Az epigenetika szerepe
A DNS-ünk egyfajta használati utasítás a testünk számára – ezt örököljük a szüleinktől –, de nem működik önállóan. Vannak apró kémiai „kapcsolók” a génjeinkhez csatlakoztatva, amelyek be- vagy kikapcsolhatják azokat. Ezeket a kapcsolókat a környezetünk, az étrendünk és az egészségi állapotunk befolyásolja. A gének be- és kikapcsolásának folyamatát epigenetikának hívjuk. „Az epigenetika mondja meg a sejteknek, hogy mit tegyenek” – magyarázta Laura Hinte, az ETH Zürich kutatója. A probléma az, hogy ha egy kapcsolót egyszer bekapcsolatak, az eredményként létrejött változások évekig vagy akár évtizedekig is fennmaradhatnak, befolyásolva a sejtek működését.
A zsírsejtek hosszútávú memóriával rendelkeznek
Az ETH Zürich kutatói egereken végeztek kísérleteket, hogy megvizsgálják, mi okozza a jojó-effektust molekuláris szinten. Megállapították, hogy az elhízás tartós epigenetikai nyomokat hagy a zsírsejteken, még a fogyás után is. Ezek a nyomok gyakorlatilag „programozzák” a zsírsejteket arra, hogy visszatérjenek a túlsúlyos állapotba, ha ismét magas zsírtartalmú étrendnek vannak kitéve.
„A zsírsejtek emlékeznek a túlsúlyos állapotra, és könnyebben visszatérnek ehhez” – magyarázta Ferdinand von Meyenn professzor. Ez a felfedezés tudományos magyarázatot ad arra, miért küzdenek olyan sokan azzal, hogy hosszú távon megtartsák a számukra optimális testsúlyukat.
A kutatócsoport emberi zsírsejtek mintáit is vizsgálta, melyek olyan személyektől származtak, akik súlycsökkentő műtéten, például gyomorszűkítésen estek át. Az eredmények alátámasztották az egereken végzett vizsgálatok eredményeit: az elhízáshoz kapcsolódó epigenetikai változások a zsírsejtekben a jelentős fogyás után is megmaradtak.
Egy újabb nehézség a súlycsökkentés fenntartásában
A diétázást követő súlygyarapodást régóta metabolikus adaptációval, hormonális változásokkal és viselkedési tényezőkkel – például érzelmi evéssel – magyarázzák. Azonban a zsírsejtek obezogén (elhízást elősegítő) memóriájának felfedezése egy újabb réteget ad mindehhez hozzá, amely nem könnyíti meg a fogyókúrázók dolgát. „A zsírsejtek hosszú életű sejtek. Átlagosan tíz évig élnek, mielőtt a testünk új sejtekkel helyettesíti őket” – magyarázta Hinte.
Ráadásul a kutatók azt gyanítják, hogy nem csak a zsírsejtek rendelkezhetnek ilyen emlékezettel. „Más testi sejtek is szerepet játszhatnak a jojó-effektusban” – jegyezte meg von Meyenn. Az agy, az erek és más szervek sejtjei szintén hozzájárulhatnak a súlygyarapodáshoz, ami tovább nehezíti a hosszú távú testsúlykontrollt.
Van mód a zsírsejt-memória törlésére?
Bár ez a kutatás mélyebb megértést nyújt arról, miért nehéz a fogyás fenntartása, új lehetőségek irányába is utat nyithat. A tudósok remélik, hogy ezeknek az epigenetikai nyomoknak a célzott befolyásolása egy nap olyan terápiákhoz vezethet, amelyek fenntarthatóbbá teszik a fogyást. Jelenleg azonban nincsenek olyan gyógyszerek vagy terápiák, amelyek képesek lennének törölni az elhízás epigenetikai emlékeit. “Lehet, hogy a jövőben megvalósulhatnak ezek a megoldások, de egyelőre együtt kell élnünk vele” – mondta Laura Hinte.
Hogyan lehet hosszú távon fenntartani a fogyást?
Sajnos ez a tanulmány nem kínál erre egy egyszerű megoldást. De segít megérteni és talán nagyobb együttérzéssel tekinteni azokra – köztük magunkra is –, akik küzdenek a súlycsökkentéssel. A zsírsejt-memória sajnos egy újabb akadály, amellyel szembe kell néznünk.
Jelenleg, ha el akarjuk kerülni a jojó-effektust, a legjobb út a fokozatos, fenntartható életmódváltás, nem pedig az extrém diéták. A kiegyensúlyozott étrend, a rendszeres testmozgás és a hosszú távú viselkedésbeli változtatások – illetve szakemberek és a barátok támogatása – továbbra is a leghatékonyabb stratégiák a testsúly kezelésére.