Az identitás elvesztése
Talán drámaian hangzik identitásról beszélni ebben a helyzetben. De ha a kerékpározás a fő hobbid, a szenvedélyed, a stresszkezelésed egyik módja – és a párod számára is ugyanez – akkor ez az életed része. Így amikor nem tudsz bringázni, az több mint egyszerű kellemetlenség.
Egy kerékpáros pár esetében a helyzet még nehezebb: elveszítitek a közösen megélt minőségi időt, miközben olyan nehéz érzésekkel kell megküzdenetek, mint a bűntudat, a frusztráció és az irigység. Fontos, hogy megtaláljátok az egészséges módját annak, hogyan kezelitek, ha a párotok valamilyen sérülés vagy betegség miatt kiesik a bringázásból – mert sajnos ezek az élet természetes részei.
Kell róla beszélni?
Természetes, hogy irigységet érezhetünk, ha a másik fél bringázni megy, főleg ha tökéletes az idő, mi pedig otthon maradunk. És fordítva is nehéz: könnyű bűntudatot érezni, amikor mi jól érezzük magunkat tekerés közben, miközben a társunk szenved otthon.
Az első lépés az érzések felismerése. Néha csak annyira van szükség, hogy biztosítsuk a másikat: örülünk neki, hogy ő ki tud menni. Vagy hallani szeretnénk, hogy hiányzunk neki az úton. Nekem és a barátnőmnek például az segít, ha az, aki elmegy bringázni, képeket küld az útról. De más pároknál ez akár ronthat is a helyzeten. Ha őszinték vagytok egymással, meg fogjátok találni, mi működik nálatok.
A frusztráció kezelése
Minél hosszabb a kihagyás, annál valószínűbb, hogy a sérült fél frusztráltnak és elszigeteltnek fogja érezni magát. Ahogy mindig, itt is fontos, hogy ezeket az érzéseket ne nyomjátok el, hanem engedjétek felszínre törni.
Ha te vagy az egészséges fél, kerüld el, hogy bagatellizáld a másik fájdalmát. Próbáld kerülni az olyan mondatokat, mint például: „Hamarosan visszatérsz” vagy „Legalább nem tört el a lábad”. Még ha jó szándék is vezérel, ezek a mondatok lekicsinylőnek tűnhetnek. Inkább kérdezd meg, hogy: „Mi a legnehezebb ebben a helyzetben számodra?” – és hagyd, hogy kiöntse a lelkét.
A FOMO és a levertség leküzdése
Hosszabb felépülési időszakok alatt gyakori a levertség. A FOMO (fear of missing out, vagyis a félelem attól, hogy kimaradsz valamiből) nagyonis valóságossá válik, és nehéz megőrizni a mentális egyensúlyt. Erre nincs csodaszer vagy egy egyszerű tanács, ami mindenkinek működne.
Nálunk például az segít, hogy együtt nézünk kerékpárversenyeket, közösen veszünk részt a rehabilitációban, és terveket szövögetünk a jövőre nézve – még ha csak a következő szezonról is beszélgetünk.
Összességében az a legjobb, ha úgy tekintetek a sérülésre vagy betegségre, mint egy közös kihívásra. Még ha néha butaságnak is tűnik, ez a szemlélet közelebb hozhat titeket egymáshoz, és a felépülést a közös történetetek részévé teheti.
A visszatérés dinamikája
Nagyon fontos megérteni, hogy a visszatérés általában nem lineáris folyamat. Ne próbáljátok meg pár nap vagy hét alatt bepótolni a kihagyott időt – ezzel valószínűleg csak ártotok a sérült félnek.
Kerüljétek az összehasonlgatást és az eredmények hajszolását. Inkább örüljetek a közösen eltöltött minőségi időnek. Ünnepeljétek, hogy újra együtt tekerhettek!
Lehet, hogy egy ideig még nem ugyanazzal a tempóval haladtok vagy nem tudtok akkora távokat megtenni. De ha együtt tekertek, akkor biztosan előrehaladtok!
