Szabályosan sokkolta az országúti kerékpársportot Simon Yates múlt heti közleménye. A mezőny egyik legkedveltebb és legsokoldalúbb figurája látszólag a semmiből jelentette be visszavonulását, nem csak a szurkolókat és a versenyzőtársakat, de még saját csapatát, a Visma | Lease a Bike-ot is alaposan meglepve ezzel. A 33 éves brit Giro- és Vuelta-győztes úgy fogalmazott, hogy döntése bár váratlannak tűnhet, valójában régóta érlelődött benne: „Valószínűleg sokakat meglep, és egyáltalán nem is volt könnyű döntés. Nagyon sokáig gondolkodtam rajta, de most érzem úgy, hogy eljött a búcsú ideje.”
A bejelentés, és főleg annak időzítése tényleg annyira felkészületlenül ért mindenkit, hogy sokan eleinte meg is ijedtek, nem húzódik-e meg esetleg valami komolyabb baj a háttérben. Főleg, mert Yates igazából nem is indokolta meg különösebben a drasztikus döntést, csupán gyorsan lefutotta az ilyenkor szokásos tiszteletköröket: mint írta, büszkén lép hátra, a kerékpározás több volt számára, mint munka – tulajdonképpen ez volt az élete –, és rengeteg szép emléket visz magával aktív versenyzői időszakából. Konkrétan a Visma sportigazgatójának, Jesper Mörkövnek kellett lenyugtatnia a kedélyeket, aki néhány nappal később a nyilvánosság elé állva tette tisztába a dolgokat, és közölte, „csupán” (és ezt most értsük sokszorosan idézőjelbe téve) annyi történt, hogy Yates gyakorlatilag teljesen kiégett mostanra. „Az én értelmezésemben az történt, hogy Simon elveszítette a vágyat és a lelkesedést a versenyzés iránt. Az elmúlt években egyre többet beszélnek arról a kerékpársportban is, mennyi minden kell ahhoz, hogy folyamatosan a csúcson maradj, és mennyire nehéz is mindez. Simon sok-sok éven át ott volt, de most egyszerűen elvesztette a rajongását” – mondta a dán szakember. Mörköv szavai egyszerre szolgáltatnak magyarázatot, és vetnek fel közben újabb (költői) kérdéseket. Egyrészről: a szakma és a sportági vezetők mikor veszik észre, hogy a – sok más sportághoz hasonlóan – önös érdekekből egyre jobban kizsigerelt, sokszor feleslegesen veszélybe hozott profik mind hamarabb kiégnek; másrészről, vajon puszta véletlen lenne, hogy különösen a Vismánál az utóbbi időben Yates-é a sokadik hasonló eset, amikor klasszisok sora mond nemet az egészségtelenül nagy nyomásra? (Álljon itt példaként csak Tom Dumoulin, vagy éppen Valter Attila esete, nem beszélve a Jonas Vingegaard felesége által kipattintott emlékezetes tavalyi botrányról…).
A Vismánál mindenesetre nem is palástolták, hogy őket is teljesen ledöbbentette egyik legfontosabb versenyzőjük hirtelen elvesztése, ami gyakorlati szempontból is roppant kellemetlenül érinti a holland sztárcsapatot. A legnagyobb istállók ugyanis ilyenkorra már kész versenytervvel rendelkeznek a soron következő évre, és a Visma történetesen az egész 2026-os naptárát úgy építette fel, hogy központi szerepet szánt volna Yatesnek – mind egyénileg, mind Jonas Vingegaard egyik legfontosabb segítőjeként, például a főversenyen, a Tour de France-on. „Hát, ez nem volt rajta a karácsonyi kívánságlistánkon…” – kommentálta a hírt keserédesen Grischa Niermann versenyigazgató, aki elárulta, őt is csak az ünnepek körül hívta fel először Yates a döntésével kapcsolatban. Sokatmondó ugyanakkor, hogy a csapattársak és a többi versenyző is kivétel nélkül mind megértéssel fogadta a brit elhatározását, és támogatásukról biztosították Yatest – még maga Vingegaard is, aki pedig a talán legfontosabb hegyi és Tour-segítőjét veszítette el a személyében. „Persze, hogy óriási veszteség számunkra, hiszen rendkívül fontos szerepet játszott volna a Tour-on. De ezzel együtt nagyon tisztelem is a döntését, mert nyilvánvalóan nem a semmiből ered. Elvesztette a motivációját, meg tudom érteni, ez egy nagyon kemény sport belülről: néha én is érzem magamon, hogy közel vagyok a kiégéshez, kegyetlen tud lenni a rengeteg magaslati edzőtábor és minden más együtt. Láttam a tavalyi programját, abszolút megértem, miért döntött így” – magyarázta a kétszeres Tour-győztes dán, azt is korrektül hozzátéve, hogy bár a csapat szempontjából a lehető legrosszabbkor jött a bejelentés, harag helyett csakis tisztelettel adózik Yates döntése előtt, mert amikor érezte, hogy elég, akkor volt bátorsága azt mondani, hogy itt a vége (egyébként hasonló volt a bejelentés általános fogadtatása a mezőny szélesebb körében is).
Ezek után persze meg is kérdezték Vingegaard-t a kritikák kereszttüzébe kerülő Visma esetleges felelősségéről is, ám a dán a csapat tagjaként elég diplomatikus választ adott: „Nem fogom a csapatot hibáztatni. Rajtunk, versenyzőkön is áll, hogy ha úgy van, akkor egy ponton felemeljük a hangunkat, és azt mondjuk nekik: ‘Figyeljetek, ez már túl sok nekem! Nem bírom tovább elviselni, változtatnunk kell valamin.’ De persze, való igaz, hogy sokat követelnek tőlünk, és természetesen nehéz azt mondani a csapatnak: ‘Ezt és ezt nem tudom megcsinálni’. Simon viszont szerintem pont ezt tette, és ez is volt a helyes a részéről.”
Simon Yates az elmúlt évek egyik legsokszínűbb és legsikeresebb brit kerékpárosaként vonul vissza. A sokáig az ikertestvérével, Adammel együtt versenyző klasszis 2018-ban Vueltát, 2025-ben Girót nyert emlékezetes módon, emellett van három Tour-szakaszsikere és számos egyéb győzelme, miközben pályaversenyzőként is letette a névjegyét egy pontversenyben szerzett világbajnoki címmel.
Borítókép: teamvismaleaseabike.com
