A szakaszon aratott siker a harmadik szakaszgyőzelme volt az idei Vueltán. Ez egyben pályafutása harmadik Grand Tour-győzelme is lett, a 2022-es és 2023-as Tour de France-diadalai után. Akár még két-három további Tour-t is nyerhetett volna, és korának legnagyobb kerékpárosaként ünnepelhetnénk, ha nincs egy bizonyos Tadej Pogačar, aki immár három Tour-on győzte le őt, köztük az utóbbi kettőn is. Valójában Pogačar jelenlegi dominanciája részben Vingegaard 2023-as Tour-győzelméhez köthető, hiszen a szlovén a vereség után új szintre emelte képességeit.
A halaktól a hírnévig
Vingegaard korábban részmunkaidőben egy halgyárban dolgozott Hanstholm városában – halakat belezett, tisztított és csomagolt –, majd munkaidő után elment edzeni. Mint mondta, ez a kemény, hidegben végzett fizikai munka erősítette meg, ez adta azt a kitartást és munkamorált, amely a profi kerékpározáshoz kell. Ekkor a kontinentális Coloquick-CULT csapatban tekert: 2016-ban először mint stagiaire, majd 2017-ben és 2018-ban teljes jogú versenyzőként.
Több top 10-es eredményt szerzett U23-as versenyeken, valamint nyert egy szakaszt a 2018-as Tour de l’Avenir-en is. Ez felkeltette a Jumbo-Visma figyelmét, és 2019-ben szerződtette is a csapat. Ugyanebben az évben megnyert egy szakaszt a Lengyel Körversenyen Pavel Sivakov és Jai Hindley ellen, majd 2020-ban részt vett az első Grand Tour-ján, a Vueltán – amit csapattársa, Primož Roglič nyert meg.
Roglič közvetve abban is szerepet játszott, hogy a dán fiúból Tour de France-esélyes lett. Vingegaard 2021-ben Roglič segítőjeként indult a Tour-on, de a szlovén a 8. szakaszon bukott és feladta a versenyt. Vingegaard ekkor az összetettben az 5. helyen állt, 5 perccel Pogačar mögött, és csapatkapitánnyá nevezték ki. A harmadik héten két hegyi befutón is második lett, majd az utolsó időfutamon 27 másodperccel Pogačar előtt végzett. Végül összetettben második helyen zárt, a maradék 13 szakaszon mindössze 20 másodpercet veszítve a szlovénnal szemben. Ekkor született meg a sztár.
Egy rémisztő bukás és a visszatérés
A tavalyi év valószínűleg Vingegaard karrierjének mélypontja volt. Az Itzulia Basque Country 4. szakaszán, egy lejtmenet végén kisodródott és egy beton vízelvezető árokba csapódott. Hét bordája, a szegycsontja, a kulcscsontja, és egy ujja eltört, emellett zúzódásokat szenvedett, belső vérzéssel és részben összeomlott tüdővel szállították egy spanyol kórházba, ahol intenzív osztályon ápolták. A baleset komolyan veszélyeztette a szezonra való felkészülését, több edzőtábort és versenyt is ki kellett hagynia, és az is kétségessé vált, hogy egyáltalán fog-e tudni indulni a Tour de France-on, ameddig kevesebb mint három hónap volt hátra.
Végül mégis rajthoz állt – úgy, hogy előtte egyetlen felkészülési versenyt sem teljesített. Az, hogy a második helyen zárta a Tour-t, és még egy szakaszt is nyert, sokak szerint karrierje egyik legfigyelemreméltóbb teljesítménye. A 11. szakaszon legyőzte Pogačart a befutón, majd a cél utáni interjú során sírva fakadt: „A bukás után ez a győzelem nagyon sokat jelent. Az elmúlt három hónap minden nehézsége… Ezt sosem tudtam volna végigcsinálni a családom nélkül. Egyszerűen boldog vagyok, hogy itt lehetek. Ez a győzelem elsősorban a családomnak szól, akik végig mellettem álltak.”
A család mindenek felett
Vingegaard számára nagyon fontos a család. Felesége, Trine Marie Vingegaard Hansen, valamint két gyermekük – lányuk, Frida (született 2020 szeptemberében) és fiuk, Hugo (született 2024 szeptemberében) – adják számára a legnagyobb erőt. Gyakran láttuk, amint egy-egy győzelem után azonnal felhívja őket, és a felesége és a lánya többször is ott volt a célvonalnál, hogy együtt ünnepelhessenek. Amikor a Nieuwsblad megkérdezte, hogy engedné-e a gyermekeinek, hogy versenysportolók legyenek, azt válaszolta, hogy nem – túlságosan veszélyes.
Teljes neve valójában Jonas Vingegaard Hansen, mivel felesége vezetéknevét is felvette – ahogy édesanyja nevét, a Vingegaardot is használja. Az Ororide.com szerint édesanyja, Karina Vingegaard Rasmussen kulcsszerepet játszott abban, hogy fia sztár legyen: segített neki leküzdeni a szorongást és az önbizalomhiányt, és nem engedte, hogy a kezdeti nehézségek miatt abbahagyja a sportot, pedig annyira ideges volt, hogy a versenyek előtt gyakran hányt.
Az idei Vueltán Vingegaard szokatlanul felszabadult és magabiztos volt, még akkor is, amikor betegségek hátráltatták. A Tour-on is meglepő robbanékonyságot mutatott: támadott olyan helyzetekben is, amikhez talán óvatosabb taktika illett volna, és sok nagy emelkedőn tartani tudta Pogačar tempóját. Ez lehetett az egyik oka annak, hogy a szlovén a verseny második felében feszültnek és ingerültnek tűnt.
Magabiztossága odáig nőtt, hogy most már elhiszi: legközelebb akár le is győzheti legnagyobb riválisát. „Úgy érzem, ez a Vuelta reményt és hitet adott nekem, hogy jövőre még nagyobb kihívás lehessek a számára” – mondta a feltet.dk magazinnak. „Még a Tour de France-on is, bár egyértelmű vereséget szenvedtem, erőt merítettem belőle. Voltak rossz napjaim a Tour-on, amiket még mindig nehéz megmagyarázni. De amikor a legjobb formámat hoztam, nem tudott lerázni. Ezért érzem úgy, hogy szűkült a különbség tavalyhoz képest.”
Most azon múlik, képes lesz-e áthidalni ezt a különbséget. De még ha soha nem is győzi le újra Pogačart, már most beírta magát a sportág történetébe. És ha valóban rajthoz áll jövőre a Giro d’Italián – ahogy mondta –, és megnyeri, akkor mindhárom Grand Tour-t behúzza, amit eddig mindössze hét versenyző ért el. Egyikük sem viseli a Pogačar nevet…
