Tettünk egy lépést, de még mindig messze vagyunk a nemek közötti egyenlőségtől a kerékpársportban

Szerző: WLC

A női versenykerékpározás jelentős előrelépést tett az idei évben – nézzük például a Tour de France Femmes avec Zwift eseményét -, de mennyire áll közel ez a látszólagos haladás a valódi egyenlőséghez? A nemrég megjelent Cyclists’ Alliance éves felméréséből jól látszik, hogy van még tennivaló.

A felmérést ebben az évben ötödszörre végezte el a szervezet, idén 124 profi versenyző válaszolt. Három fő kivételével mindannyian versenyeznek országúton, 44%-uk pedig World Tour csapatban teker. Sokan pályakerékpároznak vagy cyclosrossoznak is, és több mint a válaszadók fele négy vagy annál több éve kezdte profi karrierjét. Elsősorban amerikai kerékpárosok vettek részt a kutatásban, de nagyszámban képviselték Európát is.

A felmérés szerint a Women’s World Tour körülmények javultak – a már említett Tour de France Femmes avec Zwift például szélesebb közönséghez is eljuttatta a női kerékpározás világát, és szinte lehetetlenné tette a szponzorok számára, hogy ne támogassák a női csapatokat. Az alacsonyabb szinten versenyzők (Continental Riders) esetében azonban még sok munka van az egyenlőségig.

A felmérés a foglalkoztatással és a jövedelemmel kapcsolatos információkra, a csapattámogatásra és a kultúra, valamint a szakmai támogatás témakörére terjedt ki. Nézzünk meg néhány érdekes eredményt!

A minimum emelése ellenére nagyobb a bérkülönbség

Örültünk, amikor meghatározásra került a kötelező minimális fizetés a Woman’s World Tour csapatai számára, de még mindig hatalmas – sőt, egyre növekvő – a különbség a férfi és a női kerékpárosok fizetése között.

A jó hír: a 2021-es kilenchez képest jelenleg 14 női WWT csapat van jelen, így több versenyző kapja meg a 27 500 eurós minimál fizetést (ez a különálló versenyzők esetében 45 100 euró), és sokan arról számoltak be, hogy többet keresnek a kötelezően előírt összegnél.

A felmérés szerint a WWT kerekeseinek 13%-a keres évente több mint 100 000 eurót, míg 24%-uk 60 000 és 100 000 euró közötti összeget. Ez 17%-os átlagos növekedést jelent a 2017-es felméréshez képest.

A versenyzők átlagosan hosszabb munkaszerződéseket is írnak alá, így magabiztosabban tervezhetnek előre, és jobban tudnak együtt fejlődni a csapatukkal hosszú távon is, ahelyett, hogy mindig az adott szezonre kellene fókuszálniuk. Emellett a megkérdezettek 30%-ának van ügynöke, aki segít a szponzorokkal és csapatokkal való kapcsolattartásban és tárgyalásban, ez pedig magasabb fizetéseket eredményez.

A rossz hír: a megkérdezettek mindössze 54%-a tud megélni abból a pénzből, amit kerékpárosként keres. Mások ösztöndíjakra, másodállásra vagy a család támogatására szorulnak. A WWT csapatokon kívül a versenyzőknek csak a 15%-a keres évi 20 000 dollárnál többet. Még ennél is lehangolóbb adat, hogy 23%-uk egyáltalán nem kap pénzt (és ez már egy jobb arány a tavalyi 34%-hoz képest).

A versenyzők kevesebb mint fele rendelkezik egészségbiztosítással, és sok csapat minimálisan vagy egyáltalán nem támogat bizonyos egészségügyi szolgáltatásokat, mint amilyen például az agyrázkódásteszt. Két százalék rendelkezik nyugdíjprogrammal.

„Voltak sportolók az idei Tour De France Femmes versenyen, akik nem kaptak fizetést a csapatuktól, miközben versenytársaik három számjegyű összeget kerestek” – írta a tanulmány. Ez megmagyarázhatja, hogy a versenyzők 41 százaléka miért hagyja abba idejekorán a kerékpározást, hogy több pénzt kereshessen.

Támogatóbb csapatok

Fotó: Dario Belingheri//Getty Images

Bár ezek a számok kissé lehangolóak, van okunk örülni is. A kutatás megállapította, hogy a női versenyzők 73%-a boldog vagy nagyon boldog, ez pedig 30%-os növekedést jelent a tavalyi válaszokhoz képest!

Lehet, hogy ebben szerepet játszik, hogy újra együtt tekerhetnek, élőben, de a megkérdezettek más okokat is megjelöltek: ilyen például a csapatok professzionalizmusának változása, a versenyzőkre való fókuszálás, az edzőtáborokat, tréningeket, versenyelemzéseket és készségfejlesztéseket is ideértve. Emellett a speciális, szakmai személyzet számának növelése, például a táplálkozási és a mentális egészséggel foglalkozó szakértők is hozzájárulnak a boldogsághoz.

Sajnos a versenyzők 11 százaléka rossz csapatvezetésre és kényelmetlen helyzetekre hivatkozva „boldogtalannak” vagy „nagyon boldogtalannak” vallotta magát.

Hogyan tovább?

Évek óta mondják, de érdemes elismételni: a női kerékpárosok támogatásának egyik fontos módja a versenyekről szóló tudósítások mennyiségi és minőségi növelése, az események eljuttatása a tévéközönség számára. A megkérdezettek több mint fele szerint ez a legfontosabb eleme a fejlődésnek. Többen a szponzori érdeklődés növekedését jelölték meg célként. A Tour de France Femmes verseny minden bizonnyal egy követendő példa: csak Franciaországban 20 millióan követték az eseményt.

Forrás: bicycling.com
Borítókép: Rick Rycroft/AP