Glasgowtól Manchesterig: karácsonyi bringatúra hazafelé!

Szerző: Megan Flottorp

nem az: két barát valósította meg a vászonra illő kalandot. Claire Davis és Rosie Baxendine Glasgowtól Manchesterig tekert, december 19-től 23-ig. A hosszú távú bringások pontosan úgy terveztek hazaérni, hogy szinte azonnal bonthassák az ajándékokat. Idegenek kedvességére támaszkodtak, hogy szálláshoz jussanak az út során, és persze adományt is gyűjtöttek.

A két barát aktív csoportvezető és amikor felfedezték a két város között bicikliutat, nem bírtak magukkal. A túra Rosie ötlete volt, de ahogy Claire a We Love Cycling csapatának mesélte: mindketten le szerették volna nyomni és azt gondolták: miért várjanak tavaszig, ha karácsonykor is megtehetik?

A tervezés első szakaszaiban volt bennük némi nyugtalanság, Claire azt gondolta, végül nem visznek végig ilyen őrültséget. Ekkor azonban a Surly felajánlott egy biciklit a túrára, ezt pedig nem utasíthatta vissza.

Claire, állítás szerint, nem kifejezetten sportos alkat, de nagyon szeret a szabadban lenni és arra használja bringáját, hogy elmeneküljön a városból. „Számomra a biciklizés az útról szól, így szeretek nagy távokat megtenni és sok helyre ellátogatni útközben.” Bizonyítja talpraesettségét, hogy két évvel ezelőtt – annak ellenére, hogy még sosem volt ilyen nagy túrán – lefoglalt egy repjegyet Vietnámba, ahol vett egy mountan bike-ot és 3000 km-et meg is tett vele Bangkokig. „Egyedül voltam és nem terveztem meg előre az utat. Nagy kihívás volt, 4 országon keltem át, extrém időjárási viszonyok között, de csodálatos élmény volt, amit bármikor megismételnék” – mesélte.

Már nem lesz új neki az élet a nyeregben, és ez a mostani túra különösen közel áll a szívéhez. A Lupus UK szervezet számára gyűjt adományokat. Claire elmondta, hogy pár évvel ezelőtt unokatestvére, Kate fiatalon halt meg lupuszban (autoimmun betegség, amely a test különböző szerveit támadhatja meg), miután évekig harcolt a betegséggel. „Ő inspirál arra, hogy a lehető legteljesebb életet éljem, és hogy folyamatosan kihívások elé állítsam magam, feszegessem a határaim.”

Claire akkor is sokat gondol Katie-re, amikor egy kis plusz motivációra van szüksége, hogy átlendüljön egy akadályon. „Amikor nehéz helyzetben vagyok, vagy úgy érzem, nem bírom tovább, rá gondolok és másokra, akik olyan nehézségekkel néznek szembe, amilyenekkel ő is nézett, minden nap. Emlékeztetem magam, hogy hálásnak kell lennem, hogy meg tudom tenni azokat a dolgokat, amiket szeretnék.”

Az adománygyűjtés motivációja mellett, karácsonyi dekorációval is felszerelkeztek, mielőtt útnak indultak. „Feldíszítjük a bicikliket, és magunkat is. Néhány LED égő gondoskodik arról, hogy jól láthatóak legyünk, és vízálló zokni alakú táskáink is vannak.”

Ahhoz, hogy a rövid nappalokból a lehető legtöbbet kihozhassák, korán kellett kelniük és úgy tekerni át magukat a hosszú órákon, hogy ne fázzanak meg, amikor megállnak. Persze előre nem tudták megjósolni milyen időjárás vár rájuk, de sejtették, hogy ez lesz a legnagyobb kihívás a túra során.

Szállás tekintetében pedig a karácsony szelleme által átjárt idegenekre és online csoportokra támaszkodtak. Kaptak is felajánlást, istállót és pajtát, ahol meleg hálózsákjukban eltölthették az éjszakát. Ezek az igazi karácsonyi jótettek!

És hogy mivel ünnepeltek? Minden bizonnyal forró zuhannyal és egy üveg pezsgővel, ezek után pedig természetesen a családjukkal töltötték a karácsonyt! Claire nem sok pihenést tervezett be: december 26-án már ismét két keréken indul egy versenyen.