Van Aert kudarcra ítélt szökési kísérlete Mathieu van der Poel tévedésének köszönhető, aki véletlenül meglökte John Degenkolb (Team DSM) kerékpárját előzés közben. Ekkor Degenkolb, aki 2015-ben nyerte a versenyt, még versenyben volt a győzelemért.
A 256,6 km hosszú verseny 29 macskaköves szakasza összesen 54,4 km-t tett ki. A „tűzzel és vassal vívott harcok” („északi pokol”) megmérettetésének is hívják a Párizs-Roubaix-t, és nem véletlenül. Az első tizenöt macskaköves szakaszon számos baleset történt, defektek, robbanó abroncsok és eltört kerékpárok szegélyezték az utat. Az egyik baleset miatt Peter Sagan (Team TotalEnergies) kénytelen volt feladni az utolsó Paris-Roubaix-ját. A hétszeres Tour de France ŠKODA zöld trikó-nyertes idén vonult vissza az országúti kerékpározástól, és kénytelen kellemetlen búcsút venni, miután a Tour of Flanders-en is balesetet szenvedett és feladni kényszerült.
Bár a Paris-Roubaix nem élvezi a Tour de France hírnevét, a verseny mély érzelmi értéket képvisel a kerékpárosok számára a tűzzel-vassal vívott harcok miatt, amelyeket el kell szenvedniük. Az Eurosport kommentátora, Philippe Gilbert, aki 2019-ben nyerte meg a versenyt, szerint néhány csapat speciális kerékpárokkal készült a versenyre, amik néhány szempontból hasonlítanak a cyclocross kerékpárokhoz.
És bár az időjárás ideális volt, nem esett és nem fújt, a macskakövek még mindig olyan durvák és egyenetlenek voltak, mint mindig, és az előző viharok vizes és sáros nyálkával lepték meg a versenyzőket.
Van der Poel a második kerékpáros, a holland Roger De Vlaeminck mellett, aki megnyerte mind a cyclocross világbajnokságot, mind a Paris-Roubaix-ot. Van der Poel csapattársa, Jasper Philipsen, 46 másodperccel lemaradva a második helyen végzett, míg van Aert nagyon lehangoltan a harmadik helyre került. Nagyon rossz nap volt a Jumbo-Visma gumijai számára. Van Aert első számú hadnagya, Christophe Laporte, az élmezőnyben haladt, amikor ő is defektet kapott; 40 másodpercet veszített, sosem tudta utolérni a mezőnyt és a tizedik helyen végzett.
Van der Poel azt nyilatkozta az Eurosportnak, hogy ellenfele defektje “sajnálatos, mert máskülönben együtt versenyezhettünk volna a célig. Szerencse és jó lábak kellenek a győzelemhez [Paris-Roubaix-ban], és nekem ma mindkettő megvolt”. És egyértelműen örült Philipsen második helyének, azt mondta: “Nem is lehetne ennél jobb”.
A sokak által a világ legnehezebb országúti versenyének tartott Párizs-Roubaix 120. kiadása volt az eddigi leggyorsabb, 46,841 km/h átlagsebességgel. Az előző legmagasabb átlagsebességet 45,79 km/h-val tavaly rögzítették. Ahogy a győztes fogalmazott: “Hihetetlen, hogy milyen gyorsan mentünk”. Ez a tempó – az első óra átlagsebessége 51,4 km/h volt – megakadályozott minden szökést az első 80 kilométeren. A sebesség, a mezőny mérete, a nedves kockakövek és az állandó pozícióharc elképesztő számú eséshez és meghibásodáshoz vezetett. A Paris-Roubaix mindig is kaotikus volt, de még a verseny veterán megfigyelői is úgy vélték, hogy ez egy szokatlanul kegyetlen mészárlás volt.
Nem csak Sagan volt kénytelen feladni a versenyt, hanem a legendás Trouée d’Arenberg nehéz, durva kockakövekkel borított, hírhedt 2,3 km-es szakaszán történt súlyos bukás miatt a tavalyi győztes, Dylan van Baarle is kiszállt. Ez további csapást jelentett van Aert kilátásaira nézve, mert az egykori Ineos Grenadiers versenyző fontos elem lett volna a Jumbo-Visma terveiben.
De a 34 éves Degenkolb szenvedte talán a legrosszabb bukást, a verseny vége előtt mindössze 16,3 km-re, amikor van der Poellel és Pedersennel küzdött egy másik szűk kockaköves szakaszon. “Amikor eddig jutsz, és harcolhatsz a győzelemért, akkor egy ilyen bukás nyilvánvalóan nagyon nagy csalódás” – mondta Degenkolb. “Ez is a versenyzés része.”
Valószínűleg azonban van Aertnek van rá a legtöbb oka, hogy bánkódjon. Az elkeseredés, ami kiült az arcára, amikor a dobogó legalacsonyabb fokára állt, sokat elmond arról, mennyire meg akarta nyerni a versenyt, és milyen nagyot csalódott. “Roubaix még mindig átok számomra” – mondta a Sporzának.
Tudta, hogy a győzelmi esélyei elszálltak, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy le kell szállnia a kerékpárról. “Azonnal tudtam, hogy vége a kerékpárcserével. 20-25 másodpercet veszítettem. Ezt nem lehet behozni Mathieu ellen, aki csúcsformában van.”
A győztesnek azonban égi boldogság jutott. “Ez volt kerékpáros életem egyik legjobb napja” – mondta az Eurosportnak. “Egy álom!”
Sok más versenyzőnek inkább rémálom…
