Amikor a kerékpár először érkezett meg Ázsiába és Afrikába, nem keltett túl jó benyomást. A furcsa kétkerekű tárgyat, amit a nem túl népszerű nyugati gyarmatosítók hoztak magukkal, bizalmatlanul fogadták.

Megosztás:

Európában a biciklik új, izgalmas, úttörő találmányként kerültek a piacra. Mindössze egy évtizeddel később már minden társadalmi osztály élvezte ennek a közlekedési módnak az előnyeit. Azonban Afrikában és Ázsiában sokkal nehezebben terjedt el. A kerékpár kora csak a második világháború után virágzott fel. De vajon miért?

Biciklizés Kuala Lumpurban © Pictures From History / AKG / Profimedia

Köszönjük, nem kérjük

Az első és legjelentősebb probléma a megbélyegzés volt. Ahelyett, hogy innovációt és fejlődést társítottak volna hozzá, az emberek csak egy újabb imperialista eszközként tekintettek a kerékpárokra, amiket azért hoztak a nyugatiak, hogy ezzel is átformálják és asszimilálják a társadalmat. Miközben más nyugati termékeket könnyen befogadtak, mint például a szappant, a biciklik üzenete mást hordozott: „Változzatok meg, legyetek olyanok, mint mi!” Ők pedig nem akartak olyanok lenni. Kínában például erőszakos tüntetésekhez vezetett ez az egész helyzet.

Afrikában sem történt másképp: hosszú ideig nem fogadták el a kerékpárokat. 1931-ben egy kis faluból származó férfi beszerzett egyet, ami igen hátborzongató tettnek tűnt akkoriban. Arra használta, hogy dolgozni járjon vele. Évekkel később a szomszédok még mindig úgy emlegették: „a fehér ember.”

Ételszállítás Japánban

Japánban azonban nem volt ekkora az ellenállás a nyugati modernséggel szemben. A 20. század elején már saját kerékpáripart működtettek, külföldre is gyártottak járműveket. Azonban akadtak más problémák, amik az emberek szívéhez vezető úton akadályként álltak. A kerékpárok luxuscikkeknek számítottak, amiket csak a gazdagok használnak. Az alacsonyabb társadalmi osztályoknak nem volt ilyesmire pénzük.

Nőknek a világon sehol

Nehéz olyan kulturális pontokat találni, melyek minden országra igazak, de a nők és a biciklizés kapcsolata pont ilyen. Nem számít, hogy japán, angol vagy indiai: ha nő, akkor nem kerékpározhat. Sok ázsiai országban ez több mint 50 éven át így volt.*

Afrikában pedig még tovább. A 20. század végéig a kerékpár a férfiaké volt, így egy újabb eszköze lett a hímsovinizmusnak. Ghánában például a férfiak boldogan pattantak vasparipára, hogy kimenjenek vele a földekre dolgozni, a nők azonban nem. Hazatéréskor a fejükön cipelték a terményt, férjük pedig elhúzott mellettük bringáján. Persze nem vették át a terhet…

A lázadó kerékpár

Minden tiltakozás ellenére, amikor társadalmi és politikai kérdések kerültek előtérbe, az emberiség hirtelen nagyon hasznosnak találta a bicikliket. A gyarmatosítás idején, és még utána is, a kormányok megadóztatták a kerékpározást, korlátozták a nyilvános használatot, miközben a rendőrök két keréken őrizték a rendet. Azonban a gyarmatosítók elleni tiltakozások során, az emberek mégis kihasználták a bicikli nyújtotta lehetőségeket: így szállították a bombáikat.

Akárhová is gurult be, mindenhol jelentős változásokat hozott. Még a nemzetközi kapcsolatokat is átalakította. Reméljük, hogy a jelenben és a jövőben a biciklizés közelebb hozza egymáshoz az embereket, segít az egyenlőségért való küzdelemben és közben egészséges, fenntartható életmódot hirdet világszerte.

*Érdekes fordulatot vett a kínai bringa-történelem: az 1960-as években a kormány által szponzorált népszerűsítés következtében, a kerékpárok olyan jelentős részeivé váltak a társadalomnak, hogy a legtöbb kínai azt gondolta, ők találták fel.

Ez a weboldal cookie-kat használ

A személyes adatai cookie-kon keresztül történő kezelésével, valamint ezzel kapcsolatos jogaival kapcsolatban további információkat talál itt: Információk személyes adatai kezeléséről cookie-k és más webes technológiák használatával. Az alábbiakban adhat hozzájárulást személyes adatai meghatározott célból történő kezelésére.