Vannak, akiknek saját maguknak kell megtalálniuk a „választott családjukat”, akikkel közös szenvedélyen és érdeklődésen osztoznak, mivel az igazi családtagjaik másfajta elfoglaltságokat kedvelnek inkább. Ez a család viszont szerencsés volt a kezdetektől fogva. Heten ugyanabból a családból, ugyanazért az egy dologért rajongtak. Ez pedig a kerékpározás.

Megosztás:

Azon kívül, hogy aktív kerékpárosok, a hollandokról azt is tartják, hogy kitartó, de laza emberek. A „Toon” becenévre hallgató Anthonie Hage, mindkét tulajdonságot továbbadta a tanítványainak és egy generációnyi sikeres bringást nevelt ki: közülük négy lányt és két fiút. Amikor a két legidősebb gyerek, Bella és Keetie csupán 12 évesek voltak, gyakran tartottak édesapjukkal, amikor a Roosendaal nevű kerékpár klubba tekert, nagyjából 40 kilométerre a falujuktól. A klubbal együtt 50 kilométeres túrákat tettek meg, majd ők utána még hazafelé is letekerték a 40 kilométeres utat.

Keetie (balra) 1967-ben.

Bella volt az első, aki versenyezni kezdett. Édesapjával és húgával, Keetie-vel, egy Volkswagen bogárral és három biciklivel a bringatartón utazták be az egész országot, hogy helyi, majd külföldi versenyeken is részt vegyenek. A holland versenymezőny teljesen eltérő volt a többi országétól. A hollandiai versenyek általában 30 kilométeresek voltak, míg a szomszédos Belgiumban például 70 kilométeres versenyeket rendeztek, amelyek sokkal agresszívabbnak számítottak. Ugyan mindkét testvér azt mondja, hogy nehéz volt alkalmazkodniuk a más fajta versenykultúrához, ám ugyanannyira hasznos is volt edzés szempontjából.

Nem kellett sokáig várni, hogy Bella húga, Keetie túlszárnyalja nővére teljesítményét. Ennek talán az volt az oka, hogy szívesebben vette át a versengő stílusú bringázást és versenyzést, Bella viszont továbbra is úgy tekintett a kerékpározásra, mint egy élvezetes szabadidős tevékenységre. Keetie legyőzhetetlenné vált otthonában, tizenkétszer nyerte meg a nemzeti bajnokságot, kilencszer pedig a nemzeti országúti kerékpárversenyt. 1968-ban és 1976-ban világbajnok lett. 1978-ban az egy óra alatt letekert távolság világrekordját állította fel 43 082 kilométeres eredményével. 1975 és 1979 között a tehetséges kerékpáros 4 alkalommal nyerte el a World Pursuit Champion bajnoki címet.

Az 1979-es Kerékpár Világbajnokság.

Mint akármelyik másik szuperhős, Keetie is azok közé tartozott, akik az anonimitás fátylába burkolóztak. Tanárként dolgozott, ahol diákjai többsége megfeledkezett a tényről, hogy a tanáruk az ország egyik legjobb kerékpárosa és egyben világrekorder is. Keetie álma volt nekivágni a Tournak, amit akkor még Tour Féminine-nek hívtak. Sajnos ez sosem sikerülhetett neki, amit annak tud be, hogy bonyolult kapcsolatban volt egy edzővel a holland kerékpárszövetségből, ahol Keetie korábban koordinátorként dolgozott.

A nyolcvanas években Keetie végül visszavonult. Azt mondja, nem volt annyira nehéz döntés. Ő volt minden idők egyik legnagyobb és legvisszafogottabb női kerékpárosa. Keetie később édesanya, majd lelkes tanárnő lett, a versenyzés napjait pedig örökre maga mögött hagyta. Végülis ott volt a két húga, Heleen és Ciska, akik előtt még ott állt a jövő.

Ez a weboldal cookie-kat használ

A személyes adatai cookie-kon keresztül történő kezelésével, valamint ezzel kapcsolatos jogaival kapcsolatban további információkat talál itt: Információk személyes adatai kezeléséről cookie-k és más webes technológiák használatával. Az alábbiakban adhat hozzájárulást személyes adatai meghatározott célból történő kezelésére.