Leo Rodgers repül. Ugrat és csúszik a külváros graffitikkel borított utcáin. Mi, kerékpárosok, tudjuk milyen érzés egy olyan emberrel bringázni, mint Leo. Megbízhatsz benne, mindig a jó utat választja, nem lazsál, és valószínűleg könnyedén maga mögött tudna hagyni, de nem teszi. Úgy ül a nyeregben, mintha oda született volna.

Szinte meg sem kell említeni, hogy Leo Rodgers egy hosszú hajú, magas, féllábú férfi. A bicycling.com munkatársa beszélgetett vele, az ő beszámolóját olvashatod cikkünkben.

A kerékpár rengeteg csodás helyre vitte már el Leo-t. Azonban sokszor küldte földre is. Mielőtt elindultunk közös tekerésünkre, Leo és én beszélgettünk az esésekről: „A felbukás a biciklizés része” – mondta. „Úgy érzem, ha egyszer elesek, azzal letudtam a napi kvótát, többet nem fogok.” Leo összes barátjának van egy-egy sztorija az eséseiről.

Élete legnagyobb balesetére is emlékszik, és ezt nem is bánja. Egyértelmű, hogy mindig is kereste az izgalmas kihívásokat, szeretett száguldozni. Gyerekként a környéken elsőként kezdett BMX-szel ugrálni. Első komoly bringájára 450 dollárt költött. Már ezzel is esett, de csak kisebbeket – és legalább megtanulta, hogy sisakot kell hordania.

Azonban 2007 decemberében már nem volt ilyen szerencsés. Apja még utánaszólt: „Vigyázz magadra!”, amikor útnak indult, hogy csatlakozzon barátaihoz. Leo fiatal volt és őrült: több mint 160 kilométer/órával száguldott a Fowler Avenue-n. Nem ez volt az első alkalom, hogy ilyen sebességgel tekert. Tudta, hogy a bringa kormánya kissé kilazult, gondolta, majd másnap megigazítja. Azonban volt nagyobb baj is: a bicikli megállíthatatlanul remegett Leo alatt. Irányíthatatlanná vált, Rodgers pedig a kórházban ébredt.

A két jelenet között legalább egyszer újra kellett éleszteni, mert leállt a szíve. Szerencsére arra nem emlékszik, hogy a biciklivel való zuhanáskor az útmenti korlát felhasította bal combját. A kanálisban lebegett és erősen vérzett, ameddig egy szemtanú minden bátorságát összeszedve beúszott érte az aligátorok által is kedvelt folyóba.

Leo lábát nem lehetett megmenteni. Amikor amputálták, édesapja azt gondolta, fia élete hátralévő részét kerekesszékben fogja tölteni. De nem így lett.

Kerékpárral megy dolgozni a biciklis boltba, ahol segít a vásárlóknak új bringát választani és megszereli a régieket. 25 mérföld nem kevés, de minden nap megteszi a távot. Sokszor előfordul, hogy a mellette elhajtó autóból fotózzák vagy videót készítenek róla.

De persze nem csak ingázik: gyakorlatilag mindegyik kerékpáros eseményen részt vesz. Szeret fixisekkel csapatni az éjszakában, kemény edzéseket tolni a spandex-esekkel és gravelre is bármikor felpattan. Részt vesz alley cat versenyeken és terepen is megállja a helyét.

Barátai tudják, ha Leo áll a csapat élén egy csoportos tekerés alkalmával, az izgalmas és fárasztó menet lesz. „Az a célom, hogy motiváljak másokat. Dolgozom rajta, hogy ezt elérjem.”

A biciklizésnek és a megtörhetetlen lelkének köszönhetően Leo hatalmas utat tett meg a kórházi ágytól. És szeretné, ha bringája még tovább és tovább vinné. Világosan tudja, hogy merre tart.

Forrás: bicycling.com