Ebben az évben lépett színre Martin Drazil nagykövetünk és lelkes munkatársunk, szerelem volt ez első látásra! Bár máig büszke eredményeire, például a Nokia FUSE-on elért 1. helyre vagy a BMX Flatland világbajnokság 17. helyére, még mindig ugyanabban az állásban dolgozik. A flatland nem csupán sport számára, hanem életforma is, amely mindenben visszaköszön, amit csinál.
„Úgy emlékszem rá, mintha csak ma történt volna. A Slaviában dolgoztam – abban a híres kávézóban, amelyben az első cseh elnök, Václav Havel órákig üldögélt, és egy nap megláttam néhány srácot, akik a prágai Cseh Nemzeti Színház részét képező Új Színpad modern épülete mögötti nagy téren trükközgettek. Teljesen lehidaltam tőle, a legmenőbb volt, amit életemben láttam, azonnal beleszerettem. A mai napig ugyanezt érzem, 15 éve” – mondja Martin.
Martint azért érdekelte a flatland, mert azok a trükkök, amiket a srácok műveltek, lehetetlennek tűntek számára. A flatland a BMX-ezés nagyon komplex formája, amely mind a képzelőerődet, mind a biciklidet igénybe veszi, ha eredeti trükköket akarsz csinálni. „Teljesen különbözött mindentől, amit addig láttam” – emlékszik vissza Martin.
Amint Martin elég pénzt gyűjtött össze, megvette első bringáját. Nem pont flatland modell volt, de már BMX! Eltelt egy kis idő, mire eleget gyakorolt ahhoz, hogy egy bizonyos szintre eljusson, és először kimerészkedjen az Új Színpad terére. „Tudod, akkoriban eléggé zavarban voltam, hogy nálam sokkal tapasztaltabb srácok előtt kell bringáznom” – mondja Martin. Azóta bármikor ott találod, amikor csak ráér. „Ez kinti terep, tehát időjárásfüggő. Ha nem esik, nem havazik és nem fagy, kint vagyunk” – magyarázza Martin. Úgy tűnik, nem véletlen egybeesés, hogy Prágában a flatland gyakorlására az egyik legjobb terep a Cseh Nemzeti Színház kis tere, mintha a bringásokat valami mágikusan vonzaná ehhez művészeti helyszínhez. Bizonyos szemszögből tevékenységük nem is írható le másként.
Az internet kezdeti éveiben nehéz volt inspirációt gyűjteni. Martin stílusfejlődésében a legfontosabb szerepet az egyik amerikai útról hazatért barátjától kapott, aki VHS-kazettákon hozott bmx-es filmeket. „Ha meg kellene neveznem a két legnagyobb hőst, minden bizonnyal Martti Kuoppát és Viki Gomezt mondanám. Mindketten a sportág történetének legeredetibb bringásaiként ismertek. Valami eredetiséget kerestek, eközben pedig számos trükköt találtak ki, újítottak meg” – mondja Martin. A versenyeken szerinte a legfontosabb dolog a stílus, mivel a bírók az egyedi és eredeti stílusban bringázókat értékelik a leginkább. Martin saját stílusát finomnak és áramlónak írja le.
„Ha ötletes mutatványt akarsz a bringával anélkül, hogy elesnél, türelmesnek kell lenned. Szinte minden nap gyakoroltam legalább 14 éven keresztül, és még mindig ugyanolyan boldogság számomra először kipróbálni egy új trükköt!” – magyarázza Martin.
A Martinhoz hasonló profik gyakran nagyon elhivatottak és naponta sok órát töltenek technikájuk tökéletesítésével. Egy kilépő, pedál vagy kormánykar nagyon könnyen sérülést okozhat, ha elveszíted az egyensúlyod. A versenyeken a tehetséget és a tudást az alapján értékelik, hogy mennyire tudod megtartani az irányítást és az egyensúlyt a bonyolult, mégis elegáns mozdulatsor előadása során. Martin szerint legalább egy hónap kell egy nagyobb trükk betanulásához – persze ha többéves tapasztalatod van.
Martin számára a flatland nem csupán sport, hanem leginkább és elsősorban életstílus. A freestyle BMX-nek köszönhetően Martin számos külföldi országba eljutott és sok új barátot szerzett. „Ha otthon, vagy egy sörözőben ültem volna, ez nem történhetett volna meg”-véli Martin. Kedvenc helyének Barcelonát és Párizst tartja. „Arrafelé rendszerint süt a nap és mindkét városnak lenyűgöző légköre van” – mondja Martin. Karrierje során több mint száz versenyen vett részt európai országokban. Martin egyik legnagyobb sikerének a Cseh és Szlovák Nemzeti Bajnokságon elért második helyezését tartja. Idén is legalább tíz nemzetközi versenyen indul, amelyek közül kiemelkedik az iBMXff világbajnokság, amelyet az angliai Bristol melletti NASS fesztiválon rendeznek meg. „Addig szeretnék bringázni, ameddig csak tudok. Vannak srácok, akik még 40-es éveik végén is flatlandeznek. Akkor nekem miért ne menne?” – mosolyog.
