Egy belga startup-cég olyan fejlesztésen dolgozik, amely alapjaiban változtathatja meg a profi országúti kerékpározás biztonságát: a versenyzők számára tervezett ruházatba integrált légzsákon. A fantáziadúsan csak Aerobag névre keresztelt vállalat már jó ideje ügyködik a kifejezetten kerékpárosoknak kialakított, viselhető légzsákrendszeren, melynek célja értelemszerűen a bukások során bekövetkező súlyos sérülések drasztikus csökkentése. A fejlesztők szerint a technológia jelentősége túlmutat egy egyszerű kiegészítőn, egyikük konkrétan úgy fogalmazott: “karriereket fog megmenteni.”
Az Aerobag kiindulópontja realista, sőt kíméletlenül őszinte: a mai profi mezőnyben gyakorlatilag elkerülhetetlenek a komoly esések. A cégalapító Quinton Van Loggerenberg szerint például egyenesen „kétféle profi kerékpáros létezik: akinek volt már nagy bukása, és akinek majd lesz.” Nyilván mi sem mondunk újat azzal, hogy a modern kerékpársport sebessége, a zsúfolt mezőnyök, egyre merészebb lejtmenetek és az emberi-technikai határok folyamatos feszegetése mellett a sérülés kockázata állandó tényező – különösen a fej, a nyak, a kulcscsont és a hát felső része a veszélyeztetett részek.
Persze, elsőre nehéz elképzelni, hogy egy olyan sportágban, ahol minden egyes pluszfelület, minden egyes plusz gramm rengeteget számít, a versenyzők és a csapatok különösebben odáig lennének az ehhez hasonló ötletektől (nem árt emlékezni, anno, a kilencvenes években még a bukósisak kötelezővé tételét is versenyzői sztrájk akadályozta meg). Ám az Aerobagnek erre is van válasza: állítják, hogy az ő megoldásuk első blikkre gyakorlatilag láthatatlan, az ugyanis a kantáros bringásnadrág vállpántjaiba és felső részébe van integrálva, és folyamatosan szenzorok figyelik a mozgást, miközben egy algoritmus valós időben elemzi az adatokat. Amennyiben a rendszer bukást észlel, egy széndioxid-patron segítségével a légzsák a szó szoros értelmében egy szemvillanásnyi idő alatt felfúvódik – a Cyclingnews cikke szerint egészen pontosan 0,01 másodperc alatt (a hivatalos honlapon erről látványos szemléltető videók is vannak). A felfújódó légzsák pedig a nyakat, a kulcscsont környékét, a vállakat és a felső hátat védi elsősorban, vagyis azokat a területeket, ahol a leggyakrabban keletkeznek a súlyos kerékpáros sérülések. Ráadásul a légzsák nem marad hosszú ideig felfújva, hiszen az ütközés után automatikusan leereszt, így nem akadályozza a mentést vagy a további mozgást.
Mindemellett fontos szempont volt, hogy a fejlesztők nem egy merev, páncélszerű felszerelést akartak létrehozni. A cél az volt, hogy a versenyző „szinte ne is érezze”, hogy pluszvédelmet visel, és az aerodinamikai hátrány is minimális maradjon. A legújabb prototípus tömege például 700 gramm alatt marad, napjaink trendjének megfelelően USB-C csatlakozón keresztül tölthető, és a cég már megkezdte az edzéskörülmények között való tesztelést.
A technológia tehát nem marad laboratóriumi környezetben – olyannyira nem, hogy már két WorldTour-csapat, a Picnic PostNL és a Visma | Lease a Bike is részt vesz a tesztelésben. Jelenleg főként edzéseken használják, mivel versenyeken a szabályozás egyelőre nem teszi lehetővé az alkalmazását. Az elsődleges visszajelzések alapján egyébként a versenyzők nyitottak az innovációra, különösen annak fényében, hogy egy-egy kulcscsonttörés vagy súlyos gerincsérülés hónapokra, extrém esetben akár évekre is visszavetheti a pályafutásukat (a teljesség igénye nélkül gondoljunk csak vissza, mondjuk, Chris Froome vagy Egan Bernal esetére a közelebbi múltból – hogy a még súlyosabb, sajnos halálos kimenetelű balesetekről már ne is beszéljünk). Egy ilyen rendszer márpedig nemcsak a rehabilitáció idejét csökkentheti potenciálisan, hanem bizonyos sérüléseket akár teljesen meg is előzhet.
Hogy nem holmi szemfényvesztésről, jól hangzó csilli-villi ketyeréről van szó csupán, az a tény is mutatja, hogy a technológiai fejlesztéssel párhuzamosan a nemzetközi szövetség is lépett. Az UCI ugyanis a héten bejelentette, hogy konzultációs folyamatot indít a védőfelszerelések – köztük a versenyzői légzsákok – fejlesztésének ösztönzésére. A cél természetesen közép-hosszútávú, tehát nyilván nem az azonnali kötelezővé tétel, hanem egy olyan szabályozási keret kialakítása, amely biztonságos, ellenőrizhető és sportszakmailag is igazságos módon teszi lehetővé az ehhez hasonló biztonsági eszközök használatát. A szövetség gyártókat, kutatóintézeteket és csapatokat is bevon a párbeszédbe.
A kezdeményezés egyébként az UCI „SafeR” néven futó biztonsági programjához kapcsolódik, melynek célja a versenyzők biztonságának átfogó javítása – az útvonaltervezéstől kezdve a felszerelések fejlesztéséig. A konzultációs időszak az idei év márciusáig tart, és az eredmények alapján később már konkrét szabálymódosítások is születhetnek. Az UCI hangsúlyozza, hogy az új technológiák bevezetésekor figyelembe kell venni a versenyek jellegét, az egyenlő feltételek biztosítását és azt is, hogy a felszerelés ne jelentsen új típusú kockázatot. A viselhető légzsákot viszont már most ahhoz hasonló horderejű biztonsági intézkedésként aposztrofálják, mint amikor a kétezres évek elején a szervezet egységesen, mindenki számára kötelezővé tette a bukósisak használatát – ez a sportág történetének talán legnagyobb fordulópontját jelentette biztonsági szempontból. A készítők bíznak benne, hogy a következő, hasonlóan nagy lépést éppen az ő fejlesztésük, azaz a ruházatba integrált aktív védelem jelentheti majd.
Mindenesetre az Aerobag előrehaladott fejlesztése és a UCI nyitottsága együttesen azt mutatja, hogy a sportág komolyan veszi a versenyzők egészségét, s amennyiben a vadonatúj technológia beváltja a hozzá fűzött reményeket, hosszú távon valóban igaz lehet az optimista kijelentés, miszerint az integrált légzsákos megoldás képes lehet akár komplett karrierek megmentésére is.
Borítókép: aerobag.eu
