Kerékpárjaink bizonyos fokú konzisztenciát biztosítottak számunkra az elmúlt pár év ismeretlen tényezői között. Ők voltak a menekülésünk egy nyüzsgő vagy egy csendes házból, lehetővé tettek valamit, amit a válság teljes ideje alatt nem tehettünk meg máshogy, ők adták a szabadságot és a lehetőséget a barátokkal való kapcsolattartásra. Számomra például a tekerés kimerítette a társasági életem, mert épp a járvány előtt költöztem új helyre.
Nehéz kifejezni, mennyit jelentett a biciklizés számunkra. Nekem akkor lett egyértelmű, mennyire fontos a bringám, amikor a karantén feloldása után először mentem dolgozni. Nem volt túl messze tőlem az iroda, így biciklivel mentem. A főnököm javasolta, hogy zárjam le a bringám és vonattal menjünk egy üzleti találkozóra. Nagyon féltem, hogy ellopják! Nem voltam hajlandó otthagyni, egész nap cipeltem magammal.
Lehet, hogy az a baj, hogy jelenleg csak egy biciklim van. Mindenesetre aznap rájöttem, hogy ez, az egy életem nagyon fontos részévé vált. Mivel nem mehettem kocsmába vagy kávézóba, egyedül a biciklis csapatom tagjaival volt kapcsolatom a munkán kívül. A klub – Lakes Gravel Gang (LGG) –a korlátozások idején alakult, és kezdetben csak párban tekerhettünk. Aztán engedélyezték a hat fős csoportokat, és mostanra több ilyen is van, olyan sokan lettünk. Világosan látszott, mennyire sokat jelentenek a szombati túrák az újonnan érkezőknek. Úgy döntöttem, kikérdezem őket, mit jelentenek számukra közös útjaink.
Volt, aki pontosan azt írta le, amit én is éreztem:
„Annyira pozitív hatással van rám, hogy egy kerékpáros közösség tagja lehetek. A járvány igazi hullámvasút, és sokszor nehéz meglátni a fényt az alagút végén. Azonban a tudat, hogy kéthetente jövök a csapattal túrázni, célt ad. A barátságos hangulat nagy örömet jelent. Ha egy lakatlan szigeten rekednék, szeretném, ha velem lenne a biciklim!”
Sokak számára a közösség jelentette a legnagyobb vonzerőt:
„Újra szociális lehetek és kimozdulhatok otthonról.”
„Segített, hogy új embereket ismerjek meg, és magabiztosnak érezzem magam egy új helyen.”
„Nagyon jó hasonló gondolkodású emberekkel találkozni, és élvezni velük az edzést és a társasági életet.”
A mentális egészség komoly aggodalomra adott okot az elmúlt néhány évben. Ez sok válaszban tükröződött:
„Az, hogy a szabadban lehetek, megkönnyítette a szorongásról való beszélgetést.”
„Segített, hogy új embereket ismerjek meg, új barátokat szerezzek, és új helyeket fedezzek fel. Az, hogy egy csoporthoz tartozom, jót tett a mentális egészségemnek.”
„Önbizalmat adott ahhoz, hogy egy esés után újra felüljek a montimra, és úgy érzem, hogy a biciklizés társasági esemény is lehet, nem csak kemény edzés! Azt hiszem, alábecsüljük a szocializáció jelentőségét. Az elmúlt 2 év nagyobb hatással volt ránk, mint gondolnánk. A csoport egy leheletnyi friss levegőt jelent, és nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki benne van, otthon érzem magam közöttük!”
„Csodálatos volt találkozni hasonló gondolkodású emberekkel és új helyekre eljutni. Segített kicsit lerázni a COVID-féle szorongást és elszigeteltséget!”
Sok ember motivációja igazi mélypontra süllyedt ebben az időszakba. Elszoktunk a társas helyzetektől. és hogy belekényszerítsük magunkat olyan szituációkba, amikről tudjuk, hogy jót fognak tenni, még ha nincs is hozzájuk kedvünk.
„Egyedül nincs motivációm biciklizni, de ha tudom, hogy vár egy szórakoztató, támogató csapat, akivel együtt indulhatok el, sokkal könnyebben tudok kikelni az ágyból és felszállni a biciklire!”
„A biciklizés jó módja volt annak, hogy kiszabaduljak a házból, de lassan már munkának érződött, így teljesen elment tőle a kedvem. A közösségi kerékpártúrák viszont lehetővé tették, hogy újra élvezzem, és csodálatos, hozzám hasonló emberekkel kommunikáljak!”
„Borzasztóan nehezen találok időt rá, hogy túrákat szervezzek a barátaimmal és nem is nagyon ismerem a környéket. Jó tudni, hogy vannak, akik megteszik ezt helyettem!”
„Okot ad rá, hogy kijöjjek a házból és nyeregbe üljek. A meghatározott időben és helyen való találkozás segít, hogy akkor is elinduljak, amikor nincs olyan jó idő.”
Végső soron a közösség és a kapcsolatok azok, amik a legnagyobb hatással voltak az emberekre ebben a nehéz időszakban:
„Egy olyan év után, amikor szinte semmilyen emberi kapcsolatom nem volt, végre közösségre találtam. A szociális szorongásomon is sokat segített, nem idevalósi vagyok, és úgy érzem, ebbe a csapatba mégis beleillek.”
„Nemrég veszítettem el a kislányomat. A csoport lehetőséget ad arra, hogy újra nyeregbe üljek, új kapcsolatokat teremtsek, új utakat találjak, egy támogató és szórakoztató környezetben.”
„A járvány idején elköltöztem és otthonról dolgoztam, így nagyon nehéz szituációba kerültem. Az LGG azonban lehetőséget adott arra, hogy barátokat szerezzek, csevegjek és nevessek. A bringámnak köszönhetően most egy csodálatos támogató közösség része vagyok.”
„Teljesen újoncként csatlakoztam a csoporthoz, és csodálatos lehetőséget találtam benne új emberek megismerésére és barátok szerzésére. Mindig van kivel beszélgetni, a hangulat vidám és élettel teli! Ha másokkal tekersz, új helyekre is eljutsz, és olyan terepeket is beveszel, amiket egyedül nem mernél.”
„Lehetővé tette, hogy találkozzam és barátkozzak a közelben élő nőkkel, a baráti köröm NAGYON kibővült!”
