A Tour de France első időszaka kemény volt. Minden évben egyre nehezebb és nehezebb lett a pálya, egyre őrültebb helyeken kellett áttekerniük a versenyzőknek, mígnem 1910-ben a szervezők úgy döntöttek, a Pireneusokat is beépítek az útvonalba. Hogy miért gondolták, hogy ez jó ötlet, amikor kiépített út nem volt, medve viszont annál több? Remek kérdés.

Megosztás:

A gondolat, hogy a Pireneusokkal minden idők legjobb Tour-ját állíthatják össze, Alphonse Steines fejében fogalmazódott meg, aki Henri Desgrange-nek segített a szervezésben. Hazudnia kellett és kockáztatnia a saját életét, hogy véghezvigye az ötletet, de megtette. Valahogy így zajlott le a dolog:

„Tudom, hogy lehetne még nagyobb a Tour!” – kezdte Steines.

„Nagyobb? Nem elég hatalmas így is?” – kérdezett vissza Desgrange.

„Nem. Át kell szelnünk a határokat.”

„A határokat? Nem emlékszel, milyen katasztrófa volt, amikor Elzászon át vitt az útvonal? A német kormány akkor világossá tette, hogy többet nem csinálhatunk ilyet. Franciaországban kellene maradnunk.”

„Nem értek egyet. Minden szomszédunk imádná, ha meglátogatnánk őket. Mit szólsz Spanyolországhoz?”

„Ahhoz át kellene mennünk a Pireneusokon!”

„Pontosan! Ezt kéne tennünk. Átmenni a Pireneusokon.”

„Tessék? Viccelsz, ugye? Fel fogják falni a versenyzőket a medvék! Vagy el fognak tévedni! Vagy meghalnak végkimerülésben…”

Tour de France Mountain Stage
Tour de France, 1910, hegyi futam. © Profimedia

De Steines komolyan gondolta a dolgot. Annyira komolyan, hogy végül sikerült Desgrange-t is meggyőznie. Leültek egy térkép mellé és elkezdték tervezgetni az útvonalat. Steines úgy gondolta, az lenne a legjobb, ha a Perpignantól indulna, és átvezetne a Peypresourde, az Aspin, a Tourmalet és az Abisque csúcsán.

„Mégis hogy lehetne ez sikeres? Azt tervezed, hogy 2000 méter fölé küldöd a versenyzőket. Léteznek egyáltalán ezek a helyek? Vannak arra utak?” – sorolta kételyeit Desgrange.

„Persze, ismerem én ezt a vidéket!” – blöffölt segédje.

„Akkor te magad fogod őket bejárni!” – válaszolt Desgrange.

Így hát Stenies fogta magát és elindult tél végén, hogy megnézze a terepet. Tényleg nem voltak használható utak. Sikerült viszont lepaktálnia egy helyi mérnökkel, aki elvállalta, hogy építtet egy kavicsos utat Aubisque-ig. Aztán indult tovább Tourmalet-hez. Ekkor még teljesen ellepte a hó, ezért visszafordult, és úgy döntött, egy hónappal a Tour kezdete előtt veszi szemügyre. Pau városában felbérelt egy helyi sofőrt, és kocsival indultak el a 19 km hosszú emelkedőn.

„Vezet valamilyen út felfelé?” – kérdezte Steines reménykedve.

„Út? Az nincs” – válaszolta a sofőr. „De van egy sziklás ösvény az öszvérek számára.”

Tourmalet
Út a Tourmaleten 1910-ben? Ugyan!

Steines elmosolyodott: nem tudta még, mi vár rá. Három kilométerrel a csúcs előtt az autó elakadt a hóban. A sofőr még fél kilométert gyalogolt Steines-szel, de aztán azt mondta, ő nem megy tovább.

„Majdnem hat óra van, a nap lassan lemegy, és átjönnek a medvék Spanyolországból, amikor havazik!”

„Várjon rám a hegy másik oldalán, Baregesben” – válaszolta Steines.

A teleülés 12 km-re volt tőlük, de Steines elhatározta magát. Tovább gyalogolt a hóban, a jeges hegycsúcs felé. Egyszercsak összetalálkozott pár fiúval, akik birkákat tereltek.

„Jól ismeritek a Tourmalet-t?”

„Jól.”

„El tudtok igazítani?”

Az utolsó két kilométert 2,5 óra alatt tették meg. Késő volt már és vaksötét. Nem voltak csillagok és nem világított a hold sem. A fiúnak, aki segített neki, vissza kellett térnie a falujába, így egyedül hagyta Steines-t. Kicsit megpihent a csúcson, de hamar rájött, hogyha túl sokáig itt marad, könnyen halálra fagyhat. Elindult, de megcsúszott és gurulni kezdett. Egy hegyi patakba érkezett. Vizesen és hipotermiás állapotban talált rá az útra. Kimerült, mozdulni sem bírt. Egy idő után ismét hangot hallott:

„Ki van ott?” – kérdezte egy idegen.

Steines csöndben maradt, attól félt, rablókba botlott. De aztán rájött, hogy ez lehet az egyetlen esélye az életben maradásra:

„Eltévedtem. Átjöttem a hegycsúcson.”

„Akkor biztosan te vagy Steines. Már vártunk rád. Egy sereg hegyimentő keres téged.”

Amikor végre biztonságban volt, megírta a legendás táviratot Desgranges-nek: „Átkeltem a Tourmalet csúcsán STOP Nagyon jó az út STOP Teljesen használható STOP.”

Alphonse Steines Tour
Alphonse Steines emlékplakettje Luxemburgban. © Wikimedia Commons

Egy hónappal később, két szakasz is a Pireneusokban vezetett a Tour de France-en. A második máig a legnehezebb etap maradt a maga 326 kilométerével, és a négy hegycsúccsal. A szakaszgyőztes Octave Lapize híres mondata mindent elárul: amikor mintegy 15 óra tekerés után átkelt a negyedik hegyen is ezt kiabálta a szervezőknek: „Gyilkosok! Mind gyilkosok vagytok!” De nem csak hogy nem halt bele a szakaszba, megnyerte az egész versenyt. A Pireneusok olyan sikert arattak, amilyen Steines megálmodott. Ma már nehezen tudnánk elképzelni a körversenyt olyan helyek nélkül, mint a Tourmalet!

Ez a weboldal cookie-kat használ

A személyes adatai cookie-kon keresztül történő kezelésével, valamint ezzel kapcsolatos jogaival kapcsolatban további információkat talál itt: Információk személyes adatai kezeléséről cookie-k és más webes technológiák használatával. Az alábbiakban adhat hozzájárulást személyes adatai meghatározott célból történő kezelésére.