek délután

Szép és napos péntek délutánunk van, és már mind alig várjuk az előttünk álló kalandot. Rendszeresen teszünk ilyen kis kirándulásokat. Lehetőséget adnak arra, hogy újra kapcsolatba lépjünk a természettel, szabadok legyünk és elmerüljünk az utánozhatatlan hegyi kerékpározás élményében. Nincs munka, nincsenek problémák, csak mi vagyunk négyen, a természettel körülvéve.

Anna, aki vezetni fog, a műszerfal nagy kijelzőjén állítja be úticélunkat. Prágától csak egy órát kell autóznunk, hogy eljussunk Csehország dombvidékére, ahová mindig szeretek visszatérni. És ezzel nem vagyok egyedül – Sofie és David maguk is szenvedélyes kerékpárosok, és csakúgy, mint én, alig várják a felvidéki ösvényeket. Anna viszont inkább autórajongó, és a ŠKODA KAROQ modellt tartja a tökéletes társnak ahhoz, hogy biztonságosan eljuttasson minket a vidám hétvége helyszínére.

Gyorsan változik a táj az ablakokon túl, és néha-néha leellenőrizzük a tetőre rögzített bicikliket. Tökéletesen látjuk őket a csodálatos üvegtetőn keresztül!

Az autópályáról egy kanyargós útra térünk le, és Anna láthatóan élvezi a kanyarokat. Egészen eddig más autóval is elboldogultunk volna, de most véget ér az aszfalt és kezdődik a földút, ami egészen a célig, hat kilométeren át fog tartani. Eleinte kavicsos, majd a fűcsomók és a nagyobb kövek egyre inkább átveszik a terepet. A KAROQ abroncsainak azonban ez a talaj sem okoz gondot.

Végül Anna leállítja az autót. Megérkeztünk!

Péntek este

Első lépés: a tábor felállítása. Megkeressük a legjobb helyet a sátor számára, David sima, lapos hely után kutat. Lefekszünk néhány helyen a földre, hogy leteszteljük, hol a legkényelmesebb. Erődünk megépült, az alaptábor készen áll. Itt az ideje a tűzrakásnak!

Az este beszélgetéssel telik. Bár mindannyian ugyanabban a városban lakunk, a mindennapi élet megnehezíti a találkozásokat, így van mit mesélnünk egymásnak! A tűz körüli beszélgetéseknek egyébként is megvan a varázsa. Éjfél körül megyünk aludni.

Camping
Mindig van miről beszélgetnünk. © Jakub Frey

Szombat reggel

A frissen főzött kávé fantasztikus illatára ébredek. Sofie az első, aki ébren van, és mint megjegyzi: „addig nem megyek sehová, amíg meg nem ittam a két csésze kávémat”. Szerencsére egy nagy mokkát hoztunk, amely kielégíti mindannyiunk kávéigényét. A zabpehelynek, a diónak, a méznek és néhány gyümölcsnek pedig elég reggelinek kell lennie.

Miközben mi átöltözünk kerékpáros ruhába és összegyűjtünk néhány eszközt, Anna felveszi túracipőjét és hátizsákját. Ahogy említettem, ő nem olyan nagy bringás, mint mi, de túrázni nagyon szeret. Persze nem állom meg, hogy ne viccelődjek zarándok tervein, de válaszul csak egy legyintést kapok.

Mi, többiek pedig felpattanunk a biciklinkre. A túra kezdete elég meredek, de tudjuk, hogy jutalom vár ránk, szóval bőszen pedálozunk. Az első állomás egy kilátó, ami a hegyekre néz. Önként jelentkezem a kerékpárok őrzésére – már sokszor megmásztam a tornyot. Ezenkívül szükségem van néhány perc pihenésre, de ezt nem említem a többieknek…

MTB
Itt az idő elindulni! © Jakub Frey

Szombat dél

A második szakasz középpontjában leginkább az egyensúly áll. Néhány ugrató és szikla állja utunkat: de ezt egyikünk sem bánja. Úgy terveztük meg az utat, hogy minden nehéz szakasz után várjon valamilyen jutalom, és végül összetalálkozzunk Annával, aki egy rövidebb túraútvonalon halad. A csoport integet Annának, aki eltűnik az erdőben, mi pedig elindulunk utunk következő szakaszához: egy ösvényhez, amely a legjobbat hozza ki belőlünk.

Az ösvény kiszélesedik és hamis reményekbe ringat minket, csak hogy meglepjen egy durva emelkedővel. De a lenyűgöző, festői kilátásért megéri felmászni. Most nem beszélgetünk túl sokat – majd az autóban lesz rá idő. Körülbelül egy óra múlva, Anna és a ŠKODA KAROQ látvány jelzi, hogy a túra véget ért.

MTB trip
A kerékpárok rögzítése mindössze pár perces feladat. © Jakub Frey

Szombat délután

Ideje csomagolni. Alaposan összepakolunk magunk után: mindannyian tiszteljük a természetet és megvetjük a szemetelést. Én, Sofie és David elindulunk még egy utolsó, gyors körre az erdőn át, Anna pedig a búcsú-út végén vesz fel minket. Rögzítjük a kerékpárokat az autó tetején és beállítjuk az otthoni címünket úticélnak.

Hazafelé mindenki feltölti a telefonját, hogy üzenni tudjon a családjának, és tudják, hogy jól vagyunk. Négy USB port is van az autóban, így nem kell a sorunkra várni.

Mindannyian fáradtak vagyunk kissé, így jól jön a KAROQ prediktív adaptív sebességtartója (ACC). Borzasztóan technikainak hangzik, de nagyon hasznos, hiszen a rendszer képes olvasni a navigációs adatokat és szabályozni a sebességünket, amikor egy éles kanyarhoz vagy egy körforgalomhoz közelítünk, és a sebességkorlátozásokat is betartja. Erősíti a biztonságérzetünket, hogy tudjuk, hogy a KAROQ állandó kapcsolatban áll a külvilággal. Meghibásodás esetén maga a jármű veszi fel a kapcsolatot egy szervizzel – baleset esetén pedig a mentőkkel.

Prágába érve, mindannyian megállapítjuk, hogy már nagy szükségünk volt erre az utazásra! Hamarosan megismételjük!