Looney tudta, hogy nem kell várandósan bringáznia, hiába profi mountain bike-os. De akart: igyekezett mozgásban tartani magát a terhesség teljes időtartama alatt. Blogjában más nőket is arra bíztatott, ne üljenek a kispadon, csak azért mert babát várnak.

Még a 40. hétben is komfortosan érezte magát a bringáján, mesélte a bicycling.com-nak pár nappal a baba érkezése előtt. „Határozottan érzem a plusz súlyt hegymenetben, és kevesebb erőm van, de az egyensúlyozással nincs gond. Hetente ötször-hatszor tekerek, a terhesség kezdete óta, fokozatos volt a változás. Egy süllyesztett vázú montim van, így kényelmesen elfér a pocakom.”

„Csak olyan utakon edzek, ahol teljesen biztonságban érzem magam, így soha nem félek, és nem vagyok ideges a bringán. Örülök, hogy kijutok a szabad levegőre és jól érezhetem magam. Remélem a szülés után hamar visszaülhetek a nyeregbe”

Nem mindennapi látvány, ahogy egy kismama, hatalmas pocakjával felpattan a bringájára. Sonya elmondása szerint kapott is hideget-meleget, azonban a negatív visszajelzések elsősorban férfiaktól érkeztek. „Többen mondták, hogy ez veszélyes, és milyen felelőtlen vagyok… tudom, hogy jót akarnak, de a terhes nőkön kívül senki nem tudhatja, hogy mi az, ami komfortos számukra. Mindenkinek más a jó. Nekem profi kerékpárosként nem veszélyes a tekerés. Láttam már terhes síelőket, akik olyan trükköket csináltak, amikre én soha nem lennék képes, baba nélkül sem… ameddig a számomra biztonságos zónában maradok, nem lehet gond.”

„Őszintén, néhányszor majdnem elestem sétálás közben, és soha, egyszer sem volt ilyen bringázás közben! Egyszerűen okosan csinálom, olyan utakat választok, amiken tudom, hogy nem lesz baj.”

A negatív megjegyzéseket azonban könnyen ellensúlyozták, sőt felül is múlták a pozitív visszajelzések. Sok nőnek segített, aki bizonytalan volt a gyermekvállalást illetően, attól félve, hogy elveszítve hobbijait, egy kicsit önmagát is elveszíti. „A terhesség nem olyan, mintha mozgássérült vagy beteg lennél. Ameddig biztonságosnak érzed, addig tekerj! Te ismered legjobban a tested és a határaid.”

Ne felejtsük el, hogy a biciklizés mentális és fizikai hatásai várandósan is érvényesülnek: egy olyan időszakban, amikor a tested változik, és kevésbé tudod kontrollálni, sokat segíthet, ha kiengeded a gőzt. Az ízületi fájdalmak, melyek gyakran felütik a fejüket a várandósság alatt, a biciklin egyáltalán nem zavarták Sonya-t. Voltak azonban más nehézségei.

„Bár úgy tűnhet, mintha minden szuper lenne, nehéz napjaim is voltak. Az első trimeszterben szorongással küzdöttem, úgy éreztem, valami nem stimmel. Valójában már tavaly teherbe estem, és elvetéltem, és ez okozta a félelmet, hogy ezúttal is baj lesz.”

„Nagyon nehezen viseltem, hogy a testem megváltozik, és attól féltem, fizikailag képtelen leszek biciklizni. Aggódtam a szponzorálás miatt is, hiszen ebből élek. Féltem, hogy kevésbé tartanak majd tehetségesnek, és féltem az előítéletektől.”

„Azért kezdtem el a blogomat, és követtem benne végig a terhesség időszakát, hogy megmutassam más nőknek: nincsenek egyedül. A terhesség alatt magányosnak érezheti magát az ember, mintha senki sem értené meg, hogy mennyire nehéz ez az időszak. Holott állítólag ez életünk egyik legboldogabb időszaka!”

„Hihetetlenül hálás vagyok, hogy teherbe estem, terveztük a babát, de nagyon hosszú időbe telt, hogy tényleg kiegyensúlyozott és izgatott legyek. Eleinte többnyire frusztráltnak éreztem magam, a kerékpározással kapcsolatban is. Meg kellett találnom, hogy mennyit esik jól tekerni, milyen gyakran és milyen terepen, és hozzá kellett szoknom, hogy kevesebb erőm van, mint korábban. Körülbelül a 4. hónapra sikerül mentálisan is elfogadni ezt, és élvezni, hogy biciklizhetek!

Forrás: bicycling.com