Sabra Davison, az egyik alapító már 12 éve próbálja átadni kerékpározás iránti szenvedélyét a fiatal lányoknak, szerte az Egyesült Államokban. Az „ügyeletes kalandor” titulussal felruházva tervezi és szervezi az eseményeket, amelyek lehetőséget biztosítanak a kislányoknak, hogy összejöhessenek, profi kerékpárosoktól tanulhassanak, biztonságos környezetben fejleszthessék a képességeiket, és mindenekelőtt jól érezzék magukat.
Sikerült helyet szorítania számunkra a szoros időbeosztásában, hogy az erős női mentorok jelentőségéről beszélgethessünk, és arról is, hogy a Little Bellas miként kezeli a kerékpárosok egyéni szükségleteit, illetve hogy milyen érzés egy egész csapat tehetséges nővel együtt dolgozni egy közös cél érdekében.
Hogyan fogtál bele a Little Bellas elindításába?
Ez már a kezdetektől fogva szívügyem volt, de amint belevágtam, nem néztem vissza többet. Hét év önkénteskedést követően úgy döntöttünk, magasabb szintre kell emelnünk a dolgot. Emlékszem, hogy szendvicsek felett ücsörögve döntöttük el igazán a másik két alapítóval, Angela Irvine-nal és Lea Davison-nal, hogy megvalósítjuk a tervet. Mindannyian más-más szemszögből közelítettük meg a célt, de tudtuk, hogy ha ezeket összerakjuk, akkor működőképes lesz a dolog. Angela a lányok önbizalmának fejlesztésére koncentrált, Lea pedig a versenyzés által generált belső motiváció megragadására összpontosított. Ezek párosultak a saját, fizikai aktivitáshoz és kerékpározáshoz kapcsolódó átfogó megközelítésemmel, így hát tudtuk, hogy valami nagyszerű dolog összetevőit birtokoljuk.
Ki inspirált és mentorált téged, amikor fiatalon tekerni kezdtél?
Szerencsés vagyok, hogy Vermont-ban nőhettem fel és inspiráló sportolókkal voltam körülvéve. Ezt úgy értem, hogy Andy Bishop alatt tanulhattam meg mindent a kerékpározásról. Női edzőim is voltak, szóval a környezet hihetetlenül gazdag volt sportolói szempontból és rengeteg sikeres nő vett körül. Anyukám és a testvérem aktívan támogattak, bátorítottak és a sportnak nagyon nagy jelentősége volt az életemben, már fiatalkoromtól kezdve.
Olyan szervezetként, amely a mentorálást próbálja előtérbe helyezni a coaching helyett, hogyan bátorítjátok a mentoraitokat és a vezetőiteket arra, hogy megosszák a lányokkal a képességeiket?
Vannak mentorok, akik teljesen otthonosan mozognak a gyerekek között, míg mások igényelnek némi útmutatást. A mi szerveztünk célja módot találni arra, hogy a nők támogathassák egymást, a lányok és a mentorok egyaránt. Öt főmentorunk van az országban, akik a régiójukban élő nőkkel foglalkoznak. Azt szeretnénk, ha mindenki úgy érezné, hogy van kire támaszkodnia, van kivel megosztania az ötleteit vagy kitől tanácsot kérnie. Emellett egy csoportos mentorálási modellt is követünk, amely elősegíti a lányok és az eseményeket vezető hölgyek kapcsolatának szerves fejlődését.
Mi volt a legkiemelkedőbb visszaigazolás, amit az egymást támogató nők közötti dinamika építése által eddig megéltél?
Tavaly első alkalommal sikerült mind az öt vezető mentort összehozni, és az egy valóban hihetetlen élmény volt. Csodálatos érzés volt részese lenni annak a varázslatos élménynek, mikor először találkoznak személyesen. Nagyon szuper volt látni, mennyire motiválták egymást és milyen hamar születnek új, nagyszerű ötletek, mikor az emberek összejönnek. Ha arra gondolok, mennyit fejlődött a szervezet, ahhoz képest, amikor belevágtunk, és hogy mindannyian mennyit merítettünk és fejlődtünk általa, az egészen elképesztő.
A Little Bellas keretei között hogyan szoktál beszélni a biciklizés szerepéről a mentális egészséggel és általános jóléttel kapcsolatban?
A mi megközelítésünk arról szól, hogy minden kislányt egyénileg, az ő igényeihez igazodva szólítunk meg és megpróbáljuk megfejteni, hogy őt mi fogja majd a sport szerelmesévé tenni. Ahogy nőtt a szervezetünk, úgy egyre több, különböző lányt ismertünk meg, tehát folyamatosan tanulunk. Szerintem az egyik leghihetetlenebb dolog a kerékpározással kapcsolatban, hogy szinte bárki képes fejlődni és sikereket elérni. Csak a megfelelő támogatásra van szükségük.
Valamelyik héten kint voltam az egyik rendezvényen, az egyik kislány rám nézett és azt mondta: „Szerintem én ebben nagyon jó lennék!” És én így feleltem: „Igen, szerintem is!” Hihetetlen volt látni mennyire fellelkesült. Ez az, amit imádok ebben a munkában.
Azon kívül, hogy a kerékpározással önbizalmat építetek, hogyan segítetek megtanulni a dolgok technikai oldalát, mint például, hogy hogyan kell megszerelni vagy karbantartani a bringájukat?
Fontos, hogy az alapokkal kezdjük. Nem szabad elfelejteni, hogy gyakran nagyon kicsi gyerekekről van szó, tehát élvezhető módszereket kellett kidolgoznunk rá, hogyan ismertessük meg őket a bringa különböző részeivel. Mi konkrétan öntapadós kristályköveket használunk arra, hogy megjegyezzék őket. ☺ Mondjuk amikor egy hét éves azt mondja, „akad a láncom” vagy el tudja magyarázni, hogy az egyik fogaskerékkel valami nem az igazi, az elég jó érzés tud lenni.
Azt elhiszem! És mi a következő lépés a Little Bellas számára?
Minden évben valami újat tanulunk és fejlődünk tovább, bővítjük a programunkat. Elsősorban azt próbáljuk megismerni, milyenek a lányok, és mit tehetünk annak érdekében, hogy a lehető legjobban érezzék magukat. Az évnek ez a része különösen izgalmas, mivel az egész telet munkával töltöttük és most végre itt az idő tesztelni, amit tanultunk. Épp egy tereptúrára készülünk Vermont-ban ezen a hétvégén, ami nagyon jó mókának ígérkezik! Lesz egy nagy „pumpa pontunk” is, amit tipikusan Little Bellas stílusban kell elképzelni. Az egész lényege, hogy egy nagyon bátorító környezetet teremtsünk, ahol önbizalmat lehet építeni és nagyszerű élményeket szerezni.
Hatalmas köszönet Sabra Davisonnak és a kollegájának Sarah Schreibnek, hogy időt szántak a beszélgetésünkre. Itt olvashattok bővebben a Little Bellasról vagy kövessétek őket Facebookon, hogy ne maradjatok le az eseményeikről.
