Az idei Tour de France ideje alatt kavart nagy port az Escape Collective magazin exkluzív oknyomozó riportja, amely arról számolt be konkrét neveket és csapatokat említve, hogy számos profi istálló alkalmaz országúti versenyzői esetében egy meglehetősen vitatott módszert: a szén-monoxid-inhalációt. A megnevezettek között ott volt egyebek mellett az idei Tour-győztes Tadej Pogačar és az Emirates, valamint az előző években egyeduralkodó Visma és Jonas Vingegaard is. Az ellenőrzött, orvosi körülmények között egy erre a célra fejlesztett, speciális eszközzel történő szén-monoxid-belégzéssel a magaslati teljesítményt próbálják optimalizálni, mivel a(z alapesetben mérgező) gázzal jól nyomon követhetőek olyan kulcsfontosságú vérértékek, mint például a tüdőben lévő hemoglobin tömege, illetve az oxigén diffúziója. Maga az eljárás egyébként nem újkeletű és nem tiltott, eddig is használták hegymászók, illetve olyan extrém állóképességi sportolók, mint például a háromhetes körversenyeken részt vevő versenykerékpározók.
A mérgező gáz ily módon történő, hosszú távon valószínűsíthetően egészségkárosító felhasználása ugyanakkor szélesebb körben komoly döbbenetet váltott ki, és egyre többen emelték fel a hangjukat ellene, finoman jelezve, ennyit talán még egy Tour-győzelem sem ér. A nemzetközi szövetségnek, a UCI-nak is hivatalos közleményt kellett kiadnia, melyben eleinte azt írták, hogy „orvosi környezetben, szakképzett egészségügyi személyzet által, a teljes hemoglobin tömeg mérésének szigorú keretein belül” továbbra is engedélyezett a vitatott metódus. Egyúttal elismerték, hogy a hosszútávú ismeretek egyelőre limitáltak a témában, a nem egészségügyi körülmények között történő ismételt szén-monoxid-belélegzés pedig olyan mellékhatásokat okozhat, mint például fejfájást, fáradtságot, hányingert, hányást, mellkasi fájdalmat, légzési nehézségeket és akár eszméletvesztést is. (A tudomány jelenlegi bizonyítékai alapján egyébként ha tényleg „csak” a vérben lévő hemoglobin értékének mérésére használják a CO-t, és a vizsgálatra felhasznált CO mennyisége alacsony, akkor nincs teljesítményfokozó hatása, ugyanakkor az ismételt használata, vagy pedig a magas koncentráció komoly veszélyeket hordoz, szélsőséges esetben akár halált is okozhat).
A folyamatosan felerősödő kririkák hatására később az UCI is módosított álláspontján: előbb „megkérte” a csapatokat, hogy ne folyamodjanak rendszeresen ehhez a módszerhez, aztán viszont egyenesen a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökséghez, a WADA-hoz fordult, hogy teljesítményfokozó szempontból is vizsgálja meg a CO használatát. A lépések, úgy tűnik, elérték céljukat: elsőként a Tour-címvédő Pogačar csapata, az Emirates jelentette be hivatalosan, hogy nem alkalmazzák többé a módszert (noha nem is annyira burkoltan utaltak rá, hogy nem értenek egyet a „két évtizede szabványosított és validált technika” kiiktatásával). Őket várhatóan követni fogják a többiek is, főleg, hogy jelen állás szerint nem is nagyon lesz más választásuk: a UCI ugyanis a hét közepén már arról adott ki friss közleményt, hogy a január 31-február 1-jei évnyitó ülésén előirányozza a CO-inhaláció betiltását. Maradnak hát a jól bevált asztmagyógyszerek.
