Európa 7 legnehezebben megmászható hegycsúcsa

Szerző: Martin Atanasov

Ha a kerékpárosok legnagyobb kihívásait jelentő emelkedőkről van szó, sokan egyből a Mont Ventoux-ra, az Alpe d’Huezre vagy a Passo Dello Stelvióra gondolnak. Tény, hogy ezek a hegyek nagyon félelmetesek, és nem valók bárkinek, éppen ezért képezik a legnagyobb elit versenyek részét, mint amilyen a Giro, a TdF és még sok más. Vannak azonban még extrémebb hegyek Európában, melyekre nem vezet fel tökéletes aszfaltút, és ha meg akarok őket mászni, akkor sok felkészülésre és profi felszerelésre lesz szükséged. Melyik a hét legdurvább?

7. Etna, Olaszország

Nem a leghagyományosabb környezetben „élvezheted” a vulkáni hamuban való tekerést. Az Etna Európa egyik legnagyobb vulkánja, Szicíliában, Olaszországban található. Természetesen a kiutazás hiábavaló lehet, ha az Etna kitör, ami mostanában elég gyakran előfordul. De azzal sem veszítesz semmit, ha csak egy kis tésztát és cannolit fogyasztasz Cataniában.

Etna cycling
Nem egy hagyományos környezet az Etna vulkáni hamuja.

Ha a vulkán csendes, kezdődhet az utazás. Kezdetben egy hosszú aszfaltúton haladsz majd, ez visz fel a láva borította hegyre. Az utat lenyűgöző kilátás kíséri végig, ezt azonban nem élvezheted egyedül. Az utat használó sofőrök viszont nagyon barátságosak és megértőek. Közvetlenül a felvonó előtt kell letérned az útról, hogy elindult egy, vulkáni hamuval borított hegyi ösvényen. Mondanunk sem kell, hogy gravel gumikra lesz szükséged.

Ezt az utat kell követned egészen a hegy legmagasabb pontjáig, amit kísérő nélkül elérhetsz, ez 2950 méteren található. Jobb, ha az utat késő nyárra vagy kora őszre tervezed, különben nagy eséllyel még hóval is találkozhatsz. Persze havon jobb tekerni, mint láván, de akkor is… Kevesebb, mint 43 km alatt összesen 2740 métert fogsz emelkedni. Ez az élmény nem kezdőknek való. Az átlag 6,5%-os emelkedők, melyeknek egy fél kilométeres szakasza eléri a 19%-ot is, folyamatos fizikai és mentális kihívást jelentenek.

6. Rila, Bulgária

A kihívás egyik legnagyobb része eljutni ide kerékpárral. Repülnöd kell minden felszereléseddel együtt, majd autót bérelned, amivel eljuthatsz a kiindulópontra, a Rila-hegység belsejébe. Az utad egy kis faluból, Pastrából indul. Győzödj meg róla, hogy minden nálad van, amire szükséged lehet, mert a falu egyetlen kis boltja csak akkor üzemel, ha a tulajdonosnak kedve támad kinyitni!

Ezután egy igazán látványos mászás következik egy egykori betonúton. A legjobb ezt egy enduróval vagy egy montival megtenni. Állandóan meredek emelkedőn kell haladnod, ami átlagosan 11,6%-os. A 15,1 km-es útból körülbelül 2,2 km viszont 20% felett van, így az út hosszú és nehéz lesz. A szakasz nagyrészét magánútként jelölik, de az őr általában átengedi a turistákat. Csak autókat és más gépjárműveket állítanak meg. 1704 méteres szintet kell megtenned, hogy elérd Kelet-Európa legmagasabban elhelyezkedő víztározóját, a Kalinát. Innen lenyűgöző kilátás nyílik az egész Rila-hegységre, a világ egyik legkeményebb emelkedőjére, és a csendben hallgathatod majd megkínzott izmaid nyöszörgését.

5. Pico Veleta

A Pico Veletát európa legmagasabb útjaként ismerheted. A 31,2 km-es kerékpárút minden bizonnyal megviseli majd a lábaid. Átlagosan 7,6%-os emelkedőkön kell felmásznod 2383 méterre.

Maga az út Guejar Sierra festői városától kezdődik, amely a lenyűgöző Canales víztározó végétől indul. Így a mászás biztosan tele lesz Instagram-fotólehetőségekkel, melyek felrobbantják majd a profilod.

Az első négy kilométer kellemes ösvény. 10-15%-os emelkedőket kell elképzelned, melyek tökéletes bemelegítést jelentenek a következő 27 kilométernyi kínzáshoz. Ha igazán nagy kalandra vágysz, megpróbálhatod bevenni a hegyet egy országúti kerékpárral. Nem lehetetlen, de meg fogod bánni. Szerencsére útba esik majd néhány hely, ahol nassolhatsz és feltöltheted az üvegeket, így nem kell háromfogásos vacsorát csomagolnod.

Ezt az utat nagyon könnyű feladni, mert az első néhány kilométer után, már csak a kitartásodra számíthatsz.

4. Alpe Fuori

Határozottan a legjobb módja a tüdőd felrobbantásának, a lábaid lemészárlásának és minden döntésed megkérdőjelezésének, amit eddig az életedben hoztál. Az Alpe Fuori Olaszország legészakibb részén található, ott, ahol az Alpok igazán kimutatja a foga fehérjét. Szinte a teljes 11,7 kilométeres szakasz egy mesebeli erdőben vezet, ahol a fák megszűrik az olasz napsugarak erejét. Ez alatt a 11,7 kilométer alatt viszont 1588 métert kell másznod az átlagosan 13,7%-os emelkedőn. Jó móka, nem?

A teljes út kb. háromnegyede 10% fölötti, és egy egész kilométer 23%-os. Ha ez ijesztően hangzik, mit szólsz az 500 méteres, 26,3%-os meredekségű szakaszhoz? A legtöbben itt kénytelenek leszállni a nyeregből.

Az út Preglia kisvárosából indul egy felfelé vezető aszfaltúton, ami hamarosan kavicsossá válik. Valószínűleg nem a legjobb döntés országútival nekimenni. Bár megvalósítható, 20%-os lejtőn mászni a csúszós gumiabroncsokkal nem lesz életed élménye. Az ereszkedésről nem is beszélve. A gravel a minimum, de még jobb, ha montival indulsz el.

Tartsd észben, hogy az út során nem lesz lehetőséged ételt és vizet beszerezni! Azonban az út végén víz vár és egy lenyűgöző kilátás. Mindenképp látogasd meg a közeli Lago d’Andromia tavat! Amint meglátod a hely szépségét, elfelejted a nyomorúságos utat.

3. Scanuppia, Olaszország

Ez a kifejezetten rövid mászás a legnehezebb dolog, amibe belevághatsz. A 7,1 km-es út során 1275-ös szintemelkedést kell megtenned. Nem is olyan ijesztő? A Scanuppia a világ legmeredekebb emelkedője (a távjához képest). Félelmetes szépségéről tanúskodik, hogy kétszámjegyű azoknak az embereknek a száma, akiknek sikerült egy menet alatt megmásznia.

https://www.instagram.com/p/CSv2aY-Mdcz/

Az átlagos 18,4%-os meredekségű emelkedők valójában a barátaid. Az útvonal több mint 34%-a 20%-nál is meredekebb, néhány rövid szakasz pedig a 30%-ot is meghaladja. Az út Besenello kisvárosából indul, néhány kilométerre Trentótól, és szőlőültetvények kísérik végig az első szakaszt, mielőtt eléred a hegyeket.

A Scanuppia azon kevés mászások egyike ezen a listán, amit országúti kerékpárral is meg lehet tenni, bár mi montis pedálokat ajánlunk. Kötelező kihívás, de csak azoknak, akik kicsit hegyi kecskéknek érzik magukat.

2. Pozza San Glisente

Az, hogy ez Olaszország legnehezebb emelkedője, még nem jelent semmit. Ott van a világ 5 legnagyobb kihívást jelentő hegycsúcsai között, a Strava szerint a közelmúltban egy számjegyű volt azoknak a száma, akiknek sikerült teljesíteniük.

A 8,8 kilométeres úthoz (aminek megtétele valószínűleg bele fog telni egy napba), közel 1500 méter szintet kell megtenned, átlagosan 16%-os meredekséggel. Nem egy kéjutazást, és aki mást mond, az hazudik, vagy fogalma sincs, miről beszél. Az út mindössze 12%-ának kisebb a meredeksége 10%-nál, miközben több mint egyharmada 20%-nál is meredekebb.

Az út nagy része aszfaltozott, de rendkívül keskeny. Szerencsére ritkán jár errefelé autó, a szűk kanyarokban azonban érdemes nagyon figyelni! Nem győzzük hangsúlyozni, hogy az út NAGYON keskeny!

Az első negyede aszfaltozott harmadosztályú út, az utolsó szakasz pedig gyakorlatilag csak szikla és por. Ennek ellenére meglehetősen országúti kerékpár-barát, de tény, hogy jobban jársz egy gravellel. Erre az útra alaposan fel kell készülnöd, semmi nincs útközben, így saját ételt és italt kell csomagolnod!

Ha sikerül felemelned a fejed anélkül, hogy kiköpnéd a tüdőd, csodálatos látványban lesz részed. A csúcson mindenképp tölts el egy kis időt, hogy helyreálljon a légzésed és gyönyörködhess a tájban. Biztosak vagyunk benne, hogy soha többé nem fogsz felmászni ide, szóval élvezd ki a pillanatot!

1. Llano de las Animas, Spanyolország

Ha valaha is azon töprengsz, hogy utáltasd meg magaddal egyszer és mindenkorra a kerékpározást, a Llano de las Animas biztos útja ennek. A világ három legnehezebb emelkedője között van, Európában pedig a legnagyobb kihívás, amit bringás elképzelhet. Oké, valójában Afrikában, de még a Kanári-szigeteken, ami Spanyolországhoz tartozik, szóval mégis Európában.

A hegy La Palma szigetén található, ami a vulkánkitörésekről vált nemrégiben híressé, és ameddig ez a helyzet fennáll, valószínűleg nem érdemes nekivágni az útnak.

A túra a sziget nyugati partján fekvő Puerto de Puntagordában kezdődik. A legnehezebb az, hogy az egész út alatt tűzni fog a nap, és egy falatnyi árnyékot sem fogsz találni A 15,6 km-es szakasz során több falun is áthaladsz, de vizet és ételt csak a félúton fekvő Pino de la Virgenben fogsz kapni.

A 15,6 km-es út során nagyjából 2000 métert kell megmásznod, átlag 12,6%-os meredekséggel. De ezek a számok ne tévesszenek meg. Az átlagot lejjebb viszi a viszonylag lapos rajt, ahol kb. 2-3 kilométeren keresztül mindössze 3-5%-os az emelkedés. Ezt követően jön a lélekölő szakasz: a teljes útvonal több mint negyede 20%-osnál is meredekebb. Maga az út a lista legjobbja: 12,8 km-en keresztül kétsávos aszfalt. Az utolsó 2,8 km barázdált beton, ami kiemelkedően jó tapadást biztosít felfelé, lefelé viszont megkeseríti az életed.

Ha egyszer eléred a csúcsot, utálni fogsz minket, amiért írtunk erről a hegyről. Azonban amint sikerül helyreállítanod a lélegzeted, rögtön újra el is akad majd, ahogy meglátod a kilátást, amit semmilyen fénykép vagy leírás nem tud visszaadni.

A listán szereplő összes mászás csak tapasztalt kerekeseknek szól! Ha még nem hódítottad meg azokat a gyerekjáték-hegyeket, amik a Tour de France-on szórakoztatják a versenyzőket, ne is foglalkozz az egész cikkel. Nem viccelünk, amikor azt mondjuk, ezek a legnehezebb kihívások, amikkel bringás karriered során találkozhatsz. Ha tehát szeretnéd szenvedéssel és csodaszép kilátásokkal megtűzdelni a nyarat, válassz egyet és indulás!