„Voltak mélypontok és voltak erős részek. Nem vagyok egy érzelgős típus, de a kimerültség miatt rengeteg érzelem öntött el a végén. Amikor eléred azt, amiről álmodtál, egészen hihetetlen. Soha nem éreztem ehhez foghatót. Nem tudtam mást tenni, mint sírni” – mesélte a fiú.
Zak hajnali 4 órakor indult el, hogy a következő 28 órát emelkedőkön töltse, így másnap reggel 8 órakor tette meg az utolsó néhány métert, ami ahhoz kellett, hogy feljusson a képzeletbeli hegycsúcsra. A legnehezebb szakasz az volt, amikor esni kezdett, hajnali 3 óra körül, amikor már 23 órája nyeregben ült, de a kísérői végig támogatták, így nem adta fel.
„Az éjszaka sokkal nehezebb volt, mint a nappal. Hajnali háromkor esni kezdett és lehűlt az idő, megfordult a fejemben, hogy megállok, de mindig volt valaki mellettem, egész éjjel, nekik köszönhető, hogy végül nem tettem.”
Burgess több mint 3000 fontot gyűjtött össze a brit Re-cycle jótékonysági szervezetnek. Az alapítvány használt kerékpárokat javít meg és küld el Afrikába, hogy az itt élő közösségek is hozzájuthassanak a számukra fontos közlekedési eszközhöz.
Zak apja, aki szintén kerékpározik, és anyja is igyekezett figyelmen kívül hagyni ezt az elképesztő ötletet, de végül a fiú elszántsága győzött.
„Bár eleinte nem támogattuk, hogy ilyen fizikai megterhelésnek tegye ki magát, végül a kihívást megelőző este rövidnadrágért szaladgáltam, mert Zak ekkor jött rá, hogy az nincs neki” – mesélte Niels Burgess.
„A profik megőrülnének, ha tudnák, mennyire felkészületlenül indult el. De amikor már nyeregben volt, egyértelműnek látszott, hogy akaratereje végighajtja az úton. Persze féltettük éjjel, amikor még esett is és hideg volt, de nem is lehetnénk büszkébbek rá!”
Forrás: cyclingweekly.com
