Mi bringások tudjuk, milyen fontos a megfelelő hátizsákkal útra kelni, és valljuk be, szeretjük, ha egy táska nemcsak funkcióját tekintve pöpec, de stílusos is.  Ilyenek a Blind Chic. táskái, melyek egyenesen a bringa szerelmeseinek készültek. Most a márka tervezői, Juli és Neža mesélnek nekünk, miért jelent számukra a tekerés többet a szimpla sportnál.  

Megosztás:

Mióta kerékpároztok?

Juli: Mióta az eszemet tudom, kerékpárral járok mindenhová. Biciklivel közlekedtem Szegeden is, Budapesten is, és az összes külföldi városban, ahol hosszabb ideig tartózkodtam.

Az igazi szenvedély akkor alakult ki, amikor Dániában éltem, ahol a kerékpározásnak hatalmas kultúrája van és ennek köszönhetően az infrastruktúra nem csak a városokra korlátozódik, hanem az egész országot behálózza. Belelátni egy ilyen kultúrába, ahol ekkora figyelmet fordítanak a kerékpárosokra, egyszerre volt meglepő és hihetetlenül inspiráló. Ott nem számít, ha esik, ha fúj, ha a fél családot el kell szállítani, mert kerékpárral minden megoldható.

Neža: Csak 6 évesen tanultam meg biciklizni, de onnantól számítva az életem részévé vált a tekerés. Komolyabban akkor kezdett el érdekelni a bringázás, mikor 15 évesen megkaptam az első országúti bicómat.

Miért kezdtétek el a tekerést?

Juli: Számomra ez természetesen jött, mert Szegeden nőttem fel, ahol bringával szinte minden megközelíthető, nagyon rövid idő alatt. Nekem valahogy mindig a függetlenséghez vezet vissza minden kerékpáros kezdeményezés. Gimnazista, egyetemista koromban leginkább közlekedési eszközként szolgált. Örültem, hogy nem kellett se autóhoz, se tömegközlekedéshez igazodni.

Neža: Nekem a bicikli mindig is egy olyan eszközt jelentett, amivel új helyeket fedezhetek fel a házunk vagy a falu környékén. Segítségével függetlennek érezhettem magam, és elég bátorságot adott ahhoz, hogy kisebb felfedezőutakra indulhassak, akár a szüleim nélkül.

Milyen gyakran és milyen terepen bringáztok?

Juli: Minden nap kerékpározom, viszont a napi rendszeresség többnyire a városra korlátozódik.

Nyáron, ha tehetem, igyekszem minél többet túrázni. A kerékpár típusa nagymértékben befolyásolja, hogy ezt milyen terepen tehetem, így egyelőre maradok országúton.

Neža: Imádok hajnalban kitekerni a Hármashatár-hegyre, amikor a város még alszik. Csak én és a madarak, olyankor újra kisgyereknek érzem magam, és az egész erdő a játszóterem. Hétvégente gyakran hagyom el a várost és látogatom meg a Pilist. Olyan sok az izgalmas bringás ösvény, szeretek ezeken eltévedni, még ha csak 1 percig is. Az új kedvencem pedig a bikepacking, ami tulajdonképpen könnyűsúlyos bringázást takar, és amelynek során meghódíthatom a nehezebb terepeket is.

Milyen szerepet tölt be az életetekben a kerékpározás?

Juli: Számomra a kerékpározás egy életforma. Nezával télen-nyáron kerékpározunk a város határain belül és kívül is. Mindketten vidékről származunk. Én Szegedről, Neža pedig Ljubljana vonzáskörzetéből, egy kis településről, melyet a természet ölel körbe. Az, hogy sikerült elviselhetővé tenni a város ritmusát, sokban köszönhető annak, hogy kizártuk az életünkből a tömegközlekedést.

A kerékpározás végtelen szabadságot nyújt, mellyel az ember nem csak függetleníteni tudja magát időtől, forgalomtól, menetrendektől, de a lelkét is felszabadítja.

Mi az utóbbi években éreztünk rá a városon kívüli kerékpározás nyújtotta lehetőségekre. Az ember bármerre utazhat kerékpárral, sokszor terveznie se kell előre, csak elindul a nagyvilágba és ott szál meg ahol a ráesteledik. A legfontosabbak viszont azok a kapcsolódások és élmények, melyek a kerékpározáshoz fűzött szenvedélynek köszönhetően alakultak ki.

Neža: A kerékpározás óriási szerepet játszik az életemben. Fogalmazhatnék úgy is, hogy ez mindennek, amit valaha csináltam és minden jövőbeli tervem hajtómotorja. Részese lenni a biciklis kultúrának formált azzá az emberré, aki most vagyok.

Milyen számotokra az ideális kerékpár?

Juli: Én abszolút funkcionális típus vagyok, számomra a legfőbb prioritás, hogy a kerékpár megfelelő legyen azon a terepen, ahol napi rendszerességgel használom. Ennek ellenére szeretem csinosítgatni a saját ízlésem szerint. Előbb vagy utóbb, mindig el kezdek kötődni mindegyikhez, ezért nagyon nehéz megválni tőlük.

Neža: Az én olvasatomban a tökéletes bringa olyan, mint egy svájci bicska, multifunkciós és bírja a strapát!

Mit tanácsoltok azoknak a nőknek, akik most kezdenek bringázni?

Juli: Hordjanak bukót! Eleinte ijesztő belecsöppenni a budapesti forgalomba. Nekem is az volt, de az ember gyorsan hozzászokik és megtanulja, hogy hol vannak a határai, és hol, melyik úton szeret közlekedni vagy éppen mit vállal be. A bukósisak lehet, hogy nem segít az ember komfortérzetén, de minden bizonnyal ad egy olyasfajta biztonságérzetet, ami átlendíti a kezdeti félelmeken.

Neža: Minél többet tekersz, annál magabiztosabbá válsz és jobban fogod bírni az erősebb terhelést. Kezd apró lépésekkel, figyelj oda a részletekre, viselj bukót és soha ne add fel!

Szerintetek miben más nőként kerékpározni?

Juli: Sokáig gondoltam azt, hogy van egy megkerülhetetlen része a rendszeres kerékpározásnak, mégpedig az a számtalan kompromisszum, amit az öltözködésben meg kell hozni: ha férfivázas a bicikli nem hordhatunk szoknyát; ha túl meleg van, megizzadunk; ha magassarkút hordunk, nem tudunk pedálozni. A lista végtelen. Aztán az utóbbi években meghoztam azokat a döntéseket, melyekkel már együtt tudok élni, megtaláltam egy olyan egyensúlyt, ami én vagyok. Szerintem idővel minden nő megtalálja a maga kereteit, kompromisszumait a kerékpározásban úgy, hogy a saját mércéjével mért nőiessége ne csorbuljon.  Szerintem itt a megfelelő kerékpár kiválasztása kulcsfontosságú. Fontos, hogy az öltözködési és közlekedési szokásoknak megfelelő eszközt válasszunk, ami sokat segíthet komfortosabbá tenni a napi tekerést és talán kevesebb áldozattal is jár.

Neža: A bringa számomra mindig is egy olyan tárgyat jelentett, amely felhatalmazta a nőket arra, hogy ők is lehetnek erősek és bátrak, és csinálhatnak olyan dolgokat is lelkesedéssel, amelyek messze túlmutatnak a tőlük elvárt határokon.

Milyennek látjátok a hazai női kerékpárosokat?

Neža: Rengeteg bringás csajt látok nap, mint nap a városban ingázni, ami nagyszerű. Viszont még boldogabb lennék, ha többen lennénk a városon kívüli terepeken is, hiszen bringával felfedezni a természetet és kalandozni erre-arra, igazán vagány dolog!

Ha most változtathatnátok valamin az itthoni kerékpáros világban, mi lenne az?

Juli: Nekem a leginkább zavaró tényező a megfelelő infrastruktúra hiánya, városon belül és kívül is. Hihetetlen mértékben lehetne növelni a kerékpárral közlekedők számát, ha a városban és az országban lenne erre megfelelő figyelem.

Neža: Szuper lenne, ha a taxi- és buszsofőrök türelmesebben viszonyulnának hozzánk, bringásokhoz. Mindannyian sietünk valahová és biztonságosan, de legfőképpen egy darabban szeretnénk odaérni.

Nézd meg, hogyan és miért tekernek a lányok!

Meghallgatnád, milyen zenére tekernek a lányok? Szerencséd van, mert kaptunk tőlük egy playlistet:

Szeretnél többet tudni arról, hogy miért tekerünk? Akkor katt ide!

Ez a weboldal cookie-kat használ

A személyes adatai cookie-kon keresztül történő kezelésével, valamint ezzel kapcsolatos jogaival kapcsolatban további információkat talál itt: Információk személyes adatai kezeléséről cookie-k és más webes technológiák használatával. Az alábbiakban adhat hozzájárulást személyes adatai meghatározott célból történő kezelésére.